Orvosi célra a malabári K.-nak tokgyümölcse használatos, mely papirszerü, szürkés-sárga, háromszögletes, háromrekeszü, csíkos, gyönge kámforos szagu és apró K. (C. minus) néven is szerepel. A magyar gyógyszerkönyv megkivánja, hogy a nagy K. (jávai), továbbá a kerekded (sziámi) és a csekély illatu cejloni K. ne használtassék. A K.-ban mintegy 5% illóolaj van, ezért, mint az emésztést elősegítő szert magában és más gyógyszerekhez (Zittmann-főzet, aromás tinktura) keverve adják. - Botanikai leirását l. Elettaria. Képe a fűszernövények mellékletén.
(török) a. m. testvér, átvitten pajtás, barát. A török emer a magyart rendesen madsar K.-nak, azaz magyar testvérnek nevezi.
a kardmarkolatszíj két végét összefoglaló bojt, mely díszes vagy egyszerübb előállítása szerint a katonaságnál a kard viselőjének katonai állását is ismerteti. Seregünkben a közvitéz K.-ját ép ugy, mint a markolatsziját is, bagariabőrből, az altisztekét fekete-sárga gyapjuból v. selyemből, a tisztekét pedig aranyszálakból és fekete selyemből készítik. Némely seregnél minden egyes tiszti rendfokozat más-más K.-ot használ; seregünkben azonban valamennyi tiszti állás általános jelvénye. L. még Honvédség.
(Recurvirostra avocetta L.), a gázlók rendjébe, a szalonka-félék családjába tartozó madárfaj. Fekete csőre felfelé hajlik; előreálló ujjai úszóhártyásak, a hátsó ujj szabad, lábai szürkéskékek. Alapszine fehér, feketén tarkázva. Hossza 43, szárnyh. 22, ferkhossza 7 cm. Hazája Közép- és Dél-Európa, Afrika, Ázsia. Költözködő madár. Áprilistől szeptemberig Magyarország vizei mellett, hol költ is, közönséges.
v. Kargeh, teljesebben: Vá-el-Kargeh, azaz a külső oázis, Trinythis v. a régiek Oasis majorja. Az öt egyiptomi oázis egyike, az É. szél. 251/2 és Greenwichtől a K. szél. 30° 40' alatt. Délnyugati határát a nubiai homokkő teszi, amely messze Ny-ig el elnyulik; az oázis keleti partját a meredek, néha 300 m. magas, horhókban gazdag és számos fossziliát tartalmazó nummulit-mészből és fehér krétából való lejtő képezi. Az oázis É-ról K-re mintegy 150 km. hosszu, közepén 5 km. széles; számos kolostor, vájt kút, várkastély elég jó karban levő maradványai láthatók rajta. Mintegy 6000 lakosa van, akik rizst, gabonát, árpát, durrát, indigót és datolyát termesztenek; a Dum-pálma és a szenna-növény is megterem. Pszametich kora óta egy szamoszi gyarmat is volt itt és Nestorius püspököt itt égették el. A főhelyen, El-Kargeh-ben (3787 lak.) egy tekintélyes, persa korból való Ammon-templom maradványai és más, a Ptolemaiosok és császárok korából való romok láthatók. V. ö. Schweinfurth cikkét Petermann Mitteilungen-jeiben (21. köt., 1875).
(Xiphias Art.), a tüskeparás halak rendjének egyik neme, amelynek főjelleme az, hogy felső állkapcsa kardformán erősen megnyult; teste oldalt kissé összenyomott és pikkelytelen. Legközönségesebb faja a közönséges K. (X. gladius L.), amely 3-5 m. hosszura és néha 400 kg. nehézre is nő. Különösen az Atlanti-oceánt lakja, de nem ritka a Közép- és az Északi-tengerben sem, sőt még a Keleti-tengerben is megfordul. Igen ügyes úszó s mindig a viztükör alatt tartózkodik. Párosan tanyáz, kisebb halakat és lágytestüeket eszik, de néha megtámadja a fürdő embereket, sőt a ceteket is, amelyeket kardjával szúr át. Fiataljainak húsa igen ízletes.
(növ.), l. Articsóka.
(gör.) a. m. sziv többese, továbbá gyomorszáj. - Kardiakum, sziverősítő szer, l. Cardiaca.
az ugyanily nevü eparchia (járás) székhelye Trikkala (ettől 25 km.-nyire) görög nomoszban, a Kalendsi balpartján, vasút mellett, (1889) 6798, mint község 13,291 lak., terménykereskedéssel.
l. Bibornok.