(növ.), l. Kanárifa.
v. kanáridió (növ., Canarium L.), a burseraceák magas fája; levele nagy, többnyire páratlanul szárnyalt virágfürtje egyszerü vagy összetett, gyümölcse csonthéjas, tojásdad vagy ellipszoid. Mintegy 50 faja Ázsia tropikus részein és az ind szigettengeren terem. A C. commune L. (Balsamodendron Zeylanicum Kunth), a Molukki-szigeten honos, de most egész Indiában ültetik. Magva dióízü (kanáridió) édes, bő olajtartalmu s nyersen vagy pirítva ehető; éretlenül hasmenést okoz; sóval főzeléknek elkészítik, sőt teába is adják. Lisztjéből jóízü kenyeret sütnek, sőt étel- és mécsolajat is sajtolnak belőle. Fája szolgáltatja az elemihez hasonló fehéressárga kanárigyantát, melyet főleg fáklyakészítésre használnak. Fájából hajót építenek vagy tüzelnek vele. Rendesen tele van élősködőkkel, fagyönggyel, orchideával, harasztokkal és a Ficus benjaminá-val, ugy hogy a fát csaknem elpusztítják. A C. microcarpum Willd. K.-India és Kokinkhina fája; akkora mint egy almafa. Megfúrt fájából sárga, jóillatu olaj folyik; sebre, mázolásra, valamint damaragyántával meg egy kis mésszel keverve a hajó hasadékának betömésére is használják. Barna kemény fáját az asztalos dolgozza föl. A C. album Räusch. Khina és Kokinkhina nagy fája, elemit szolgáltat. Ötszögletü zöldessárga gyümölcsét fanyarsága ellenére is nyersen vagy befőzve mint az olajbogyót ugy élvezik, sőt orvosság is lesz belőle. a molukki C. rostratum Zipp. és C. legitimum Miq. meg a K.-indiai C. strictum Roxb. gyántája fekete dammara néven mint szurok használatos, a C. Bengalense Roxb. terméke a K.-indiai kopál, más faj K.-é Manillán a manillaelemi.
vagy kanári-köles (növ., Phalaris L.), pázsitfű, a pántlikafűvel együtt 10 faja Európában a mediterrán vidéken és É.-Amerikában él. Kalászkája egyvirágu, a pároséltü virág pelyvája szálkátlan. A Ph. Canariensis L. 0,15-1,5 m. magas fű, virágzata tojásdad virágpelyvájának a hátán épszélü éle van. Hazája Európa D-i része meg a Kanári-szigetek, nálunk a vasút mentén elvadul. Magváért (kanári-mag) termesztik s az éneklő madaraknak, kiváltképen a kanárinak adják, sőt lisztjéből búzaliszttel keverve kenyeret is sütnek. Van tarkalevelü fajtája is.
[ÁBRA] a Kanári-fű virágzata, b egy külön virága.
(növ.), l. Kanárifa.
v. kanári-mag (növ.). l. Kanárifű.
l. Kanara nyelv.
(növ., Genista Canariensis L.), a Kanári-szigeteken honos rekettye (l. o.) faja.
Konstantin, új-görög szabadsághős és politikus, szül. Ipsara szigetén 1790., megh. Athénben 1877 szept. 14. A szabadságharc kitörése előtt egy kereskedelmi hajó kapitánya volt. A felkelés hirére nyomban a haza segélyére sietett és a kioszi csatornában horgonyzó török admirálhajót 1822. a jun 18-19. közötti éjjel levegőbe röpítette. Nov. 9. más hadihajót robbantott levegőbe Tenedosz szigeténél, 1824 aug. 17. pedig egyiptomi hadihajókat égetett fel a szamoszi kikötőben. 1826. a Hellasz naszádnak lett kapitánya; 1827. szülőföldjén a képviselőházba választották; 1828. pedig Kapo d'Istria elnök egy hajóraj élére állította. Az elnök megöletése után K. egy ideig Szira szigetére vonult vissza, de azután újra a hajóhadban vállalt állást. 1848. tengerészeti miniszterré lett, majd a kabinet elnöke, a Maurocordato-minisztériumban pedig újra a tengerészeti tárcát kezelte 1855-ig. 1862. maga alakított új, még pedig szigoru alkotmányos minisztériumot, de mert Ottó király programmját nem helyeselte, önként visszalépett. Ennek hirére felkelés támadt, mely miatt Ottó király lemondani és elköltözni volt kénytelen. 1862 okt. óta 1863 febr. haváig K. tagja volt az ideiglenes kormánytanácsnak. Az új király, I. György, 1864 márc 17. a tengerészeti minisztérium élére állította, mely állástól K. azonban már ápril 28-án megvált. 1864 aug. 6-ikától 1865 márciusáig újra birta e tárcát, szintugy 1877 juniustól kezdve haláláig éss utolsó évében a kabinet elnöke is volt. L. Görögország.
