1. orosz transzkaukázusi terület ázsiai Törökország, Kutaisz, Tiflisz és Eriván kormányzóságok közt 18,647 km2 területtel, 187,000 lak. A nagyobbára magas fekvésü földet a Kura a felső részében, az Arasz és mellékvize, az Arpa-csaj öntözi. A tél igen hideg és a nyár forró. Földmívelés és állattenyésztés a főfoglalkoztás. Kagiszman és Olti közelében nagy sótelepek vannak. 4 járásra oszlik; ezek: K., Ardahan, Kagiszman és Olti. Az 1878-ig török uralom alatt álló föld egykoron Ararad örmény tartomány Sira és Vanant kerületeit foglalta magában, amelyeket Ptolemaios Szirakene és Badiane neveken ismer. Az előbbinek termékenysége közmondásos volt. Kr. e. 120. bolgárok telepedtek meg benne. Az Arpa-csak völgyében Erovantasad és a torkolatánál Ani nevü királyi székhelyek állottak egykoron. - 2. K., az ugyanily evü terület fővárosa, püspöki székhely, 70 km.-nyire Alexandropoltól, az Arpa-csaj partján 1905 m. magasban, (1889) 3941 lakossal, durva posztó- és szőnyegkészítéssel. A sziklás talajon épült, festői fekvésü városnak fontossága azonban egyedül a Kur, Csoruk, Arasz és Eufratesz völgyei közt a domináló fekvésében van. Ezért e helyen már az ókorban épült egy város. 928-61. a bagratida örmény királyoknak volt székhelye. Későbben a szeldsuki törököknek, a mongoloknak és persáknak volt birtoka. A törökök már jelentékeny erősségeket építettek körülötte. 1828. Paskievics, 1855. Muraviev, 1877. pedig Lazarev orosz vezérek foglalták el. Az oroszok a régi erősségeket kijavították és újakkal szaporították. A fellegvár szabálytalan poligon kettős falakkal; az Ak-daghon, egy meredek dombon van az Arkanieh erősség; a Kara- és Top-daghon pedig az Inglisz- és Madsar-Tabia nevü megerősített ágyutelepek állanak.
az Adriai-tengerparton Triesttől Isztria, Horvátország és Dalmátország határán végighúzódó óriási mészkőhegység, mely v. közvetlen a tengerből, vagy a tengerparti keskeny lapályszegélyből kopár, meredek oldalokkal emelkedik fokozatosan 100, 200, 300 s végre 1000 méter magasságra, miközben a meredek oldalok vonulatait hullámos plateauk szakítják meg. Hátrább egyes gerincek és csúcsok az 1500 m.-t is meghaladják. Különben az egész felföld szakadozott hegyvonulatok, éles csúcsok és gerincek, lapos hegyhátak, hullámos fentségek, s ezeken kisebb sziklacsoportok, debrők, teknők, katlanok és itt-ott vizmosta sziklaárkok rendetlen tömkelegéből áll. Noha sok a csapadék, vizben mégis igen szegény e terület, ami a talajágy minőségében leli magyarázatát. A mészkőszikla repedezettsége miatta a vizet majd mindenütt átbocsátja; a viznek, habár csak igen lassan nyilvánuló oldóképessége miatt a repedések mindig nagyobbodnak, a földalatt üregek tágulnak és a kőzetet vékony rétegben fedő, rendesen csekély agyagtartalmu mésztörmelékes föld nem alkalmas a repedések elzárására, mert a vizet maga is gyorsan keresztül bocsátja. Mindezekből könnyen magyarázható egyszersmind a vizelnyelő ravasz lyukak, debrők, és földalatti folyosók képződése is. Ahol a kőszikla nem kopasz, ott majd mindenütt apró kőtörmelékkel kevert, vasélegtartalmu vörös föld, az u. n. terra rossa fedi vékony rétegben, mely a kőzet repedékeit is kitölti és sok helyen a lemosástól a rajta fekvő mészkőtörmelék s kisebb-nagyobb kövek által van védve. Csak teknők, völgyeletek fenekén van a vizek által jelentékenyebb rétegben felhalmozva. Az ily katlanok, mélyedések s gyakran mérföldekre terjedő, a hegység vonulatának főirányát követő teknővölgyek fenekén elterülő jobbtalaju területek körül csoportosul a népesség; e területek nagysága szerint házcsoportok, falvak, városok keletkeztek rajtuk, kertjeikkel, szántóföldjeikkel és rétjeikkel; melyeket mint oázokat vesz körül a köves, bokros, többé-kevésbbé kopár legelők tengere. A bokros legelők gyakran észrevétlenül mennek át rossz sarjerdőkbe vgy nagyon megrongált, tulhasznált szálaló erdőkbe. Távolabb az emberi lakásoktól, a hegyek magaslatain mind kevésbbé kiszálalt és részben igen szép bükk- és jegenyefenyő erdők is vannak. Az osztrák-magyar birodalomban a fentebb jellemzett K.-terület a következőképen oszlik meg:
|
Öszterület |
Ebből legelő % |
mérföld |
|
1. Isztria, Görz,Triest, Krajna |
103·40 |
40·0 |
|
2. Fiume és Horvátország partvidéke |
177·00 |
39·0 |
|
3. Dalmátország |
192·00 |
63·0 |
|
Összesen: |
472·40 |
49·0 |
Ez összeállításból látható, hogy az összes mészhegységnek mintegy felét legelő, még pedig többnyire kopár, v. elkopárosodásra hajlandó legelő borítja. E tekintetben a horvátországi K. még kedvezőbb helyzetben van a többinél, s legrosszabb a Dalmát. L. még Dalmácia és Horvát-Szlavonország.
