württembergi herceg, Károly Sándor fia, szül. Brüsszelben 1728 febr. 11., megh. Hohenheim kastélyban 1793 október 24. 1737. szállt reá az uralom, de csak 17 éves korában nyilvánították nagykorunak, addig gyámok vitték helyette a kormányt. 10 évig jól uralkodott, de azután Rieger és Montmartin tanácsán indulva, költséges udvart és nagy sereget tartott és pazarló életmódra adta magát. Az állami adósságot növelték céltalan hadjáratai: a 7 éves háboruban a franciák oldalán Poroszország ellen harcolt. A súlyos adók, a hivatalok pénzen való eladása, a lottójáték, melyeket K. a kiadások fedezésére igénybevett, nemkülönben a rendekkel való viszály és Schubart költő üldözése gyülöletessé tették népe előtt. Második házassága (1785) kedvező változást okozott a herceg életmódján. Hohenheim Franciska befolyása alatt ugyanis pontosabban végezte fejedelmi teendőit és lelkiismeretesebb kormányt vitt azóta, ugy hogy az ország anyagi és szellemi tekintetben haladásnak indult. A művészet és tudomány érdekében virágzó iskolát emelt (Karlsschule). V. ö. Vely, Herzog K. v. Württemberg u. Franciska v. Hohenheim (Stuttgart 1877).
1. osztrák főherceg és magyar királyi herceg, a király idősebbik testvéröccse, prezumtiv trónörökös, szül. Schönbrunnban 1833 jul. 30-án. Nem tisztán a katonai pályára nevelték, hanem korán beavatták az állami szolgálat ügyeibe. 1853. Galiciába ment, hogy ott a közigazgatással megismerkedjék. 1855. vezérőrnagy és Tirol helytartója lett, mely állásban tapintatos működésével kivívta a tiroliak szeretetét. Az olasz háboru idején, 1859. a honvédelem szervezése körül kifejtett ernyedetlen tevékenységével szerzett érdemeket. A gazdasági és tudományos téren is minden törekvést buzgón támogatott s ily irányban gyakran helyettesítette testvérbátyját, az uralkodót. Egyáltalán örömest segíti elő a közcélu vállalatokat. Mint az 1873-iki bécsi világkiállítás védnöke, nevezetes szolgálatot tett az iparnak és mezőgazdaságnak, amelyek iránt különben is mindig nagy érdeklődéssel viseltetett. Legkiválóbb érdemeit azonban kétségkivül mint a Vöröskereszt-egyesület helyettes védnöke s mint a sebesültek ápolásának szervezője szerezte. E minőségében több ízben elnökölt az egyesület közgyülésén Budapesten is, magyar beszéddel nyitva meg a gyülést s az egyesületnek számos magyar fiókját ismételve kitüntette látogatásával. K. több ízben járt fontos misszióval, mint az uralkodó képviselője, a külföldni udvaroknál is. 1861. altábornaggyá, 1884-ben lovassági tábornokká neveztetett ki s tulajdonosa a 7. sz. dsidás-ezrednek, a 24. sz. orosz dragonyos-ezrednek és a 8. sz. dsidás-ezrednek. Protektora a krakói tudományos akadémiának és 1877 óta tiszteletbeli tagja a bécsi tudományos akadémiának. K. mindig különös érdeklődést mutatott Magyarország iránt. Már a kiegyezés előtt egyike volt azon keveseknek, kik arra utaltak, hogy az uralkodó a kibékített és megelégedett Magyarországban fogja legbiztosabb támaszát találni. Már előrehaladott korában kezdte a magyar nyelvet tanulni gyermekeivel együtt és igen szép előmenetelt tett benne. 1889. Magyarországon is nagybirtokos lett, megvásárolta a kis-tapolcsányi birtokot, ahol családjával az év egy részét tölti. Mint a békés haladásnak meleg barátja, mindenkor a béke fentartása mellett buzgólkodott, a monárkia érdekeinek és méltóságának csorbítatlan megóvásával. E szempontból igyekezett mindig egyrészt az orosz udvarral lehetőleg fentartani a jó viszonyt, másrészt pedig a közép-európai szövetségeseinkkel fennálló barátságot és szerződéses állapotokat minél inkább megszilárdítani. K. három ízben nősült. Első neje, Margit, János szász király leánya, akivel 1856 nov. 4. kelt egybe Drezdában, 1858 szept. 15. gyermektelenül halt meg Monzában. Másodszor 1862. nősült, nőül vevén II. Ferdinánd sziciliai király leányát, Mária Annunciatát. E házasságából négy gyermeke származott: E házasságából négy gyermeke származott: Ferenc Ferdinánd osztrák-estei főherceg (l. o.), Ottó Ferenc József (l. o.), Ferdinánd Károly Lajos (szül. 1868 dec. 27., százados a Ferenc József tiroli vadász-ezredben) és Margit Zsófia (szül. 1870 máj. 13., a prágai nemeshölgy-alapítványi intézet volt apátnője; 1893 jan. 24. nőül ment Albrecht württembergi herceghez). K. második neje 1871 máj. 4-én hunyt el s ő 1873 jul. 23. Mária Terézia braganzai hercegnővel, az elhunyt Dom Miguel portugál infansnak 1855 aug. 24. született leányával kelt egybe, kitől két leánygyermeke született: Mária Annunciata (szül. 1876 jul. 31., a prágai nemeshölgy-alapítványi intézet mostani apátnője) és Erzsébet (szül. 1878 jul. 7.).
