braunschweigi herceg, I. Károly herceg legidősebb fia, szül. 1735 okt. 9., megh. Ottensenben (Altona mellett) 1806 nov. 10. 1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háboruban, amidőn a franciákat több ízben megverte. A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és e minőségben bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792 jul. 25. azt a hires kiáltványt, melyben a párisi köztársasági érzelmü ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Páris városát teljes lerombolással fenyegette. Ezzel a fenyegetéssel egyébiránt XVI. Lajos király ügyének csak ártott. A csatatéren kezdetben szerencse kisérte és Longwyt is elfoglalta meg Verdunt; de azután Dumouriez ellenében a sikertelen valmyi ágyuzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni; elvégre fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 10.). Jóllehet ezután is harcolt a franciák ellen s Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett diadalt is aratott rajtuk; e sikereket tulságos óvatossága és pedanteriája miatt ki nem aknázta és 1794. állásáról lemondott. Évek mulva, 1806., a porosz király az agg K.-t még egyszer a hadsereg élére állította, mi mindenképen szerencsétlen választásnak bizonyult. K. a jena-auerstädti csatában megsebesült és szemevilágát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Mint földönfutó halt meg. 1874. Braunschweigban lovas szobrot állítottak emlékének. V. ö. K. W. F., Hezog zu Braunschweig (Tübinga 1809).
epidermiális bőrképlet, amely tulajdonképen nem egyéb, mint az alatta fekvő irhát fedő sajátszerüen módosult hámréteg. Található az emlősök és a madarak ujjainak végén. Részei: a mellső vastagabb szabad rész, a K.-gyökér, mely hátul az irha egy betüremlett redőjében található, két oldalszél és a K.-ágy, mely az irhának K. által fedett része. Sejtjei elszarusodnak. Hasonló szerkezetü a köröm, pata stb.
l. Istenkáromlás.
Az a díj, amelyet a hajó állóhelyéért s azért, hogy valahol karót vert v. a fennálló karóhoz kikötött, a parttulajdonosnak fizet. A K.-t a hajók kikötésére hatóságilag kijelölt helyeken a hatóság szabja meg, minden más helyen a parttulajdonos és a hajós szabad egyezkedése állapítja meg. Nálunk a hatóságilag kijelölt szabadkikötő helyeken hajó és naponként rendesen a hajó nagysága szerint 20-30 krt tesz ki.
(jászolrágás), a lovaknak az a rossz szokása, hogy a jászlat sűrün rágják, illetőleg fogaikat hozzádörzsölik, majd eközben levegőt szívnak a nyelőcsőbe és gyomorba (levegőnyelés, ökröndözés). A karórágó lovon kezdetben csak ritkán és hosszas pihenés közben, később pedig mind sűrübben, végül pedig emberek jelenlétében is észlelhető az a rossz szokás. Metszőfogait valamely szilárd tárgyhoz, a jászol széléhez, a kocsi rúdjához, esetleg saját alkarjához vagy térdéhez támasztva, nyakát megfeszíti, gégéjét lehúzza és erre több-kevesebb levegőt nyel sajátszerü zörej kiséretében. Sőt vannak igen ügyes levegőnyelők, melyek fogaik megtámasztása nélkül is, nyelvöket öltögetve és fejöket bólintgatva nyelik le a levegőt. A K.-nak az adja meg a jelentőségét, hogy a fogak szabályellenesen kopnak el és hogy a gyomrot felpuffasztó levegő kólikát (l. o.) és tartós emésztési bajokat okoz, éppen ezért képez egyes országokban szavatossági főhibát is. Kezdő karórágókat némelykor sikerül leszoktatni a K.-ról rendszeres foglalkoztatással, folytonos ügyelet mellett alkalmazott ismételt megfenyítéssel vagy vizszintes tengely körül forgó vályuk és jászlak alkalmazásával, melyek elbillennek, amikor a ló fogait reáteszi, v. a takarmány igen alacsonyra, esetleg földre helyezésével. Célszerü továbbá a hozáférhető farészeket vaslemezekkel beborítani, v. a ló fejét magasa felkötni; megrögzött K. ellen azonban legfeljebb külön e célra készített, belső lapjukon szegekkel ellátot torokszijjal küzdhetni. A K.-nak fő jele a metszőfogak elülső lapjának ferde lekopása. Lókereskedők a rossz szokást a foghús v. a nyelv felsebzésével szokták egy időre elnyomni.
a tanyavetésnek az a módja, midőn a haló nem a partra, hanem a tó szinén a hajóba húzatik, mely hajó egy levert karóhoz van kötve.
töves répa, helyesebben töves repce (növ.), a Brassica Napus L., vagyis a vetett repce fajtája (var. rapifera Metzg. vagy napobrassica Döll, répakáposzta). Gyökere cövek- v. orsóforma húsos, levele sima, a felső szivded lándsás, az alsó félbeszárnyas. Két fajtája ismeretesebb: 1. Br. Nap. var. esculenta, fehér gyökérrel (földi kalaráb), 2. a sárgagyökerü v. svéd kélrépa. Táplálóbb a kerekrépánál, kitünő takarmány, de főzik is. Tartalomrésze 1,548 fehérjés anyag, 0,079 zsiradék, 1,974 cukor, 4,817 más nitrogéntelen anyag. 1,3335 celluloza, 0,957 hamu és 89,390 viz. L. Álgumó. A K. nyirkos éghajlat alatt díszlik csak, mely okból főleg Angol-, Svéd- és északi Németországban termesztik, ellenben hazánkban csak az É-i megyékben, a káposzta között művelik, épp ugy, mint a káposztát, azaz rászákat nevelnek, melyeket tavaszkor kiültetnek. Egyébkénti művelése a takarmányrépáéval megegyez, csakhogy nem tartható oly jól el, mint emez. Nagyban való termelésnél késő őszig künn hagyják s az állatokkal a helyszinén föletetik. Kataszt. holdjáról 150-250 q gyökér nyerhető.
l. Légszivattyu.
l. Fej-verőér.
(ném. Verklarung, Seeprotest; ang. etended protest; ol. protesto del mare). Egy kereskedelmi hajón szenvedett kár vagy hajósérelem alkalmából, midőn a hajó a kikötőbe ér, a hajó parancsnoka és legénysége által a konzul v. más illetékes hatóság előtt esküvel erősített óvás az iránt, hogy a szenvedett kár vagy sérelem nem a hajósnép hibája folytán történt, hanem az elemek romboló erejének következménye gyanánt tekintendő, melyet elhárítani ellenintézkedések foganatosítása által nem lehetett. Célja a hajóparancsnokot és legénységet a felelősségtől felmenteni és a biztosító intézetet, társulatot a kár megtérítésére kötelezni.