1. Imre, történetiró, szül. Tornán (Veszprém) 1863 febr. 19. Középiskolai tanulmányait Veszprémben és Győrött végezte. mint győr-egyházmegyei papnövendék a budapesti központi papnevelőintézet növendéke lett s teologiai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1885. áldozópappá szenteltetett Győrött. 1888-ban a budapesti egyetemen a teologia doktorává avatták. 1889. a győri kir. kat. tanítóképezde tanára, a következő évben pedig ugyanazon intézet igazgatója lett s ezen állásban van jelenleg. Tagja a Szt. István-Társulat tud. és irodalmi osztályának. A hittudományok mellett főkép történelmi tanulmányokkal és a keleti nyelvekkel foglalkozik. Török nyelvészeti és irodalmi tanulmányok végett utazásokat tett Törökországban és Kis-Ázsiában. Önállóan megjelent művei: A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok (Győr 1888); A mohammedanismus és a kereszténység (Budapest 1892); III. Károly háboruja a törökökkel (törökből ford., u. o. 1892); Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században (u. o. 1894); Szent Imre herceg élete (Győr 1894); Szent László király élete (u. o. 1895). E lexikonnak is munkatársa.
2. K. Mihály, m. t. akadémiai tag, szül. Darnón (Pozsony), megh. 1869 márc. 9. A középtanodát Magyar-Óváron végezte, 1815. a piarista szerzetbe lépett, s már 16 éves korában tanszékre állítatott. 1819. a szerzetből kilépett s bölcseleti és jogtudományi kiképeztetése végett a pesti egyetemre jött. Jogi doktorrá s ügyvéddé avattatván, 1823. Széchen Antal gróf nevelője lett s maradt 1836-ig; ugyancsak 1825. a pozsonyi országgyülésen, mint távollevők képviselője volt jelen, s a magyar nyelv és a tanrendszer hiányai kérdésében sürgetve és figyelmeztetve felszólalt. Legnagyobb érdeme az a buzgóság, melyet ipartanoda létesítésére és ez iránybani üdvös izgatása fordított. 1839. a helytartótanácshoz bekeblezett tanulmányi bizottság (egyszersmind könyvvizsgáló hivtal) ülnökévé neveztetvén, a közoktatási rendszer átalakításában, nevezetesen az ipartanodák tervezésében s a bölcsészeti és jogi tanulmányok szervezésében tevékeny részt vett, s igyekezett különösen a magyar nyelven való oktatásnak minél nagyobb tért vívni ki. A pesti ipartanoa felállítása és megnyitása elrendeltetvén, K.-ra bizták annak felszerelését, életbe léptetését s ideiglenes kormányzását, s ő nyitotta eg 1846 nov. 1. a kir. József-ipartanodát, melyből a mai politechnikum fejlődött. 1847. kir. tanácsosi címmel az ipartanoda valóságos igazgatójává neveztetett ki, s azt az 1848-iki eseményeket követő átalakulásig viselte. E hivatal másra ruháztatván, K. a pestmegyei cs. kir. törvényszék birája lett, ott a fenyítő osztályban elnökölt s későbben a kir. tábla birói székére mozdították elő. A magyar akadémia levelező tagja lett 1832 márc. 9.
nagyközség Heves vmegye gyöngyösi j.-ban, (1891) 2398 magyar lakossal; vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.
Gergely, l. Karácsony.
1. K. (Krecsunel), kisközség Alsó-Fehér vmegye balázsfalvi j.-ban, (1891) 1150 oláh és magyar lakossal, a Bánffyék szép udvarházával; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. - 2. K. (Krecsunová), kisközség Máramaros vmegye szigeti j.-ban, (1891) 1815 német és rutén lakossal, kik között 1121 izraelita van. Kis fürdője van.
Krisztus születésének emlékünnepe, amelyet a keresztény világ dec. 25. tart meg; máskép nagy-K., megkülönböztetésül a kis-K.-tól, Krisztus körülmetéltetésének ünnepétől, amely nyolcadnapra esik. K.-t a keleti egyházban hajdan a vizkereszttel együtt, jan. 6. ünnepelték, a nyugati egyház azonban ama hagyományból indulva ki, hogy Krisztus fogantatása március 25. történt, születését dec. 25-ikére tette, amit a IV. sz. óta a keleti egyház is elfogadott. K. az egyházi év első ünnepkörét képezi, amely advent (l. o.) első vasárnapjától a hetvened, septuagesima vasárnapig tart.
György, néhol Karácsondy Gergely néven is szerepel; hirhedt népbolondító és martalóc. I. Miksa király korában. Nagybányán született. Roppant testi erejéből és ijesztő alakjáról («fekete ember»-nek is nevezték), valamint az elnyomó törökök elleni isteni küldetéséről és csodatevő hiréről számos monda keringett a nép között. A babonás népség 1569 körül tömegesen gyült köréje, hogy vezérlete alatt felszabadítsa Magyarországot a török járom alól. K. vallásos szinezetü szabályokkal példás rendet tartott táborában, de meg nem akadályozta, hogy a hozzá nem csatlakozot szilágysági lakosság között ne garázdálkodjanak fanatizált emberei. 1570 tavaszán a Tisza melletti bala-szt.-miklósi kastély ostrománál a szolnoki török bég - valószinüleg magának a megvesztegett K.-nak árulása következtében - diadalmaskodott a martalócsereg fölött. Midőn K. élelemiszerekért Debrecenbe vonult és a város birájával erőszakoskodni kezdett, a felbőszült lakosság összekaszabola embereit, őt magát pedig hóhérral végeztette ki.
a karácsony (l. o.) előestéje, vigiliája, máskép szent este. Magában foglalja a szent éjszakát, amelyen a keresztény világ a megváltó születését ünnepli. Az ünnep egyházi részének központja az éjféli mise (l. o.), a megváltó születésének emlékére. A kat. egyházban a hivek az egész napon át bőjtölnek s csak este étkeznek. L. még Karácsonyi szokások.
l. Karácsonyi szokások.
(növ.), a jegenye-fenyőfa (l. o.) csemetéje, melyet gyakran karácsonyfának szokás feldíszíteni.
máskép télelő hava, vagyis december, melynek huszonötödik napjára esik karácsony ünnepe.