János. A Rátót nemzetségből, Kapla gömörmegyei vártól nyerte nevét és a Lórántffyaknak volt őse. 1830-ban Vörös-Oroszország (Galicia és Lodoméria) vajdája, 1384-86-ig országbiró volt, 1386. ismét orosz vajda, 1392-93. újra országbiró. V. ö. Pór, Lajoss kir. 450; Fejér, Cod. Dipl. X. 2. 54. 830. X. 3.16.
kisközség Szatmár vmegye nagykárolyi j.-ban, (1891) 1493 magyar lak., a gr. Károlyi-család nagyszerü sírboltjával.
-nemzetség, oklevelesen ösmert legrégibb tagja, Moha, kinek fia, Péter, 1233 előtt élt; a nemmzetség egy másik tagja, Kristóf pedig 1196-1204. körül pristalus volt. A történelemben Jakó 1271. zempléni főispán s 1279. kir. pincemester kezdett nagobb szerepet játszani; ennek fia, András, megvervén IV. László királyt, ez őt 1278. megfosztotta a Medgyes mellett levő Jákóvártól. A nemzetség különben főkép a vagyonszerzésben tünt ki; 1233-1418 közt főkép Bereg, Bihar, Szatmár, Ung és Zemplén vmegyékben 74 birtoka ösmeretes. E nemzetség legfontosabb két ága 1. a nagymihályi, melyek őse Jakó 1244-ben; ez már a 2. és 3. nemzedékben több (gelyénesi, tybavajnatinai, lucskai) ágra szakadt s ebből vált ki a Sztáray-, Eördögh- és Bánffy-család; 2. a Károlyi-ág; ez ismét csomaközi, bagosi, vetési és károlyi ágra oszlott; ez utóbbinak egyenes őse Ördög Simon, 1322. A nemzetségből összesen 16 család rajzott ki. V. ö. Géresi Kálmán, a K.-n. A Károlyi-család oklevéltára II. kötetének bevezetésében; Nagy Iván, A Kaplyon-genus és ágazatai. Turul, 1884. 40-41; Wertner, Nemzetségek, II. 94-110; Vajda V., A kaplyoni zárdában. Pesti Napló, 1875. 175; Gau József, A kaplyonni sírbolt. Ország Tükre, 1862. 8. A nemzetséget illető legnevezetesebb oklevelek a Károlyi- és Sztáray-családok okmánytáraiban vannak.
(ásv.), aluminiumhidrofoszfát Kapnikbányáról, tetraedrit, pirit, galenit és szfalerittal együttesen terem, rostos gömböcskékké csoportosult rombos rendszerbeli kristálykákban.
kisközség Szatmár vmegy nagybányai j.-ban, a vármegye legkeletibb szögletében, közvetlenül a Guttin hegység alatt, a Kapnik patak völgyében, (1891) 2881 lak. (közte 1552 magyar, 1236 oláh), posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. K. jelentékeny bányavároska, a bányászat itt már évszázadok óta folyik s központja jelenleg a. m. kir. arany-, ezüst-, réz- és ólombánya és kohómű, mely több mint 400 munkást foglalkoztat s évenként (1891) termel 54,5 kgr. aranyat 76,000 frt értékben, 1708 kgr. ezüstöt 160,000 frt értékben, továbbá 183 q rezet és 1300 q ólmot 26,000 frt értékben. A bánya- és kohóműhöz 10 km. szállítópálya csatlakozik, a munkások részére segélypénztár s iskola áll fenn. K.-n m. k. bánya- és kohóhivatal áll fenn, mely a nagybányai bányaigazgatóság alá van rendelve. Az állami bányamű mellett említendő még a Róta Anna Miklós bányatársulat tulajdonában levő arany- és ezüstbánya, mely 38,8 kgr. aranyat és 63,5 kgr. ezüstöt termel, 60,000 frt értékben s mintegy 200 munkást foglalkoztat.
