1. Gáspár, ref. esperes, az első teljes magyar biblia fordítója, szül. Nagy-Károlyban 1529 körül, megh. Göncön 1591 végén. Iskoláit itthon elvégezvén, külföldre rándult s német és hevét egyetemeket kereset föl, melyek közül a vittenbergaira 1556. iratkozott be. 1562. már hazájában volt és Szatmár várában időzött. 1563. gönci plébános s itt csakhamar esperes lett. E minőségében kifejtett munkásságának legnagyobb része az unitarizmus elleni küzdelemre esik. Sok gondot okozott neki különösen Egri Lukács, kinek meggyőzése végett több zsinatot kellett tartani Felsőmagyarországon. Ennek elhallgattatása után még részt vett az erdélyi unitáriusok ellen Nagyváradon tartott hitvitán is. A lutheri iránnyal szemben a viszonyok nem engedték oly eréllyel küzdeni, miként kálvini nézeteinél fogva maga óhajtotta volna. 1586. kezdett hozzá halhatatlanná tevő nagy munkájához, a bibliának a maga egészében való lefordításához. Valószinüleg több társa is volt e munkához s ennek köszönhető, hogy az 1590. három nagy kötetben meg is jelent. A Vizsolyban nyomott 2-r. kötetnek összesen mintegy 1200 levélre terjednek. Ezt a bibliát használja azóta folyton a magyar prot. egyház, a számtalan újabbnál-újabb kiadásokban időnként némi változtatásokat téve rajta, de még mindig kegyelettel ragaszkodva annak megszokott, habár elavult stilusához. Megjelenése háromszázados évfordulóját lelkesen ünnepelte meg 1890. a magyar prot. egyház, mely történelme e nagy alakjának emlékét ez alkalommal több irodalmi kiadvánnyal, Göncön szép szoborral, s a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak a népies vallásos irodalom előmozdítását célzó Károli-alappal örökíté meg. Még a következő művet irta: Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól (Debrecen 1563).
2. K. János (Karl), természettudós, született Cservenkán (Bács-Bodrog) 1842 jun. 13-án, meghalt Budapesten 1882 január 25-én. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte, azután Bécsbe ment, hol természetrajzi tanárai oly érdeket keltettek benne az ichtiologia iránt, hogy kizárólag evvel kezdett foglalkozni. 1871. a magyar nemzeti muzeum természetrajzi osztályának segédőrévé hivták meg; egyúttal az egyetemen az ichtiologia és herpetologia magántanára lett. Művei: Több szakértekezés a Természetrajzi Füzetekben (Magyarországi hüllők, magyarországi halak, magyarországi kigyók, a Duna óriás halai); Kalauz a magy. nemzeti muzeum természetrajzi osztályához (Pest 1879); Jelentés az 1871-iki kirándulás alkalmával Triest és Fiume környékén tett állattani gyüjtésemről (u. o. 1875); Magyar földrajz és természetrajz (a természetrajzi rész, mig a földajzit Scholz dolgozta ki, 3 köt., u. o. 1880-81).
3. K. Péter, ref. püspök, szül. Nagy-Károlyban 1543., megh. Nagyváradon 1576 ápr. 10. Tanulmányait itthon elvégezve, külföldre ment, hol 1564. a vittenbergai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után tanári állást nyert Kolozsvárt, hol 1564. a vittenbergai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után tanári állást nyert Kolozsvárt, hol nemsokára nagy harcot folytatott az unitarizmus elveit mind nyiltabban hirdető Dávid Ferenc ellen, mit végre is megunván, nyugalmasabb helyre, Váradra vonult, hol már 1568 elején mint iskolaigazgató működött. Részt vett a gyulafehérvári második s a nagyváradi hitvitában. Ez utóbbinak évében, de azt megelőzőleg János Zsigmond fejedelmi adománnyal tüntette ki. Az 1572-ik év végén elhunyt Melius helyére a tiszántuli egyházkerület püspökévé választotta. Buzgó munkásságot fejtett ki irodalmi téren is. Művei: Elementa grammatices graecae (Kolozsvár 1567. Öt kiadása ismeretes, az utolsó 1647-ből való); Az egész világon való keresztyéneknek vallások az egy igaz Isten felől, ki Atya, Fiu és Szentlélek (Czeglédi Györggyel együtt, Debrecen 1569); Bonus pastor seu pastoris optimus vivendi agendique modus (1570); Az egy igaz istenről (prédikációk, Debrecen 1570); Perspicua explicatio orthodoxae fidei (Vittenberga 1571); A halálról, feltámadásról és az örök életről (Debrecen 1575); Az apostoli credonak magyarázatja (u. o. 1584., II. kiad. u. o. 1600).
