(Capétiens), Franciaország harmadik, Capet Hugótól származó dinasztiája, mely 987-1328-ig uralkodott. A család ősatyja állítólag Witichin, szász eredetü férfiu volt, ki Nagy Károly idejében jött nyugati Frankországba s kinek Róbert fia (a Bátor) Kopasz Károly idejében annyira kitüntette magát, hogy Anjout, Touraine-t és az Ile de France-t hűbérül kapta. Róbert a normannok elleni küzdelemben esett el (v. ö. Kalkstein, Robert der Tapfere, Berlin 1871). Róbert utódai előbb a külellenségek ellen, majd a legfőbb hatalomért küzdöttek, végre a trónt kerítették hatalmukba. E családból származó királyok: Hugó (987-996), I. Róbert (996-1031), I. Henrik (1031-1060), I. Fülöp (1060-1108), VI. Lajos (1108-37), VII. Lajos (1137-80), II. Fülöp (1180-1223), VIII. Lajos (1223-26), IX. Lajos (1226-70), II. Fülöp (1270-85), IV. Fülöp (1285-1314), X. Lajos (1314-16), V. Fülöp (1316-22) és IV. Károly (1322-28). VI. Károlyban a K. egyenes ága kihalt s a trón a K. egy mellékágára, a Valois családra szállt. A francia királyokat K.-nak nevezték. V. ö. Kalkstein, Gesch. des franz. Königtums unter d. ersten Kapetingern (Lipcse 1877); Luchaire, Hist des institiutions monarchiques de la France sous les premiers Capétiens (Páris 1884, 2 kö.); Monod, Luchaire, Buchez Lot. munkái. L. még Franciaország.
Sixtus Károly, német prot. teologus, a Svábföldön kifejlődött pietizmus vezére, született Güglingenben (Württemberg) 1805 okt. 22., megh. Stuttgartban 1879 szept. 1. Tanulmányai végeztével előbb atyja mellett segédlelkész, azután Hofwylben a Fellenberg-féle intézetben vallástanár, 1829. Tübingában segédtanár, 1833. Kornthalban lelkész, 1843. Münsingenben dékán, 1847 után Herrenbergben, 1850. Reutlingenben főszuperintendens, a fő egyházi hatóságnak és tanügyi tanácsnak rendkivüli tagja, 1852-től haláláig lelkész és fő egyháztanácsos. Számtalan művei közül különösen egyházi beszédei és valláserkölcsi építő iratai széles körben elterjedtek; legkiválóbbak ezek közül a következők: Kommunionbuch; Kleine Kommunionbuch; Gebetbuch; Predigten über die alten Evangelien des Kirchenjars (3. kiad., Stuttgart 1875); Predigten über die alten Episteln (6. kiad., u. o. 1880); Kasualreden (1880); Die württembergischen Brüdergemeiden Kornthal u. Wilhelmsdord (Stuttgart 1839).
l. Fokföld.
v. fokföldi mézga (növ.), l. Ákácmézga.
(ismeretesebb a rontott olasz Cavo d'oro néven), Eubea déli részén levő fok. K. és Androsz-sziget közt verték meg a görögök 1825 jun. 21. a török flottát.
kösközség Sáros vmegye tapolyi j.-ban, (1891) 807 tót lakossal; vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár; kastéllyal. A község felett emelkedő Maglód hegyen Kapivár romjai láthatók. E régi várat 1347-ben Nagy Lajos királyunk egykori nevelőjének, Poharos Péter abaúji alispánnak adományozta, kinek 1410-ben magva szakadván, Zsigmond király Tétényi vagy Kókai András deáknak, a királyi lucrum camerae ispánjának adta cserébe más birtokokért. A vár őj birtokosa, ki a kapivári Kapy-család (l. o.) alapítója lett, 1410. királyi engedélyt kapott a vár újjáépítésére. 1440. I. Ulászló, az 1416. elhunyt András deák fiától, Kapy Jánostól hűtlenség címén elkobozta, s a Rozgonyiaknak adta, kik azonban valószinüleg sohasem juthattak e birtokukhoz. Erre mutat az, hogy már 1464. ismét egy Kapy János a vár ura. Mátyás király alatt lengyel rablók kerítették kézre, kik ellen a király Szapolyai Imrét küldte ki. Ezentul háborítatlanul birták a Kapyk egész a Szapolyai és Ferdinánd közötti trónvillongások idejéig. Akkor azonban Kapy János és György Szapolyai részére állván, ezért 1537. ősi várukat Vels császári hadvezér elfoglalta Ferdinánd részére. 1685. Thököly foglalta el, de tőle Schultz császári vezér csakhamar visszavette. Ugyancsak a XVII. sz.-ban végromlásra jutott a vár, amennyiben Kecer András felgyujtotta s pusztán hagyta.
Gábor, kat. egyházi iró, meghalt 1728. 1658. szüleinek ellenzése dacára belépett a Jézus társaságba. Bécsben végezte a teologiát és a nagyszombati egyetem tanára volt. Megjelent művei: Viennae oppugnatio et defensio (Bécs 1686); Selecta sapientum apophthegmata (Nagyszombat 1690); Institutiones christianae (u. o. 1720-24). Kéziratban fenmaradt műve, amelyen 20 évig dolgozott, s mely a régi és új ariánusokról szól megjelent halála után e címmel: Institutiones christianae de S. Trinitate et verbio incarnato (u. o. 1732).
(ném. Buline; ol. bolina; ang. bowline), a törzs- és derékvitorlák oldalszegélyzőire kötött kötelek, melyekkel egy élben vitorlázó hajó, a nevezett kifeszített vitorlákat amennyire lehet előre húzza, illetve a szélnek tárja, hogy a szél, melynek iránya a hajó orrával már ugy is egy éles szöget képez, a vitorlákat jobban és előre duzzassza.
a. m. Kapudsi (l. o.).
(lat.) a. m. hajszerü, a hajra vonatkozó, hajszálfinomságu.