2. K., pfalzi választó-fejedelem, V. Frigyes, a «Téli király» és Erzsébet angol hercegnő második fia, született 1617 dec. 22-én, megh. 1680 aug. 28. Gyermekkorában atyjának sorsában osztozott, ki a Fehérhegyen történt csata után (1620 nov. 8.) nemcsak a cseh koronát vesztette el, de a liga hadai által Pfalzból is elűzetett. K. még 1632., Frigyes halála után sem volt képes a Pfalzot visszafoglalni, sőt 1638. a császáriak fogságba esett és csak a vesztfáli békében (1648) kapta vissza országának egy részét és a számára alkotott választó-fejedelemséget. Dicséretes buzgósággal igyekezett országában a hosszu háboru alatt okozott sebeket orvosolni. Fiában és egyúttal utódában, Károlyban 1865 máj. 26. kihalt a Pfalz-Simmerni ág. V. ö. Lipowszky, Karl Ludwig, Kurfürst von der Pfalz u. Marie Susanne Luise, Raugräfin v. Degenfeld (Sulzbach 1878); Häusser L., Gesch. der Pfalz.
(Charleville), kisközség Torontál vmegye zsombolyai j.-ban, (1891) 828 német lak. A mult században franciák telepítették ide, kik azonban ma már teljesen elvesztették eredeti nemzetiségüket.
lotaiai herceg, Ferenc lotaiai herceg második fia, szül. Bécsben 1643 ápr. 3., megh. Welsben 1690 ápr. 18. 1669. a franciák nagybátyjával együtt kiűzték Lotaiából, mire K. osztrák szolgálatba lépett és részt vett 1683 óta a törökök elleni háborukban. I. Lipót császár és király (sógora) főhadvezérré nevezte ki, mely állásban Bécs város felmentése körül szerzett érdemeket. 1685. Párkánynál verte meg a törököt és Esztergomot foglalta el. Vác és Pest visszavétele után (1684 jun.) Buda várát iparkodott kezébe keríteni, ami azonban nem sikerült, mire K. hadát az ÉNy-i megyékbe vezette téli szállásokra. 1685 jul. körülzárolta Érsekújvárt, melyet aug. 19. megadásra birt. 1686. pedig ő volt a Buda várát ostromló szövetséges keresztény hadak egyik fővezére. Budának szerencsés visszavétele utá Hatvant foglalta el, 1687. pedig személyesen indult Badeni Lajos példájára a Dunántulra, ahol aug. 12. Siklósnál, a Harsány lejtőjén (az u. n. mohácsi csatában) a törököt nyilt csatában is megverte. Nándorfehérvár vívását mindazonáltal nem merte megkockáztatni, hanem e helyett Szeged felé haladt és onnan Szolnoknak tartott, hogy onnan Erdélybe nyomuljon, azt is hódolatra szorítandó. De a birodalmi csapatok vonakodtak őt oda követni és igy K. kénytelen volt azokat Eger alá küldött Veterani hadaival felcserélni. Ezek segélyével nyomult be azután 1687 őszén Erdélybe és megkötötte október 27. a Balázsfalván készült szerződést, melynek értelmében Apaffy országát átadta a császáriaknak és mint árnyékfejedelem vonult Fogarasba. K. nagybátyjának halála után is megmaradt a császári szolgálatban és ismételve (1689) kitünt ugy a franciák, mint a törökök elleni háboruban. Neje, Eleonora Mária, I. Lipót huga, két fiut szült; az idősbik Lipót a ryswicki békében visszakapta Lotaiát, mig a másik, Károly Lipót trieri választó-fejedelem lett. Hivatalos jelentését Budavár ostromát illetőleg (talán Lamberg gróf tollából) v. ö. Károlyi Árpád, Buda és Pest visszavívása címü művében (1886).