(Karlin), hajdani délnémet aranypénz = 3 aranyforinttal; Svédországban aranypénz = 8, 1, ezüstpénz = 1, 3 márka.
1. É.-Karolina (North Carolina), az É.-amerikai Egyesült-Államok egyike Virginia, Tennessee, Georgina és D.-Karolina közt, 135,327 km2 ter., (1891) 1.617,947, 1 km2-re 12 lak. A Ny-i része hegyes; a gránit-tömegekben, amelyekhez az Alleghany mészkőláncai csatlakoznak, emelkedik ki a legmagasabb hegycsúcs, a Black Mountain 1974 m.-nyire. A hegyektől K-re terül el a legtermékenyebb és legjobban öntözött vidék, a dombos vidék; ezt követi a homokos, számos fenyője miatt Pine Barrens nevet viselő terrasz és végül a lapos, mocsáros partvidék. A partokon számos a homokos földnyelvektől bezárt laguna, amelyeket keskeny csatornák kötnek össze a nyilt tengerrel. Itt nyulnak ki a Hatteras, Lookout és Fear nevü hegyfokok, amelyeknél már számos hajótörés történt. A főbb folyók a Chowan, Roanoke, Pamlico, Neuse, Cape Fear River, Yadkin és Catawba; a két utóbbi csak a felső folyásában tartozik É.-K.-hoz, a többiek lagunákba torkolnak. Az éghajlat elég enyhe, különösen az ősz igen kellemes; máskülönben az időjárás hirtelen változó, a partok mellett meglehetősen egészségtelen. A főtermékek a gabonafélék, dohány, kender és pamut; rizst és indigót főképen a lapályos vidékeken termelnek; a hegyes vidéken ginszenget szednek. Az állattenyésztés jelentékeny, különösen finom gyapjas juhokat tenyésztenek. A hegyekben szarvasok, sőt farkasok és medvék is találhatók. Az ipar nem jelentékeny, még legtöbb értéket termel a vasipar. Legfontosabb csatornája az, amely a Chesapeake-öblöt az Albemarle-öböllel köti össze. A kereskedelmi kikötők: Edenton, Camden, New Berne, Wilmington, amelynek legélénkebb a forgalma és Plymouth. A főváros Raleigh. A végrehajtó hatalom az egy évre választott kormányzó kezében van; a törvényhozó hatalmat a szenátus és a képviselők háza együttesen gyakorolja. É.-K. partjait 1512. Juan Ponce de Leon fedezte föl. 1584. Erzsébet királynő ezt a földet is Walter Raleighnek adományozta. 1661. alakult meg a Cap Fear River partján az első angol gyarmat. 1663. II. Károly az É. sz. 31 és 36° közti területet lord Clarendonnak adományozta; e területen a Fear-fok közelében új gyarmat létesült, amelynek környékét eleinte Albemarlenak nevezték; csakis a XVIII. század elején kapta a K. nevet. 1670. az Albemarle-gyarmat számára Locke bölcsész egy alkotmányt dolgozott ki, de ez még ugyanazon században megszünt. 1712. a tuszkarora nevü indus törzs lázadt föl, amelyet csakhamar levertek. Az É.-amerikai szabadságharcban É.-K. is élénk részt vett, a rabszolga-háboruban pedig a D-i államok oldalán harcolt.