Nincs kétség benne, hogy a 40 foku lejtést meg nem haladó területeket valaha e vidéken is rengeteg erdők fedték, amit nemcsak azok maradványaiból következtethetünk, hanem e mellett szól sok történelmi tény is. Az erdőknek jelentékeny része még csak ebben a században pusztíttatott el. A II. József császár idejében 1773-78-ben szerkesztett kataszterben még nagy erdőterületek vannak kimutatva oly helyeken, melyek most egészen kopárok, sőt nagyrészt talajukat is elmosta a viz, elhordta a bora; de még az e század ötvenes éveiben véghezvitt telekkönyvezés is nagy területeket mutat ki erdőknek, melyek most mint községi kopár területek és legelők szerepelnek. Hogy a termőföld elpusztulását a mészkőtalaj ismert tulajdonságai és a bora elősegítették, az nem szenved kétséget, de a főbünös az ember volt; mert a bora, valamint a hó és esőviz csak bevégezték azt, amit az ember az erdő elpusztításával megindított; a talaj elpusztulása csak következménye volt az erdő elpusztításának. Legszomorubb képet mutat e tekintetben az az egész mészkőszikla partszegély, mely Fiumétól Dalmáciáig, s azon végigvonul mintegy 8 kilométer szélességben. Ez a szoros értelemben vett tengerparti K., melyet csak itt-ott szakít meg egy-egy kőtörmeléket szállító vadpatak, melyben azonban csak nagy esőzés- és hóolvadáskor van viz, amikor aztán ahol a tengerparti lapályszegélyre ér, környezetét kaviccsal árasztja el, p. Zenggnél (Segna).
A Horvátországhoz tartozó tengerparti K.-nak legnagyobb része az ogulin-szluini és lika-otocsáci kerületekbe esik, és 8-9 km. szélességben, mintegy 90 km. hosszuságban Novitól a dalmát határig húzódik. Ezen kopárságokon a legszükségesebb beerdősítések keresztülvitele céljából a régi határőrvidék beruházási alapja terhére 1878. egy u. n. K.-beerdősítési felügyelőség (K.-Aufforstungskommission) állíttatott fel, mely azóta elég jelentékeny sikereket ért el. Az egész, itt szóban forgó K.-terület kitesz hivatalos adatok szerint katasztrális holdban 79,010, ebből magánbirtok 9039 be volt erdősülve és beerdősíttetett már a határőr-parancsnokság alatt.
|
1867-1878-ig |
3,708 kat. hold |
|
1878-1885-ig |
9,104 kat. hold |
|
1885-től máig |
körülbelül 16,000 kat. hold |
|
Még beerdősítésre ki van jelölve |
19,759 kat. hold |
|
Be nem erdősíthető kopár sziklaoldalak a tenger mentén mintegy 300 m. magasságig |
21,400 kat. hold |
|
Összesen |
79,010 kat. hold |
(Korszun), az ugyanily nevü járás székhelye Szimbirszk (ettől 92 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Korszunka és Borus összefolyásánál, (1888) 5621 lak.
cinkbádogból készített szelence, mely antimónos ólomból öntött apró (45,8 gr.-ot nyomó) golyókkal van megtöltve; a szelencét hátul a lökőlemez zárja el. A K.-okat ágyukból lövik csekély - 600 lépésnél kisebb - lőtávolságra levő ellenséges embertömegekre; nagyobb lőtávolságra K.-ok helyett shrapnelleket (l. o.) alkalmaznak. A K.-ok kilövetésekor a szelence már az ágyu csövében reped szét s a seréteknek elnevezett golyócskák az ellenség felé hajíttatnak; a megindítás alkalmával egymáshoz ütköző golyócskák különböző irányban repülnek ki az ágyu csövéből, ugy hogy egy oly kúpalaku térben mozognak, melynek csúcsát az ágyu torkolatában, alapját pedig az ellenségnél képzelhetjük. A 9 cm. ürméretü ágyuinkból kilőtt K.-szelencében 120 golyócska van elhelyezve, a 8 cm.-es ágyuból kilőtt K.-szelencében 72 golyócska van. A K.-ok főleg kemény talajon alkalmaztatnak előnyösen, amelyen a földre ütköző K.-golyó ismét felszökik s ívszerü pályán haladva, még tovább repül.
kartácsgolyókkal töltött gránát, l. Shrapnell.
oly ágyualaku lövőfegyver, melyből lehetőleg rövid idő alatt lehetőleg sok apró golyót vagy csúcslövedéket lehet az ellenségre lőni.