a való történelemből átvett eseményekkel tarkázott, eredetileg Nagy Károlyra vonatkozó népies hagyományok, melyek már korán az eposzi dalok formáját öltötték fel, s forrásul szolgáltak a középkori karolingi mondakör megalkotásához. Nyomaival már a IX. sz.-ban találkozunk, mig a karolingi mondakör sokkal később keletkezett; ennek legnevezetesebb része a Chanson de Roland, mely Roland lovag hőstetteit és csodálatos kalandjait énekli meg. A K.-kat már a középkorban három csoportra osztották, aszerint, amint Nagy Károly császár (Geste du roi), vagy a mórok ellen harcoló (Geste de Guillaume au court nes), vagy az elpártolt hűbér urak (Geste de Doon de Mayence) viselt dolgait irta le. A K.-k É.-Franciaországból elterjedtek Európa többi országaiba is; Németországban már a XII. százaban (Rolandslied), később Angliában, Németalföldön, Skandináviában (Karlamagnussaga) és Olaszországban is megtaláljuk. Itt a humanista költők a legszebb mű-eposzokat alkották a Roland mondából; Boiardo megirta az Orlando innamorato, Ariosto pedig az Orlando furioso kalandjait és hőstetteit.
1. Monakói érdemrend. Alapította III. Károly monakói uralkodó fejedelem 1858 márc. 15., új alapszabályokat nyert 1863 jan. 16. A fejedelem és az ország irányában szerzett kiváló érdemek jutalmazására szolgál. Öt osztálya van: nagykeresztesek, főtisztek, parancsnokok, tisztek, lovagok. Jelvénye arany fejedelmi koronával ékített nyolcágu fehérzománcos kereszt, aranyszegélyü széles vörös széllel, ágain arany golyókkal. Sarkain át aranygyümölcsü zöld babérkoszoru vonul, alul arany szalaggal megkötve. Középpajzsa kerek, vörös, kétoldalt aranyszegélyzetü széllel, melyben «Princeps et patria» felirat az elő-, «Deo juvante» fölirat a hátlapon aranyban. Szalagja vörös-fehér, az I. osztálynál 10 cm. széles, melyen a jelvényt a jobb vállon át baloldalon hordják. - 2. Spanyol érdemrend. Alapította 1771 szept. 19. III. Károly spanyol király, a királyi ház iránt teljesített hű szolgálatok jutalmazására. IV. Károly király 1804 jun. 12. a rend szabályait megváltoztatta, 1809 szept. 19. Bonaparte József eltörölte a rendet, de 1815 ápr. 25. VII. Ferdinánd király helyreállította. A rend a boldogságos Szűz védelme alatt áll. Jelvénye: zöld babérkoszorun függő nyolcágu violaszin kereszt, csúcsain arany golyókkal, aranyszegélyü fehér széllel, sarkaiban arany liliomok. Középpajzsa tojásdad arany, aranyszegélyü égszinkék gyűrüvel, rajta arany sugarakkal körülvéve az Immaculata Virgo ezüst felhőkön álló alakja, fehér ruhában, ezüst csillagokkal borított kék palásttal. A nagykeresztesek és a parancsnokok de numero bal mellükön ezüst csillagot viselnek a rendjelvény formájában, de gyémántozva. Az I. osztály előlapján a rendjelvény előlapja, alatta a zöld koszoruban III. és «Virtuti et Merito» fölirat, mindkettő kék szinben fehér alapon. A de numero parancsnokok csillagán a rendjelkereszt fekszik, középpajzsán zöld koszoruban III. ezüstben és a jelmondat. Szalagja: égszinkék-fehér-égszinkék, függőlegesen csíkolt. Az I. osztály bal vállon át jobb oldalon, a parancsnokok nyakban, a lovagok gomblyukban viselik a rendet. Az I. osztály lánca fölváltva: pálma és babérkoszoru közötti III., melyet két oroszlán tart, továbbá két vártorony közt hadi jelvények. - 3. Svéd-norvég érdemrend, melyet XIII. Károly király 1811 máj. 27. a svéd szabadkőműves páholyok kiváló érdemeket szerzett tagjai jutalmazására alapított. A rendnek csak egy osztálya van. Jelvénye: aranyszegélyü rubinvörös kereszt, fölötte a királyi korona aranyszegélyü fehér kerek középpajzzsal, előlapján két G betü aranyban, hátlapján arany háromszögben arany G betü. 1822 óta a bal mellen a rendtagok egy vörös posztóból készült egyszerü keresztet hordanak, mig a jelvényt vörös szalagon nyakban viselik.