2. D.-Karolina (South Carolina), az előbbitől D-re Georgia és az Atlanti-oceán közt fekszik 78,616 km2 ter., (1891) 999,666 lak. DK-i része egyhangu erdős vagy mocsáros síkság. A partok előtt számos apró sziget fekszik, amelyeken kitünő pamutot termesztenek. A síkságtól a szárazföld belseje felé nagyobbára terméketlen homokbuckák emelkednek, ezektől ÉNy-ra van a Ridge nevü dombos, jól megművelt és itt-ott természeti szépségekben gazdag vidék. Végül az ÉNy-i szögletében magasabb hegyek, az Alleghany kiágazásai emelkednek, amelyek közt a Table, a Glassy a legnagyobbak. Csaknem összes folyói ÉNy-ról, DK-nek folynak; ilyenek: a Great Pedee, Black River, Santee, Edisto és Savannah. Az éghajlat meleg; nyáron forró és télen enyhe az időjárás; a legtöbb eső juniustól szeptemberig esik; ugyanezen időben a tengerpart közelében gyakoriak a ragadós betegségek; a sárga láz is gyakrabban pusztít e vidékeken. A hegyek közt kitünő minőségü vasércet, rézérceket, ólmot, sőt aranyat és újabban nagymennyiségü foszfátot bányásznak. A magasabb fekvésü helyeken kukoricát, búzát és egyéb gabonaféléket, az alacsonyabb helyeken rizst, indigó, cukornádat, pamutot (a partok előtti szigeteken, Sea Islandon, a világ legjobb pamutját) termesztenek; egyéb termékek még a dohány, kender és a déli gyümölcsök. Az állattenyésztés ágai közül a legfontosabb a juhtenyésztés. Az iparágak, amelyeket művelnek: a vasöntés, szegkovácsolás, durvaposztó-szövés, papirgyártás, olajpréselés és kötélverés. Az alkotmány olyan, mint É.-K.-ban. A főváros Columbia. D.-K. partjait is Ponce de Leon fedezte fel. 1562. IX. Károly francia király Ribault vezérlete alatt franciákat küldött ide, akik egy kis gyarmatot alapítottak, de azt 1565. a spanyolok elfoglalták, mire a franciák a következő évben a spanyolokat űzték el. A vidék ezután lakatlan maradt 1671-ig, midőn angol gyarmatosok telepedtek le. 1761. indus lázadás tört ki. A rabszolga-háboruban D.-K. is a D-i államok pártján állott.
V. Károly német császár büntető törvénykönyve (Peinliche Hals-Gerichts-Ordnung) 1532-ből. L. C. C. C.
1. K. Amália Erzsébet, angol királyné, Károly Vilmos Ferdinánd braunschweigi herceg és Auguszta hercegnő második leánya, III. György angol király nővére, szül. 1768 máj. 17., megh. 1821. augusztus 7-én. 1795. a walesi hercegnek, a későbbi IV. György angol királynak neje lett, de házassága az első pillanattól kezdve szerencsétlen volt, noha 1796. egy leánykája született, melynek törvénytelen voltát férje utóbb hasztalan iparkodott bebizonyítani. Midőn megtudta, hogy csapodár férje rendszeresen megcsalja, 1814. angol grófok és grófnők kiséretében (kik között azonban férje által fogadott kémek is voltak), a kontinensre utazott. Utazásai közben Olaszországban, különösen Murt nápolyi király udvarában fesztelen és az etiquette szabályait sértő viseletet tanusított és határtalan tánckedvével előbb derültséget, majd botrányos feltünést okozott. Végül pedig egy Bergami nevü olasz inassal szerelmi viszonyt kötött, kit főkamarásává emelt. Kisérői erre lassankint elhagyták és Angliába vitték kalandjainak hirét. Férje, ki 1820. trónra lépett, mindenáron szabadulni óhajtott nejétől, és 50,000 font évi díjat ajánlott fel K.-nak, ha rangjáról lemond és nem tér többé vissza Angliába. K. azonban erről hallani sem akart és midőn Angliába visszatért, az ellenzék és különösen London lakói tüntetően üdvözölték. A király erre válópört indított K. ellen, de Brougham lord ékesszólása és a király népszerütlenségére és gyalázatos életmódja arra birták a felsőházat, hogy K.-át felmentse. Nemsokára K. súlyosan megbetegedett és mellőztetését fájlalván, meghalt. Tetemét Braunschweigbe vitték. V. ö. Nithinghale, Memoirs of Queen Caroline (1820); Histor. Denkwürdigkeiten und Aktenstücke aus dem Leben und über den Prozess der Königin K. (Lipcse 1821); Ompteda báró (követ és kém) emlékiratai (1895).
