braziliai kisebb indus népség. Termetükre kicsi és igénytelen emberek. Agyagáruk, tollékítmények és művészileg elkészített függőágyak előállításában nagyon ügyesek. Martius szerint egy régi guyanai törzsnek a maradékai.
Tódor György, osztrák germanista, szül. Bécsben 1810 jan. 22., megh. u. o. 1873 ápr. 28. Görög szülőktől származott. 1829. az udvari hadi tanács irodájában, 1832. a pénzügyminisztériumi levéltárban, 1841. a cs. kir. udvari könyvtárban nyert alkalmazást. 1840. a frankfurti parlament tagja, 1850-51. a német nyelv és irodalom rendes tanára, 1850. a csász. tud. akadémia alelnöke és 1867-69. elnöke volt; 1854. az udvari könyvtár őre, 1870. aligazgatója és cs. kir. kormánytanácsos lett. Művei: Von den sieben Schläfern (XIII. sz.-beli költemény, Heidelberga 1839); Michael Behaim, Buch v. den Wienern (Bécs 1843, új kiad. 1867); Seifried Helbling (Lipcse 1844); Deutsche Sprachdenkmale des 12. Jahrh. (Bécs 1846); W. Schmelzl, ein Lobspruch der Stadt Wien (u. o. 1849); 10 Gedichte M. Behaims zur Geschichte Oesterreichs u. Ungarns (u. o. 1849); Mittelhochdeutsche Grammatik, I. (u. o. 1850); Zur Geschichte des Konzils v. Lyon 1245 (u. o. 1850); Verbrüderungsbuch des Stifts St. Petes zu Salzburg (u. o. 1852); Heinrich der Teichner, ein Vortrag (u. o. 1854); Ueber Heinrich den Teichner (u. o. 1855); Zwei bisher unbekannte Sprachdenkmale aus heidnischer Zeit (u. o. 1858); Maximilian I. geheimes Jagdbuch u. v. den Zeichen des Hirsches (u. o. 1858); J. Haydn in London 1791 u. 1792 (u. o. 1861); Aus Metastasios Hofleben (u. o. 1861); Die alte Kaiserburg zu Wien vor dem Jahra 1500 (u. o. 1863); Abraham a Santa Clara (u. o. 1867); Leopold I. u. Peter Lambeck (u. o. 1868); S Helbling u. Ottacker v. Steiermark (u. o. 1870).
község, l. Jász-Karajenő.
(Kareds), persa sziget a Persa-tengeröbölben; 70 km.-nyire Bender Busirtól ÉNy-ra: 1000 lak. Jó kikötőhely. Terem benne datolya s hires szép gyöngyeiről, amelyeket a tengerből halásznak. 1838-41. és 1856. az angolok szállották meg.
romániai város, l. Caracula.
(állat), l. Hiuz.
(tör., a. m. fekete sapkás), török-tatár néptörzs, mely az Aral-tó sivatagain és az alsó Szir-Darja mellett lakik. Számukat 125 ezerre teszik, mely számból 25 ezer harcos állítható elő. Az iszlám hivei s az egyházi khodsák és világi khánok alatt állanak, akik most mindnyájan Oroszországtól függenek. Ők maguk karakipcsákok-nak nevezik magukat. Marhatenyésztéssel, földmíveléssel, iparűzéssel foglalkoznak.
a. m. jókedvü, pajkos, izgága.
japáni bronz, melyet harangöntésre használnak, tartalmaz rezet, ónt, cinket és ólmot.
(növ.), l. Kolokán.