osztrák főherceg és magyar királyi herceg, II. Lipót toscanai nagyherceg második fia, szül. 1839 ápr. 30., megh. 1892 jan. 18. 1849. kapitány lett a 6. sz. dsidás-ezredben, 1856. pedig őrnagy. A forradalom kitörése után 1859. a nagyhercegi család elhagyván Toscanát, testvérbátyjával, Ferdinánddal ő is az osztrák főhadiszállásra Lombardiába ment s résztvett a franciák és piemontiak elleni hadjáratban. 1860. ezredes, 1866. vezérőrnagy, 1886. pedig altábornagy lett. Feltalálója egy fegyvernemnek, amely «Centralfeuer-Jagdgewehr» néven ismeretes. 1861. nőül vette Mária Immaculata hercegnőt, II. Ferdinánd sziciliai király leányát, kitől kilenc gyermeke született. Egyik fia, Ferenc Salvator főherceg (l. o.) Mária Valéria főhercegnőt, a király leányát vette nőül.
1. lotaiai és bari herceg, a német lovagrend nagymestere, császári tábornagy és Németalföld helytartója, szül. Lunevilleben 1712 dec. 12., megh. Teruenben 1780 jul. 4. Midőn Lotaiát 1738. Leszczinsky Szaniszló nyerte el, K.-t a pisai német lovagrend főperjelségével kárpótolták. Erre osztrák örökösödési háboruban, mint a csehországi seregek fővezére harcolt előbb II. Frigyes porosz király ellen, azután - több sikerrel - a bajorok és a franciák ellen. Az aacheni béke után (1748) Mária Terézia Németalföld kormányzójává tette, a hétéves háboruban azonban ismét a csatatérre szólította és az összes osztrák csapatok fővezérének nevezte ki. Prága mellett 1757 máj. ugyan vereséget szenvedett, de még az év őszén Boroszlót vette be; csakhogy december 5. Leuthen mellett Frigyestől újra nagy vereséget szenvedett. Erre állását otthagyta és Németalföldre ment vissza, ahol menházakat, közkönyvtárakat és művészeti akadémiát alapított, a pénzügyet javította, új csatornákat és utakat épített, szóval sokat tett az ország felvirágoztatása terén. Brüsszelben utóbb szorbrot állítottak emlékének. V. ö. Schlingeneyer, Vie du prince Charles Alex. de Lorraine (Brüsszel 1834).
2. K., szász-weimar-eisenachi nagyherceg, szül. Weimarban 1818 jun. 24. Ifjukorában mint katona szolgált, majd utazásokat tett s midőn atyja halála után átvette a kormányt, a szabadabb és alkotmányos irány hivének mutatta magát. Mint a tudomány s különösen a művészet lelkes hive, sokat tett ezeknek érdekében. Weimarban művészeti iskolát s muzeumot létesített és a Wartburgot restaurálta. Politikai tekintetben kezdettől fogva a porosz uralkodóháznak és a német egység eszméjének volt barátja. 1889-ben német tábornaggyá lett, 1892. megülte arany menyegzőjét. Nejétől, Vilma hollandi hercegnőtől több gyermeke születet, mint Károly Agost, a trónörökös (született 1844 jul. 31., ki 1873. Paulina szász hercegnőt vette nőül); Mária hercegnő (szül. 1876., VII. Henrik, Reuss hercegnek neje) és Erzsébet (szül 1854., János Albrecht, mecklenburgi hercegnak neje).
3. K., württembergi herceg, szül. 1684 jun. 24., megh. 1737 márc. 12. Részt vett I. Lipót császárnak Franciaország elleni háborujában és a spanyol örökösödési háboruban is harcolt. Landauban azonban kapitulálni volt kénytelen. III. Károly magyar király szolgálatában érdemeket szerzett magának az 1716-18. török háboruban; kitünt nevezetesen Péterváradnál is Belgrád bevételénél. A passzarovici béke után tábornagy és Szerbia császári helytartója lett. 1733-ben Eberhard Lajos herceg halála után lépett Württemberg trónjára. Részt vett a lengyel örökösödési háboruban, ami nagy adóterhet hozott Württembergre és elégedetlenséget támasztott.