2. K. Henriette Krisztiána, hessen-darmstadti őrgrófnő, szül. Bergzabernben 1721 márc. 9., megh. 1774 márc. 30. III. Keresztély zweibrückenbirkenfeldi herceg leánya; 1741. nőül ment Lajos hessen-darmstadti örökös herceghez, aki 1774. porosz szolgálatba állott. Mikor 1768-ban férje IX. Lajos néven őrgróf lett, K. áldásos hatást gyakorolt a kormányzásra. Moser az ő befolyása révén lett miniszter s a darmstadti udvart az ő idejében Herder, Goethe, Wieland, stb. látogatták. Nagy Frigyessel, akit nagyrabecsült, K. levelezésben is állott. Kortársai a «nagy őrgrófnő»-nek nevezték. Sírkövére Nagy Frigyes ezeket a szavakat vésette: «Femina sexu, ingenio vir». V. ö. Walter, Die grosse Landgräfin (Darmstadt 1873).
császárné, magyar királyné, I. Ferenc 4-ik neje, I. Miksa bajor király leánya; 1816 nov. 10. lépett házasságra Ferenccel és 1825 szept. 25. Pozsonyban magyar királynévá koronáztatott. Megh. 1873 febr. 9.
a spanyolok birtokában levő nagy szigetcsoport a Nagy-oceánban az É. sz. 5 és 10° a párisi K. h. 135° és 161° közt. A 2870 km.-nyi hosszuságban elnyuló szigetcsoport csupa kis szigetekből áll; a legnagyobb, a köralaku Ponapi átmérője 20 km. Ponapit, Ualant és Hogolut (l. o.) kivéve valamennyi (mintegy 500) alacsony korallsziget. 3 csoportba szokták beosztani: Ny-i, Közép- és K-i csoportba. Az elsőnek tagjai Matelotas (a legnyugatibb), Eap v. Yap (a legnépesebb), Tromelin, Mackenzie; a középső: Uliea (Thirteen Islands), Wilson, Gardner, Namurek (Swede), Tuker, Hall, Ruk (Truk v. Hogolu, Hashmy, Monteverde; a K.-ié: Jane, Meaburn, Pagenema, Aschension, Duperrey vagy Wellington, Mulgrave vagy Mac-Askill és Strong. Összes területük a Palau-szigetek (l. o.) is beleszámítva, 560 angol mf2, lakóinak száma: 36,000. Az éghajlat igen enyhe és kellemes, amennyiben a tropikus hőséget a tenger felőli szelek enyhítik; csakis a nyári hónapokban teszi kellemetlenné az időjárást a tulságosan gyakori esőzés. A magasabb szigeteket buja növényzet takarja; ilyenek a különböző pálmák, pandanuszok, Barringtonia, Sonneratia, Terminalia, Calophyllum stb. A lakosok főtáplálékát a kenyérfa és a jamgyökér nyujtja. A benszülöttek (egy benszülött nő szines képét l. az Ausztráliai népfajok mellékletében) szelid és békés természetüek; csónakjaikkal sokszor nagy távolságokat tesznek meg a tengeren; számos törzsfő alatt élnek és a spanyolok uralma inkább csak névleges; a tabut, miként a többi polinéziaiak, ők is ismerik. A legnagyobb törzsfejedelemségök a Namurek szigetén fekvő. Első ismereteink a K.-ról a XVII. sz. végéről valók; 1686. ugyanis don Francesco Lazeano spanyol admirális fölfedezte a középső csoportban fekvő Garndnert, amelyet II. Károly tiszteletére Carolina-nak nevezett el s amelyet a benszülöttek Farroilep néven ismertek. 1696. namureki hajótörést szenvedők jelentek meg a Filippi-szigeteken és adtak hirt a K.-ról. A manillai jezsuiták 1710. kisérletet tettek a K. lakóinak megtérítésére, de sikertelenül. Azóta a K.-ra vonatkozó ismereteink meglehetősen ugyanazok maradtak 1817-ig, midőn Kotzebue orosz hajókapitány látogatta meg őket és megkezdte részletesebb ismertetésüket. 1819. Freycinet francia, 1824. Duperrey francia és Lütke orosz kapitány, 1828. Dumont d'Urville látogatta meg őket. Legrészletesebb ismertetésöket Gulick amerikai hittérítőnek köszönhetjük, aki nyolc évet töltött rajtuk. V. ö. a fentnevezett utazók művein kivül: Cheynet, Description of islands in the Western Pacific Ocean (London 1852).