1. Jakovlevics Vaszilj, orosz költő, szül. az olasz eredetü Kapnissi grófi családból 1757., megh. Obuhovkában (Kis-Oroszország), 1823 okt. 28. Tagja volt az orossz akadémiának. Jó barátságban élt Derzsavin lirai költővel, akinek modorában ő is irt ódákat, szatirákat és epigrammákat (Szt. Pétervár 1796, új kiad. 1849). Jelentékenyebb munkája a Jabeda (Armányok) c. alexandrinus versekben irt vigjátéka, melyben keményen ostorozza az ósdi orosz igazságszolgáltatást. Ez oly felforgatást idézett elő, hogy jó ideig nem adhatták elő szinpadon. K. fordított Horatiusból és Moliereből is.
2. K. Péter, orosz gróf és diplomaa, szül. Poltavában 1839. A harkovi egyetem elvégzése után a külügyminisztériumba lépett; diplomáciai pályáját Rómában kezdte meg, hol 10 évig alkalmazták. Onnan a párisi követséghez helyezték át; 1884. pedig Hágába ment, ahol követ lett. A Berlinben tartott Kongo-kongresszuson ő képviselte Oroszországot, azután az orosz külügyi minisztériumba rendelték, hol az ázsiai ügyosztályban dolgozott. Közben a cár szenátorrá is kinevezte. 1895. Lobanov helyére Bécsbe nevezte ki orosz nagykövetnek. Állását máj. 24. foglalta el.
(ásv.), cinkkarbonát (smithsonnit) meg a vaskarbonát (sziderit) keveréke.
(gör.), füstjóslás, a divinációnak ama faja, mely jóslatait a füstnek szinéből, alakja és egyéb tulajdonaiból merítette. L. még Empira.
(Kis-), Jecenyéhez tartozó telep Zólyom vmegye breznóbányai j.-ban; az egyesült magyarhoni üveggyárak részvénytársaságának itt üveggyára van, mely évenként mintegy 80,000 schock ablaküveget állít elő 120,000 frt értékben. A munkások száma 80.
más testek összetartására, összefűzésére, vagy összekötésére való mesterségesen készített gajmós eszköz. Rendesen két részből áll; a kan K.-nak nenezett gyürüs részbe illik. A kapcsokat rendesen speciális gépeken drótból gyártják. Az u. n. falkapocs a falak összekötésére való kötővas, melyek felszinén fekvő szabad végét díszítményekkel teszik csinosabbá.
K., az őskorban a bronzöveken fordulnak elő legelőször. Külföldi leletekben két jellemző formát találunk. Az egyik rendesen tojásdad lap formáju, melyet egy széles korong előz meg. A kampó a tojásdad lap egyik keskeny végén foglal helyet. A korong felső részén rendesen három görbe foggal van ellátva, melyek arra szolgáltak, hogy a K. a bőrön megerősíthető legyen. E kapcsok öntve vannak; felső lapjuk kissé homoru, az alsó ennek megfelelőleg domboru. A felső lapot rendesen vonal és pontkör díszíti, mely díszítés legtöbbször keresztalakot mutat, ezen a kereszténységet oly messze megelőző korban; különösen gyakori a keresztdíszítés a korongon. E díszítmények egy része öntve van, egy részük pedig az öntés uán karcoltatott befelé a bronzba. (1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra.
A másik fajta keskeny fűzfalevél idomot mutat, melyet a levélereket utánzó, karcolt vonaldísz ékít felső lapján. Egyik tagjoknak végén a hurok, a másikán a kampó foglal helyet. A Larnandi leletben több mint 30 tárgyon találunk kapcsot; a realloni kincsben egy rendkivül szép példányát találjuk e kapcsok első fajtájának, a bourgeti és svájci cölöpépítmények is tartalmaznak belőlök egy-két példányt. (l. 2. ábra).
[ÁBRA] 2. ábra.
Hazai leleteink közül nagyobb számmal a vaskor második szakaszából az u. n. La tene-epokából származó öveken találunk kapcsokat. Ezek rendesen profilált kampóból s ugyanilyen hurkokból állanak s mintegy profilált tagokból álló láncnak befejező tagjai szerepelnek.
[ÁBRA] 3. ábra.
A kampók sokszor stilizált állatfejeket mutatnak s mindkét tag, valamint az öv is, sokszor van u. n. rézzománccal díszítve (l. 3. ábra). - K. (retinaculum) a botanikában, l. Kosbor.