1. pfalz-bajor választó-fejedelem, szül. 1724 dec. 11., megh. Drezdában 1799 febr. 16. Salzbach kormányát 1733. vette át. Gyámjának és unokabátyjának, Károly Fülöp pfalzi választófejedelemnek halála után (1742) pedig annak országát is örökölte. A művészet, a tudománnyok szeretete mellett tékozló és feslett életmódot folytatott, és a jezsuiták szaván indulva a protestánsokat üldözte. Hogy Seyffert szinésznőtől született gyermekeit hercegi rangra emelhesse, késznek nyilatkozott Bajorországnak tetemes részét Mária Teréziának átengedni, amivel 1778. a bajor örökösödési háborura (l. o.) adott alkalmat. Abbeli tervét pedig, hogy Bajororsszágot Belgiummal kicserélje, meghiusította a német fejedelmek 1785. alakult szövetsége, a Fürstenbund. A francia háboruk elején, 1796., kénytelen volt Moreau elől Drezdába menekülni s ott meg is halt. V. ö. Likowszky, Karl Philipp Th., Kurfürst von Pfalz-Baiern (München 1828).
2. K., bajor herceg, Erzsébet magyar királyné testvéröccse, szül. Possenhofenben 1839 aug. 9. Sok évig előszeretettel tanulmányozta az orvostudományokat, különösen a szemészetet, 1872. a münceheni egyetem alapításának 400-ik évfordulója alkalmából tiszteletbeli doktorrá választotta. 1873. az orvosi gyakorlatra jogosító approbacionális vizsgát I. érdemjeggyel letette. Azóta a tegernseei distrikt. kórházban szegény szembetegek gyógyításával áldásosan foglalkozik, nemkülönben tudományos buvárlatokkal is. Mint szemész és orvosbuvár a kor kitünőségei közé sorozandó. Első ízben Zsófia szász hercegnővel lépett házasságra, ki már 1867. meghalt, 1874 óta Mária Josepha braganzai hercegnőt birja nőül. Munkái: Beiträge zur Anatomie und Pathologie des Glaskörpers; Zur Kenntniss der im Auge des Menschen vorkommenden Bacillen; Ueber einige anatomische Befunde bei Myopie stb. V. ö. Zenker Henrik, 1000 Staaroperationen aus der Praxis des Herzogs C. von Bayern (1895). Vasárnapi Ujság 1881, 97. old.
(Karlstadt, Karlovac), szab. kir. város Zágráb vmegyében a Kupla folyó mellett, egyike Horvát-Szlavonország jelentékenyebb városainak. K. a Koranának a Kulpába való ömlése közelében festőileg szép vidéken fekszik. K. az erősségből, a belvárosból s Dubovac külvárosból áll; a belváros csinosan épült s itt, valamint az erősségben több díszes épület és nagyobb templom van. K. egy gör. kel. püspök, a K.-i járási szolgabirói hivatal, állami építészeti hivatal, kir. járásbiróság, kir. közjegyzőség, adóhivatla, pénzügyőrség, állami vegyes felülvizsgáló bizottság, a 96. hadkiegészítő parancsnokság s csendőrparancsnokság székhelye. Van itt algimnázium, hadapródiskola, takarékpénztár, több iparvállalat stb. Közlekedési szempontból is jelentékeny hely, amennyiben Horvátország legnevezetesebb műútjai (Lujza-, Karolina- és Józsefút) innen indulnak ki s a Kulpán is hajózás folyik. K. a Fiumeba vezető államvasúti vonal állomása, van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kereskedelme régebben igen élénk volt, újabb időben csökkent. Házainak száma 443; a lakosság száma (1891) 5559, kik közt 79 magyar, 298 német, 4498 horvát-szerb s 573 vend van, hitfelekezetre nézve 4843 róm. kat., 508 gör. kel. s 227 izrael. Határa 789 ha. K. alapját 1579 jul. 13. veté meg Rudolf képviseletében Károly főherceg, kiről nevét is vette. 1694. és 1598. a törökök ostromolták, 1657. Lipót császár új bástyákat emeltetett. Mária Terézia 1777. K.-t szab. kir. várossá emelte; azóta kereskedelmi jelentősége emelkedett, de hadászati fontossága csökkent; mindamellett nevezetes szerepet játszott az 1788-91. évi osztrák-török háboruban. Az 1809. évi bécsi békekötés után a K.-i határezred s a polgári Horvátország Franciaország kezébe kerülvén, K. 1813-ig francia, azután 1821-ig osztrák igazgatás alatt állott.