(Las Canarias), 556 km. hosszuságban, félköralakban elhúzódó szigetsor Afrika Ny-i partjaitól 90, illetőleg 300 km.-nyire az É. sz. 27° 30' és 29° 30' között. A K. Spanyolország egyik tartományát alkotják, 6 járással, 7273 km2 területtel, (1887) 291,625 lak. Az egész szigetsor 7 nagyobb és 6 kisebb lakatlan szigetből áll, amazok: Lanzarote, Fuertaventura, Gran Canaria, Teneriffa, Gomera, Palma és Hiero(Ferro), a kisebbek: Allegranza, Graciosa, Montana Clara, Roque del Oeste, Roque del Este és Isleta de Lobos. Mindezen szigetek vulkáni eredetüek; magasak, szakadozott és nagyobbára meredek partuak, csak néhol látni homokos és alacsony partot. Jó és biztos kikötőkben a K. igen szegények; a legjobb a palmasi Gran Canarián. A legmagasabb hegycsúcs Teneriffa szigetén a Pi de Teyda (3715 m.). A vulkánok kitörései gyérek; a legrégibb kitörés, amit ismerünk, 1558. volt, a legújabb Lanzarotén 1824., a legerősebb ugyanitt 1730-36., amidőn mintegy 30 vulkáni kúp képződött. Az uralkodó kőzetek mindnütt vulkániak; a bazaltban sok helyen tuffarétegek vannak, amelyekben igen sok a barlang. Vizben a szigetek szegények. Állandó folyásu nagyobb folyó egyiken sincs. A mérsékelt égöv D-i határán fekvő K. éghajlata igen kellems. A tavasz, amely március elején kezdődik, a legszebb; a nyár sem tikkasztó, még a legkellemetlenebb a nyár vége és az ősz eleje, amidőn gyakran DK, azaz az afrikai sivatagok felől fú a forró és száraz szél, mely a különben gazdag növényzetet is elhervasztja; télen a thermometer sohasem száll le 10-12°-on alul. Az eső elég gyakori, különösen Teneriffa és Palma ÉK-i oldalán; Fuertaventura és Gomera azonban már jóval szegényebb és mintegy átmenetet alkot a kopár Szahara felé. A növényzet igen változatos; ezen körülmény, továbbá a különböző szinü sziklák, a kilátás a tengerre, tájképi tekintetben a K.-et nagyon vonzókká teszik. Az alacsonyabb fekvésü helyeken a meleg klima gyümölcsei, a banána, a pálmák, különösen a Phoenix Jubal, a tamariszkuszok mindenütt bőven megteremnek. A pálmarégió fölött a szőllő, a déli gyümcsök, a búza teremnek és még fölebb a gesztenye. 1200 m. magasságig érnek föl az örökzöld erdők, amelyekben az Erica arborea, a Myrica faya, a babérfák, különösen Laurus canariensis és Oreodaphne a tulnyomók. A harmadik régióban a fenyőerdők (Pinus canariensis) az erika-bokrokkal az uralkodók; Teneriffa legmagasabb részében végül igazi alpi flórát találni. A kanári flóra gazdag speciális növényekben, amelyek közül egyike a legérdekesebbeknek az Euphorbia canariensis. Az állatvilág nagyobbára európai jellegü. A szép kanári kecske, igen nagy kutyák, mint teherhordók az öszvér és szamár, a K-i szigeteken pedig még a teve, továbbá sertések, juhok és macskák a házi állatok. az egyedüli, nem az emberektől importált emlősök a kétféle szárnyas egér. A madarak 50 fajjal annak képviselve, köztük 5 faj csak itt fordul elő; a vadon élő kanári madár még Madeira szigetén található. Kigyók és gyíkok hiányzanak. A tenger igen gazdag halakban. Selyemhernyótenyésztés és a méhészet virágzó. Mivel a földbirtok nagyobbára nagybirtokosok kezében van, a bérlők a nyomasztó adók miatt nagyobb jólétre nem tudnak szert tenni. A legjelentékenyebb termék a bor (l. Kanári-szigeti borok). A cochenille-tenyésztés, amely kezdetben a szőllőtermelés után ezt helyettesítette, újabban ismét háttérbe szorult. E helyett a dohány- és cukornádtermelésre fordítanak nagyobb gondot. Az ipar csekély; a lakosok selyem- és gyapjukelméket meg durva vásznat maguk készítenek. Az egyes szigetek közti forgalmat kisebb vitorlások közvetítik; Gran Canariát és Teneriffát Cadizból havonként kétszer egy postahajó keresi föl. Az őslakosok, a guanchok teljesen kivesztek; a K. mai lakói spanyol és normann származásuak; dicsérik a becsületességüket, munkásságukat, mértékletességükt és rendkivüli vendégszeretetöket. A spanyol őrség száma nagyon csekély. A K.-et alkalmasint már a feniciaiak is ismerték; ezek révén pedig a görögök és még inkább a rómaiak is tudomást szereztek róluk. Plinius és későbben Ptolemaios Insulae Fortunatae néven tesznek róluk említést. A római birodalom megdőlése után Európa népei közt a K. ismeretlenekké lettek és a középkorban csak az araboknál maradt fenn Dsezair el-Khalidat néven némi homályos ismertük. Újabb fölfedezésük dicsőségét a portugálok tulajdonítják maguknak, 1341. ugyanis IV. Alfonz király 3 hajót küldött ki, amelyek a K.-et körülhajózták. VI. Kelemen pápa 1344 nov. 15-iki iratában őket a spanyoloknak adományozta. Azonban Kasztilia királyai, bár K. királyának címét fölvették, a szigeteket nem látogatták meg, mig végre 1402. Béthencourt János, normann nemes a valladolidi udvartól a felhatalmazás a szigetek elfoglalására elnyerte és 1405-ig azok egy részét el is foglala. Későbben, 1485. a spanyol kormány közvetetlen uralma alá akarta a K.-et vetni, katonaságot küldött oda és ez 1495-ig a meghódítást be is fejezte.
A Kanári-szigetek közül a legtöbb bor terem a Teneriffa-szigeten, hol egyszersmind különleges szektborokat (malvaziai és vidogna) készítenek. A vidogna-bor száraz fehér bor, mely a madeirához hasonlít, de sem olyan kövér, sem olyan zamatos. A közönséges szektborok többnyire mint madeira jönnek kereskedésbe. A kereskedésbeli egység 1 pipe = 4,5 l. E szigetek évi termését előbb 112,000 hl.-re becsülték, az oidium és más szőllőbetegségek folytán a termés 1/10-re apadt, újabban azonban újra emelkedik.