1. khánság Afghanisztánban, Beludsisztán, a persa sivatag, Kabulisztán és a Szulejman-hegylánc közt. K-i, hegyekkel takart részében, a jól öntözött völgyekben termékeny; ellenben Ny-on, a lapályos részeiben kopár és Persia határánál valóságos sivatag. A Hilmend az Argandabbal a Hamun-mocsárban vész el. - 2. K., az ugyanily khánság fővárosa az Argandabtól egy és a Tarnaktól két óra járásnyira, vasút mellett, termékeny síkságon, 50,000 afghán lak., kik selyemkelmét és nemeztárgyakat készítenek. A fallal és árokkal kerített város négy főutcájának találkozó pontján nagy kupolával fedett tér van, a csar-szuk. K. alapítását alkalmasint Nagy Sándornak köszönheti, aki a mai K. környékén építtetett Arachosiában egy Alexandriát. A XVIII. sz. elején a maitól 4-5 km.-nyire Husszein Sah alapította a róla elnevezett várost; e mellett 1731-ben Nadir sah építette Nadirabadot; 16 évvel későbben pedig Ahmed sah a mai K.-nak vetette meg alapját és azt fővárosává is tette, mig a jelen század elején Timur székhelyét Kabulba tette át. 1839-42. az angolok tartották elfoglalva.
szobák melegítésére a fal mellé helyezett, elől egészen nyitott tüzelőhely, melyben a füst és a megmelegített levegő legnagyobb része a kürtőbe megy s a tüzelőanyag csak hősugárzással melegít. K.-nak ugy régi, mint a modern viszonyokhoz simuló szerkezetét l. Fűtés, itt csak külső alakjának fejlődéséről lesz szó. Bizonyos, hogy hidegebb éghajlatok lakószobáit nemcsak - mint általánosan el van terjedve - a szoba közepébe helyezett nyilt tüzelőhellyel vagy serpenyőkbe tett parázzsal (braserokkal), hanem már ősidők óta K.-kkal is fűtötték, de reánk ezekből a XII. sz.-ot megelőzőleg semmi sem maradt. Csak ezen időponttól kezdve lehet tehát a K. alakjának változásait követni, amint az kezdetleges formáiból kivetkőzve, majd egészen emlékszerü arányokat ölt, majd pedig nem foglal egy közönséges butordarabnál több helyet a szoba díszítésében. Az angol és francia XII-XIII. sz.-beli K.-k a falazatba vájt csekély mélységü és embermagasságu négyszögletes vagy félkörü fülkék, fölöttük a füst felfogására szolgáló köpennyel, melyet két gyámkő tart (l. az 1. ábrát).
[ÁBRA] 1. ábra. Kandalló a XIII. sz. végéről.
A gyámkövek később lábakat kapnak, melyeknek erősebb kiszökellésai a K.-nak mintegy oldalfalakul szolgálnak. A lábak keretszerüleg vagy oszlopokkal vannak díszítve, az előbb fölfelé keskenyülő köpeny a lábak szélességében ér föl egészen a mennyezetig és festményekkel v. faragványokkal - sokszor egész alakcsoportozatokkal - (l. a 2. ábrát) van díszítve.
[ÁBRA] 2. ábra. Kandalló a Coucy-i várkastélyban.
A csúcsíves stilus végén a K. a szobában egész nagy architektonikus monumentummá fejlődik. A renaissance megtartja a csúcsíves stilus K.-jának elemeit, de azokat az antik építészet formáival ruházza föl. Igy a tűzhely oldalfalai toscanai vagy korintusi oszlopok és pilaszterek, melyeken fölül néha volutás gyámkövek vannak; a vertikális köpeny renndes architravos, frízes stb. párkányzatal van koronázva és pilaserekkel egy vagy több mezőre osztva, a mezőkban cartouche-sal, domboru művel vagy festménnyel (l. 3. ábrát).
[ÁBRA] 3. ábra. Renaissance kandalló.
E kandallóknak ugy koncepciójában mint díszítésében a renaissance valójában remekelt. A barokk és rokokó stilus K.-jából mindez elemek elvesznek; az nem lesz egyéb mint egy csipő- v. legfölebb vállmagasságu nyilás többszörös görbülettel, melyet volutás konszolok határolnak és fölül egy egyszerü lap föd le. Fölötte rendszerint többé-kevésbbé gazdag keretü tükör van, a K. fedőlapján gyertyatartókkal, órával stb. A K. most már butorszámba megy és emlékszerüség helyett elegáns és szeszélyes formáival hat. A XVIII: sz. végének stilusa a K.-t a rokokó méreteiben hagyja meg, csak vonalai válnak egyenesekké és díszítése diszkrétebb, soványabb. Hazánkban I. Mátyás királyig szintén óriási K.-k voltak divatosak, de külső architekturájukból alig maradt reánk valami. A renaissance és barokk K.-kból már több - majdnem mindannyia olasz művészektől készített - K. maradt reánk, p. egy szép Fraknón, aztán Sárospatakon, Krasznahorkán, Zay-Ugrócon stb. A K. használata azonban nálunk soha sem tudott igazán meghonosodni, miután éghajlatunk intenzívebb fűtést kiván, melyre a kályha alkalmasabb.
(a khinaiaknál feu, a japánoknál fung v. pun), egy khinai és japáni mérték európai neve. A K. a khinai cién v. mos és a japáni moumé tizedrésze, a khinai liang v. tael és a japán rió 1/100-a; 10 li-re (Khinában) v. ring-re (Japánban rin) van osztva, amely li-ket és ring-eket az európaiak cash-nak nevezik. Használják a K.-t Szumatrában is.
ókori király Lidiában, a sandonidák nemzetségének utolsó sarja, aki hiuságának esett áldozatul. Hiu levén feleségének bájaira, testőreinek parancsnokát, Gygest (l. o.) titkon nejének hálószobájába eresztette. A királyné boszut akarván ezért állani, Gygesnek választást engedett, hogy vagy megöli a királyt, vagy nyomban ő maga fog meghalni. Erre Gyges megölte a K.-t (Kr. e. 689.).
egyike a Fidsi-szigeteknek (l. o.), Viti-Levutól D-re.
ókori gyertyatartó, illetőleg állvány a világítás és füstölés céljaira, l. Candelabrum.
egyike a Fehér-tenger (l. o.) kis öbleinek.
v. kantele, a finnek lantja.
48 km. hosszu folyó Bern svájci kantonban. a Tschingel-glecseren, a Berni-Alpokban a Blumlisalp lábánál erd és a Thuni-tóba torkollik. Azelőtt az Aarebe folyt; hogy a gyakori áradásaitl megszabaduljjanak, 1711-14-ig egy csatorna segítségével medréből elterelték a Thuni-tóba, amelyben azóta egy 70 ha.-nyi felületü deltát alkotott, amelyet Kandergriesnek hivnak. Völgye külön községet alkot (1888) 1111 lak., amelyet számos turista keres föl. Ezeknek hegyi utaik megtételénél kiinduló pontul különösen a legmagasabb fekvésü falva, Kandersteg szolgál. A környék legszebb pontjai az Öschinen-tó (1592 m.) és a Felsenburg-rom mellett a gyönyörü szép kék tó.
l. Khandes.