IV. Ferdinándnak, a két Szicilia királyának neje, Mária Terézia királynőnek leánya, szül. 1752 aug. 13., megh. Hetzendorfban 1814 szept. 8. 1768. ment férjhez a tunya és tehetségtelen Ferdinándhoz. Előbb Tanucci minisztersége idejében, később Sambuca miniszter és különösen Acton J. kormányzása alatt csaknem korlátlan hatalmat gyakorolt, melyet nővérének, Mária Antoinette francia királynénak kivégzése óta (1793) a liberális párt ellen használt fel. Nagy része volt a forradalmi Franciaország ellen indított háboruban, minek következménye azonban az lett, hogy a kir. családnak a győztes franciák elől Nápolyból Sziciliába kellett menekülnie (1799). A Ruffo-féle fölkelés után K. és az udvar ismét visszajött Nápolyba, hol a liberális párt hivein irgalmatlan boszut vett, de 1805-ben ismét Sziciliába kellett menekülnie és midőn az angolokkal meghasonlott, elvégre (1812) Konstantinápolyba, majd Bécsbe költözött; életének hátralevő részét Schönbrunnban töltötte.
dán királynő, Frigyes Lajos walesi herceg leánya, III. György angol király legifjabb huga, szül. (atyja halála után) 1751 jul. 22., megh. 1775 máj. 10. 1766. egybekelt VII. Keresztély dán királlyal s anyja lett VI. Frigyes későbbi dán királynak. Az ifju, szép és szellemes hölgy azonban durva férje oldalán szerencsétlennek érezte magát és emiatt Struensee (l. o.) udvari orvossal kötött viszonyt, kinek befolyása és hatalma ezáltal annyira növekedett, hogy mint államminiszter Dánia ügyeit kezében tartotta. E viszony okozta azonbn mindkettőnek bukását is. Struensee ellen felségsértési pört indítottak s az anyakirályné sürgetésére K.-t is 1772 jan. 17. mint bűnrészest elfogták és hat hónapos leánykájával együtt Kronenborg várába zárták. Hogy kedvesét megmentse, a házasságtörés bűnét magára vette. Erre a király felbontotta a házasságot és gyermekétől is elválasztotta. K.-t, ki állandó tartózkodási helyéül Celle városába vitetett, hol bánatában meghalt. Emlékszobrát Hannovera rendei a cellei várkertben állították föl. V. ö. Heimbürgeri, K. M. (Celle 1851); Wraxall, Life and times of Caroline Mathilda (London 1864, 3 köt.); Jenssen Tusch, Die Verschwörung gegen die Königin K. M. (Lipcse 1864).
(állat, Conurus Carolinensis Finsch), a kúszók rendjébe, az Arafélék családjába tartozó madárfaj, mely a legészakibban É.-Amerikában, Alleghani szubregióban él. Szine zöld, feje sárga, fejbúbja narancsszinü. Hossza 37, szárnyhossza 19, farkhossza 18 cm. A hideget igen jól kiállja. Állatkertekben közönséges.