1. K. (Nagy-K.), nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye váci alsó j.-ban, (1891) 1515 magyar lakossal - 2. Kis-K., Verseghez tartozó puszta, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye váci alsó j.-ban, Podmaniczky Géza báró csillagvizsgáló intézetével.
a sasnak, karvalynak török neve, mely a magyarban is fönmaradt a pestvármegyei Kartal falu és a Kartal-nemzetség nevében. Kartal nemzetségének 1247-1348. van okleveles nyoma; ez időtől Pest és Pilis vármegyében az övé volt ősi fészkük, Kartal, továbbá Bodony, Gebed, Jenő, Kevaszó, Pomáz, Ság és Szecső. Egy Kartali-család 1461. még szerepelt Pest vármegyében. Pauler szerint (l. 231. és 585.) Kálmán király 1096 tavaszán Kartalon (nem Tarcalon vagy Vencsellőn) tartotta hires törvényhozó országgyülését.
az állategészségügyi rendészetben azoknak a veszteségeknek az államkincstár részéről való megtérítése, melyeket beteg állatok tulajdonosai a hatósági óvó és elfojtó intézkedések folytán elszenvednek. Magyarországon legelőször a keleti marhavésznek az 1874. XX. t.-c. alapján teljes eredménnyel foganatosított irtása közben nyujtottak a leölt beteg és gyanus állatokért kártérítést, de szabatosabban csak az állategészségügyi törvény (1888 VII. t.-c.) intézkedik ez irányban, midőn határozottan megjelöli azokat az eseteket, melyekben K.-nak helye lehet, mely intézkedéseit azonban még nagy szűkkeblüség jellemzi szemben a törvény alkotásának céljaival. Megtagadja ugyanis az állattulajdonostól a K.-t akkor, ha a hatósági rendeletre leölt állat ragadós tüdőlobban, takonykórban vagy veszettségben szenvedett, valamint ha kutya v. macska a veszettség vagy ennek gyanuja miatt kiirtatott. Egyébként e törvény értelmében K. jár a következő esetekben: a) a becsérték fele, ha keleti marhavészban, lépfenében vagy rühösségben szenvedő állat öletett le, vagy ha ragadós tüdőlob v. takonykór gyanujában álló állat leöletése rendeltetett el és az állat a boncolás után is csak gyanusnak bizonyult; b) a becsérték kétharmada, ha keleti marhavész, vagy lépfene gyanuja miatt rendelte el a hatóság a bunkózást és a boncolás is csak e betegségek valamelyikének gyanuját állpította meg; c) az egész becsérték, ha a bármely ok miatt hatósági rendeletre leölt állat boncoláskor egészségesnek, azaz a törvényben felsorolt ragadós betegségektől mentesnek bizonyult be. Az egész becsértéknek megfelelő K. jár továbbá a hatósági rendeletre megsemmisített vészterjesztő tárgyak után is. K.-t azonban nem kap az állattulajdonos, ha az állat megbetegedését be nem jelentette, vagy ha a ragadós betegség behurcolása az ő hibájának vagy mulasztásának róható fel. Külföldről behozott állatért a megfigyelési idő eltelte után csak akkor jár K., ha az ország területén történt megfertőztetése igazoltatott. A K. összegét a becslő bizottság előterjesztése alapján az első foku közigazgatási hatóság határozza meg, mely ellen 15 nap alatt felebbezésnek van helye. A K.-ra igényt nyujtó esetek körét lényegesen tágította az 1893. II. t.-c., mely szerint a ragadós tüdőlob (l. o.) v. gyanuja miatt levágott szaravasmarháért az állatt tulajdonosa a becsérték 9/10-ed részének megfelelő K.-t kap; kivételt képeznek azonban e tekintetben a külföldről kevesebb mint hat hónap előtt betegen behozott szarvasmarhák, vagy ipari vállalatok és gyárak hizlalóiban v. állatvásárokon talált állatok; elesik továbbá a tulajdonos a K. igényétől, ha a betegséget be nem jelentette vagy a hatósági intézkedéseket nem, vagy hanyagul teljesítette. (V. ö. 1888. VII. t.-c. 105-112. §; 1893. II. t.-cikk 3-6. § és az e törvények végrehajtására kibocsátott földmívelésügyi miniszteri rendeleteket. L. még Kár.
(ném. Karthaune), a XVI. sz. elejétől kezdve igy nevezték azon ágyukat, melyeknek csöveik középhosszuságuak voltak, mig az aránylag hosszabb csövüeket «kigyók»-nak, a rövidebb csövüeket pedig «kamarás» lövegeknek mondták. Megkülönböztettek egész, fél, negyed és nyolcad K.-okat, aszerint, amint azokból 48, 24, 12 vagy 6 fontot nyomó vasgolyókat lőttek. A K. csöve közönségesen csőüregének átmérőjénél 18-szor v. 24-szerte hosszabb volt. A 48 fontnál is többet nyomó vasgolyók kilövésére szolgáló ágyukat kettős K.-oknak nevezték.