Kántorbőjt

l. Bőjt.

Kántor-Jánosi

község Szatmár vármegye mátészalkai j.-ban, (1891) 1714 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kántorné

Anna (családi nevén Engelhardt), szül. 1791., megh. Marosvásárhelyen 1854. Kazinczy Ferenccel való ismeretsége folytán lett magyar szinésznővé s midőn első kisérleteivel fellépett, még nem birta tökéletesen a magyar nyelvet, de nagy buzgalommal adta rá magát és megtanulta. 1809. Kántor nevü komikus vette nőül; játszott hazaszerte különféle szinpadokon. Legnagyobb diadalait mégis Pozsonyban aratta, ahová Fehér vmegye az országgyülési időre magyar szinészeket küldött; a szinpadról 1843-ban lépett le és családi körébe visszavonult. Ő volt legkiválóbb tragikai művésznője a régebbi magyar szinészetnek. Életrajzát megirta Szigligeti Ede (Olcsó könyvtár, 57. sz.). V. ö. K.-ról, Déryné naplójából. Közli Törs Kálmán (Főv. Lapok 1888, 177-181); Vasárnapi Ujság 1863. és 1895. évfolyam.

Kantusfű

(növ.), Diószegiék a Bartsia L. génusznevéül alkották mint olyan szót, mely a termetről, formáról, minémüségről vevődött, l. Bartsfüve.

Kánum

(török) a. m. törvény, még pedig világi törvény, főleg uralkodók alkotta törvéy. Innen a törvénygyüjteményeknek kánun-náme neve. Szulejmán szultánnnak kánuni, azaz törvényhozó címet adtak.

Kanuri

(Berauni), nép, mely Borneo civilizált lakosságát teszi; a K. száma körülbelül félmillió. Nagyon szeretik a tisztaságot, dolgosak és tanultak; a férfiak a munka fáradalmait nem hárítják át az asszonyokra és a rabszolgákra; csak egy feleségük van, akivel tisztelettel bánnak. Jól értenek a fémmunkákhoz, sőt az ágyuöntést is tanulták. Az ő nyelvük az uralkodó Borneóban. A makarik v. kotokok (a Sáritól nyugatra), akik mintegy 750,000-en vannak, kitartó földmívesek és ügyes iparosok.

Kanut

v. Knut, több dán király neve.

1. K. (I.), a Nagy, 995. született és 1035 nov. 12. halt meg. Mint Sven dán király fia és utóda szerencsésen folytatta Anglia leigázását, mely ország fölött azonban bölcsen és áldásosan uralkodott. 1027. Rómába indult, hol II. Konrád császár koronáztatásánál is jelen volt. Ez alkalommal a két fejedelem szerződésre lépett egymással: Konrád a Schley és Eider közötti területet engedte át K.-nak, ki viszont a császárt a lengyelek ellen támogatta és azonfelül leányát, Gunildot, Konrád fiával, - Henrik trónörökössel jegyezte el. K. azután még Pomerániában, Ermel- és Samlandban harcolt győztesen és 1028. Norvégiát csatolta országaihoz. Roppant birodalma azonban halála után csakhamar felbomlott.

2. K. (IV.), a Szent, dán király (1080-86), II. Svend Esoridens fia. Jámbor életü volt, templomokat építtetett, kolostorokat alapított s a keresztény hit megszilárdítása körül sokat fáradozott. Öccse Olaus a katonaságot a maga részére hódította és a király ellen lázította. K. Odenseebe vonult, ahol szt. Alban templomában 1086 jul. 10. meggyilkolták.

3. K. (VI.), dán király, I. Waldemar fia, szül. 1163., megh. 1202 nov. 12. Trónralépte után nemcsak függetlenítette magát Németországtól, hanem Pomeránia és Mecklenburg lakóit is adófizetésre birta. A Németországot dúló polgárháboru idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201. el is fogott. Huga Ilona, neje lett Lüneburgi Vilmosnak és a Welf-család ifjabb ágának törzsanyjává; másik huga, Ingeborg, II. Fülöp Ágost francia királynak volt neje, kivel azonban boldogtalan házasságban élt. V. ö. Usinger, Deutschdänische Gesch. 1189-1227 (Berlin 1863).

Kanya Emilia

Szegfi Mórné, irónő, l. Szegfi.

Kánya

(Milvus Cuv.), a ragadozók rendjébe, a sólyom-félék családjába tarozó madárnem. Feje kicsiny, horgas csőre kicsi, gyenge és oldalt összenyomott, szárnyai igen hosszuak, a 3. és 4. evezőtoll leghosszab, fark villás, kantár sertékkel ellátott, a csüd majdnem közepéig tollas és a középső ujjnál rövidebb. Karmok hegyesek, rövidek s nem igen hajlottak. Repülése könnyed, a magasban nagy köröket kerekít s mintegy a levegőben úszik, a nélkül, hogy szárnyait legyingetné. Különben tunya, gyáva állat. A him nagyobb mint a nőstény. Társaságban vagy páronként él. Többnyire kisebb állatokkal táplálkozik, azért inkább hasznos, mint kártékony. 6 faja ismeretes, melyek közül hazánkban a következő két faj él: a barna K. (Miater Gm.), háta majdnem egyszinü sötétbarna, hasa világosabb, sötétebb gerincfoltokkal, feje piszkosfehér, barna farkán 9-11 sötétebb sávval. Villás farkán a bemetszés 3-4 cm. Csőre fekete, viaszhártyája sárga; szeme barnásszürke. Hossza 55-58, szárnyhossza 44-47, farkhossza 26-29 centiméter. Hazája keleti és déli Európa, különösen a vizek partjain szeret tartózkodni és a halakat, kétéltüeket igen szereti. Magyarországon márc.-tól okt.-ig található, télre melegebb vidékekre vándorol. Magas fákon fészkel. 3-4 sárgás, szürkésfehér, barnán pettyezett tojást rak. Kártékony, mert halakon kivül még a fiatal aprómarhákat, nyulat stb. megeszi. - A vörös K. v. K.-király (M. regalis Cuv.). Háta rozsdabarna, a himnél a háton levő tollak fehérszegélyüek, a nősténynél nem. Hasa világos rozsdaszinü, sötétebb gerincfoltokkal. Idősebb egyéneknél a fej fehéres. Rozsdaveres farkán a harántsávok elmosódottak, rajta a bemetszés 8-12 cm. Hossza 65-72, szárnyh. 50, farkh. 38 cm. Található Európa déli és keleti részeiben. Hazánkban - különösen Közép-Magyarországban - nagyon közönséges. Nálunk is költ. Télen délre, 50-200-nyi csapatokban vándorol Afrikába. Egerek, ürgék pusztítása által hasznos állat. Magas fákon fészkel. 2-3 kékesfehér, pirosan pettyezett tojása van, fogságban megszelidül. (Képét l. a Ragadozó madarak szines mellékletén). - Zöld K., l. Zöld karics.

Kányabangita

(növ.), l. Kányafa.


Kezdőlap

˙