(Papilio podalirius L.), a pikkelyesszárnyuak rendjébe, a nagy lepkék alrendjébe és a bunkócsápu nappali lepkék csoportjába tartozó lepkefaj. Szárnyainak alapszine világos fehéressárga, mellső szárnyain, ezeknek mellső szélétől kiindulva váltakozva hosszabb, rövidebb, hátrafelé keskenyedő, fekete sávokkal. Hátsó szárnyai farkalaku nyujtványban végződnek. Szemfoltjai kékek, rozsdaszinü szegéllyel. Szélessége 70-80 mm. Közép-Európában közönséges. Hernyói, melyek elől vastagok, hátrafelé vékonyodók, csupaszok, sárgászöld szinüek és rozsdássárga pontokkal díszítettek. Különböző gyümölcsfákon, barackon, kökényen élnek. Bábja barna, hátul sárga, barnán pettyezett. Évenkint két generációja ismeretes.
Svéd-norvég érdemrend katonatisztek részére. Alapította Wasa Gusztáv király 1522., majd I. Frigyes felujította és 1748 ápr. 28. új alapszabályokkal látta el. A rend jelenlegi szervezete a következő: 24 nagykeresztes parancsnok, 24 parancsnok (e számban az idegenek és a Seraphin-rend lovagjai nincsenek befoglalva); I. és II. osztályu nagykereztes lovagok, I. és II. osztályu lovagok. E három utóbbi osztály tagjainak száma korlátlan. A rendet a királyi ház tagjai születésükkor nyerik, még pedig a parancsnoki jelvényt. Belföldiek csak 20 évi szolgálat után tarthatnak igényt e jelvényre. Harctéren szerzett érdemek jutalmazására az I. és II. osztályu nagykeresztes lovagi jelvény szolgál. Jelvénye: nyolcsarku, aranyszegélyü, fehérzománcos fekvő kereszt, fölötte vörös bélésü arany királyi korona. Sarkaiban arany koronák, csúcsain arany golyók. A kereszt karjait kékszegélyü arany szalag köti össze, mely alul-fölül két-két keresztezett, jobb- és baloldalról egy-egy hegyével lefelé fordított kardot övez körül. A kardok arany markolatuak, aranyszegélyü kék hüvelyben. Középpajzsa kerek, kékzománcos, arany szegéllyel, előlapján három arany korona között aranymarkolatu, hegyével fölfelé álló kard, hátlapján ugyanaz, hegye körül arany babérkoszoruval, fölötte «Pro Patria» arany fölirat. Ez az I., II. és III. osztály jelvénye, a IV. osztálynál (II. oszt. nagyker. lov.) a kétoldali és az alsó kardok, valamint a szalag is elesnek, a lovagok ugyane jelvényt viselik csak ezüstből, kivéve a középpajzsot. Szalagja sárga, kék szélcsikkal, ezért a rend a «sárga szalag» név alatt is ismeretes.
l. Markolatszíj.
A templáriusok mintájára alkotott egyházi lovagrend, amelyet 1201-ben Albrecht brémai kanonok, később rigai püspök a kereszténységnek északon, főkép Livoniában való megvédelmezésére alapított, IV. Ottó pedig a tartomány harmadrészével megajándékozott. A rend akkor zülött el, miőn annak utolsó nagymestere, Kettler Gotthard a reformáció alkalmával vallását elhagyta s Lengyelország hűbérese lett (1561).
l. Kurdok.
l. Karély.
l. Karjejev.
l.Kexholm.
régebbi neve azon vidéknek, amely Finnország DK-i részét Pétervár orosz kormányzóságnak a Ladoga-tó melléki részeit, továbbá Olonec és Arkhangelszk kormányzóságoknak jelentékeny, egészen a K-i partokig terjedő részeit foglalta magában, ahol a finnek egy törzse, a K.-iak laktak. Az É-i része már Nagy Péter előtt, a D-i rész a nystadi békében (1721) és a többi része 1809. került Oroszországhoz. L. még Finnország.
v. karéj (növ., lobus), az olyan levél v. levélképlet hegyes metszete, amely a levél egy-egy felének körülbelül 1/3-át alkotja. - Karélyos ív (építészet), l. Ív és Hármas karély.