l. Katica-bogár.
nagyközség Torontál vármegye nagybecskereki j.-ban, (1891) 2392 német lak.
igy hivják (alexandriai szt. Katalinról, kit kerékbe törtek) a román és csúcsíves stilu templomoknak főhomlokzatán a bejáró ajtó fölötti kerek ablakot, ha annak küllős díszítése a kerékre emlékeztet.
Szapolyai János erdélyi vajdának, utóbb (1526-1540) I. János néven Magyarország királyának asszonyost, anyámasszonyost jelentő gúnyneve.
a középkori magyar költészetnek aránytalanul legterjedelmesebb maradványa, egy versekben irt, 4073 sora terjedő legenda alexandirai Szent Katalinról. A külföldi hasonló tárgyu legendákkal szemben eltérő szerkezetü s valamennyinél teljesebb, egyedül Temesvári Pelbárt (l. o.) XV. sz.-beli hires szerzetesnek Pomeriumában van egy ezzel rokon tartalmu prózai változat s ez alapon Sziládi Áron Pelbártot tartotta a K. szerzőjének; e föltevést azonban újabban Horváth Cyrill nyomozásai meggyöngítették. Annyi valószinü, hogy a legenda nem latinból van átdolgozva, hanem eredeti termék, mely részben a temesvári Pelbárt szövegén alapul; nyolcasainak nagyrészt szabatos ütemezése, a cselekvénynek számos részletben ügyes vezetése, valamint a lelki állpotoknak itt-ott megkisérelt rajzolása dicséretére válik szerzőjének. Szövegét az akadémi akönyvtárában őrzött Érsekujvári kódex tartotta fenn számunkra, melyet legnagyobbrészt 1730-31-ben Sövényházi Márta klarissza-apáca másolt. Először Toldy Ferenc adta ki Alexandriai Szt. Katalin verses legendája cím alatt (Pesten 1857), forráskritikai bevezetéssel; azután Szilády Áron a Régi Magyar Költők Tára I. kötetében, jegyzetekkel (megjelent az Érsekujvári kódex Nyelvemléktári kiadásában is, IX. és X. köt., Volf Gyögytől). V. ö. ezeken kivül Horváth Cyrill, Nemzeti irodalmunk a reformáció koráig (Budapest 1891). Szöveg- és képhasonmások láthatók belőle Zolnai Gyula Nyelvemlékeink c. kiadásában (Budapest 1894) és Gyula Nyelvemlékeink c. kiadásában (Budapest 1894) és Beöthy Zsolt Képes Irod.-történetében (Budapest 1894); Toldy, Beöthy, Bodnár Irodalomtörténetét.
Orosz női érdemrend, mely rangjára nézve közvetlenül a legmagasabb orosz rendjel, a Szt. András-rend után következik. «Szent Katalin vértanu rendje» a mostani neve a rendnek, melynek régebbi neve Szabadulás rendje volt, annak emlékére, hogy alapítóját, Nagy Pétert, neje Katalin császárné 1711. a fogságból kiszabadította. Alapíttatott a császárné tiszteletére, kinek mellére 1714 nov. 24. maga a császár tűzte föl a rendjelet. Nagy Péter uralkodása alatt a rendjelet más nem kapta, későbben azonab a rendjel több ízben adományoztatott. A rend eredeti, 1713. kiadott szabályai szerint a rend élén egy nagymesternő áll és annyi nagykeresztes hölgy, ahány női tagja van a császári háznak, kiken kivül még 12 főrangu hölgy tartozik ez osztályba, mig a lovaghölgyek száma 24. A rend jelvénye az 1713-iki szabályok szerint szélesvégü, gyémántokkal ékített aranykereszt, gyémántszegélyü, biborvörös, tojásdadalaku középpajzzsal. Ebben féhérzománcos horgonykereszt, melynek jobb sarkában kerek arany medaillon látható, benne egy K betü. E keresztet Szt. Katalin vértanu tartja kezében, fején korona és dicsfény, vállán hermelinköpeny, oldalán vértanuságának jelvénye, a kerék. A nagy kereszt közepén egy kisebb kereszt fekszik, mely előbb sugarakkal volt ékítve, most öt gyémántból áll. E kereszt sarkaiban D. S. F. R. (Domine, salvum fac regem) betük. Hátlapján egy ódon torony tetején sasfészek fiatal sasokkal, a torony lábánál két öreg sas, csőreikben kigyóval. Fölötte «Aequant munia comparis» jelmondat. A lovaghölgyek a jelvényt fehér szalagon bal mellükön hordták, melyen ezüsthimzésben «Hazáért és szeretetért» jelmondat volt olvasható. I. Pál császár 1797 ápr. 5. a rend jelvényét megváltoztatta olyformán, hogy az egészen gyémántokból álló nagykereszt hármas szalagcsokron hordandó. A jelvény a régi maradt, szalagja ezentul vörös, ezüst szegéllyel. A bal mellen hordandó kereszt gyémántozott ezüstből készült, középpajzsa kerek, biborszinü, benne ezüstből készült kereszttel ellátott régi modoru diadém, körülötte aranyban a rend jelmondata, a középpajzs fölött az orosz császári korona ezüstből. A II. osztály jelvénye ugyanaz, csakhogy váltakozva gyémánt- és aranysugaru, a szalagcsokor ugyanolyan szinü, csakhogy nem hármas, hanem kettős csokrot tüntet föl. A rend jelvénye gyémántokkal ékítve csak II. Sándor 1855 október 20-iki rendelete óta adományoztatik. Az 1797 nov. 20-iki ukáz értelmében a rendtagok mindegyikének joga van egy nemesi származásu fiatal leányt a Katalin-intézet c. nevelő-intézetben elhelyezni, melynek évi dotációja eleintén 4000 rubel volt, melyet 1789 okt. 4. 8000-re emelt a császár. I. Miklós cár 1841 jan. 26-án a rend iskolájára nézve több változást tett, 1845 aug. 20. óta az intézet temploma a rend temploma gyanánt tekintetik.
v. Katalin-virág (növ.), tul a Dunán az őszkor vagy tél felé virágzó, másföldségi Chrysanthemum- és Aster-fajok, hihetőleg a késő virágzásról (nov. 25.). Őszi koszorub kötik.
(gör.) a. m. felbomlás.
(a cserét jelentő katallage görög szótól), igy nevezte Whateley a közgazdaságtant (l. o.).
(gör.) a. m. lajstrom, különösen könyvek, kéziratok, képek, szobrok, érmek stb. lajstroma, szóval tudományos célokra szolgáló, vagy műtárgyak jegyzéke. A könyv-K.-ok beosztása és szerkesztése a könyvtári és bibliográfiai tudomány egyik ága.