helyesebben Bkahgjur, óriási, 100 v. 108 kötetet betöltő buddhista enciklopédia-féle tibeti nyelven. Hat részre oszlik s 1083 különböző munkát tartalmaz. Kőrösi Csoma Sándor szerint VIII. v. XI-ik sz.-ban fordították le prákritből tibetire a Bkahgjurban egyesített vallásos műveket. Elősször Mi-vang Nhassza kormányzójának renndeletére adták ki Narthangban 1728-1746. Később mongol nyelvre is lefordították és fametszetü táblákról khinai módra lenyomatva kiadták. Teljes példánya megvan a főbb európai könyvtárakban, Páris, London és Szt. Pétervárt. Tartalomjegyzékét megirták: Schmidt (1846) és Kőrösi Csoma Sándor után Wilson (1831). V. ö. Schlagintweit, Buddhism in Tibet (London 1863) és Duka, Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Budapest 1885).
l. Macska.
(ejtsd: ken), county Illinois É.-amerikai államban, 1400 km2 területtel, 44,940 lak., Auróra székhellyel.
Elisha Kent, amerikai utazó, szül. Filadelfiában 1820 febr. 3., megh. Havannában 1857 febr. 16. Mint fiatal orvos járt Khinában, Kelet-Indiában és szigetein, Egyiptomban, Dél-Afrikában és Dahomeban. 1846-ban résztvett a mexikói háboruban, azután a Mexikói-öböl partjainak fölmérésénél. 1850-52. részt vett a Franklin fölkeresésére kiküldött Grinnel-expedicióban (l. o.), azután 1853-1855. maga vezetett expediciót a sarkvidékra. Művei: The United States Grinnel expedition (New-York 1854); Arctic explorations (Filadelfia 1856, 2 köt.; uj kiadás 1883). V. ö. Elder, Elisa K. K. (Filadelfia 1858); Kane E. K., Kane a sarkutazó (Magy. Nemz. Muzeum 33-34. Budapest 1875, Zöld könyvtár 7., 1875); Hunfalvy János, Kane utazása Smith Szundjában és Grönland (Bud. Szemle XIII. 1851. 155.); Kane után Kiss Elek, Vázlatok északi Grönlandból (M. Ember Könyvt. IV. 1863. 220.).
l. Kréta.
jácintpiros hesszonit-gránát, mely mint drágakő is szerepel. L. Gránát és Hesszonit.
(gör.), tulajdonképen a. m. kosárhordó asszonyok, athéni szüzek, akik Demeter és Dionysos ünnepein a körmeneteken felvonultak és az áldozathoz szükséges anyagokat és eszközöket kosarakban fejükön viselték. A K. közé való felvétel kitüntetés volt, melyre csak a legelső családok leányai pályázhattak. Tetszetős fellépésök a képzőművészet gyakran ábrázolt modelljeivé avatta őket. Nem kisebb művészek foglalkoztak velök, mint Polyket és Skopas. L. még Kariatidok.
(növ.), l. Cimetfa.
(növ., Winterana L., Canella Gartn.), a róla nevezett Canellaceae v. a Clusiaceae családjának fűszertermő fája, 2 faja az Antillákon és D.-Amerikában terem. Levele egyszerü, hasítatlan; virágzata szártetőző, sokvirágu, csaknem sátorozó; bogyója 1-6 magu. A C. alba Murr. (fehér kanélfa, fehér cimetfa, fehér vagy idegen fahéj), örökzöld, 6-15 m. magas fa; levele visszás tojásdad, virága piros, bogyója fekete és kurta tőrhegyü. Sárgásfehér belső kérgét fehér kanélkéreg v. cimet (cortex anellae albae), sőt hamis Winterkéreg (l. Cinnamodendron) néven konyhai fűszernek, valamint orvosságnak is használják. Ma leginkább likőrt készítenek vele. A braziliai C. axillaris Nees kérgét hazájában paratudó-kéregnek hiják, szürkésbarna, szagtalan, kesernyés, később csipős fűszeres ízü. L. még Cimetfa és Kassziacimet.
K-i Szudán egyik országa Bornutól ÉK-re a Cád-tó É-i és ÉK-i partján, Vadai és a tibbuk országa közt, 70,000 km2 területtel, amelyből azonban csak valami 20,000 lakott, a többi puszta. Lakóinak számát Nachtigall 70,000-re becsüli. K. síkföld, amelyet számos, datolyákban gazdag völgy szel át. K-en át vonul a K-i határon azon hosszu vádi, melyet az arabok Bahr el-Ghazal néven ismernek. A főhely Mao, mintegy 60 km.-nyire a Cádtól, 3-4000 lak. A X. sz.-ban terjedt el a Szudán ezen részében az iszlám; K. uralkodói neofita alattvalóik buzgalmát fölhasználván, nagy területeket vetettek uralmuk alá és a XII. sz.-ban uralmuk Fezzantól csaknem Egyiptomig terjedt. A XIV. sz.-ban azonban a nagy K.-i szultánság földarabolódott és Bornu (l. o.) vette át Közép-Afrika ezen részében a vezérszerepet.