A kereskedelemben előforduló katechu a fa festésére igen alkalmas, amennyiben ezzel valamennyi közép-európai fát egy, a diófáéhoz hasonló szinre festhetni. A katechu-oldat már magában véve is elég jó festőanyag, de még jobban rögzíthetni fára, ha az ezzel bekent fát száradás után hígabb, kettős krómsavas káli-oldattal bekenjük. Az igy a fán keletkezett csapadék nem oldódik vizben, tehát a K.-cal festett viaszkos butor nem is kap vizfröccsenésektől fehér foltokat. L. még Cserzőanyagok.
(növ.), l. Arékapálma.
(gör.) a. m szék; püspöki szék; különösen tanári szék és állás is. (L. Cathedra.) - K. szocializmus, l. Közgazdaságtan.
(lat.) a. m. székesegyház, vagyis nagyobb, már építészeti arányaival is kitünő templom, melyben a megyés püspöknek v. érseknek széke áll és káptalannal van kapcsolatban. Ugyanezt domnak (l. o.) is hivják. A K.-okra pazarolja a középkori egyházi építészet összes tudását és művészetét.
(gör.), általában az a felsőbb fogalom, mely alá valamely alsót sorozhatunk; a filozofiában fontos szerepet visz, jelenti a legfőbb nemi (génusz) fogalmakat, mely alá minden egyebet sorozhatunk. Először Aristoteles állítja őket össze, elv nélkül, találomra, tizet állapítván meg, ezek: a szubstancia (állomány), mennyiség, mindőség, viszony, cseledvés, szenvedés, hol, mikor, helyzet, habitus. Kant szemére hányja ezt a rendszertelenséget, elvet keres, melyből a kategoriák számát teljesen és rendszeresen lehet megállapítani s az itéletek formájából indulván, négy hármas csoportot talál: I. csoport: mennyiség; mindenség, sokaság, egység; II. csoport: minőség; pozició, negáció, limitáció; III. csoport: viszony; inherencia, okság, kölcsönhatás; IV. csoport: modalitás; valóság, lehetség, szükségesség. Nála a kategoriák az elme eredeti kapcsoló formái, melyeknek alkalmazása folytán az értelem egységes formát ád ismereteinek, illetőleg az egységes formával ismeretekké, tapasztalatokká alakítja. V. ö. Kant, A tiszta ész kritikája; Trendelenberg, Geschichte der Kategorianlehre (1846).
(gör.), föltétlen, határozott, ellentétben ahhoz, ami föltételes, hipotétikus, A logikában: K. itélet, p. a hó olvad; hipotétikus: a hó, ha meleg van, olvad. - K. imperativus, olyan parancs, melyet semmi feltételhez nem kötünk. Kant avatta filozofiai műszóvá erkölcstanában. A legtöbb imperativus az életben, fejti ki Kant, föltételes; p. tanulj, hogy boldogulj; légy óvatos, hogy baj ne érjen; ha akarom ezeket a célokat, akarnom kell ezeket az eszközöket. Az erkölcs parancsát azonban semmi feltételtől sem tehetjük függővé. A K. imperativus nem vonatkozhatik valamely tartalmilag meghatározott célra, melynél mindig az kérdezhetem: mi végett akarjam ezt a célt, az csak a cselekedetek formájára vonatkozhatik s Kant igy formulázza: cselekedjél ugy, hogy akaratod elve egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson, ami hasonló ahhoz a régi mondáshoz: tégy ugy, hogy azt akarhassad, hogy más is hasonlóképen tegyen veled; amit magadnak nem akarsz, ne tedd másnak. V. ö. Kant, A gyakorlati ész kritikája.
l. Alexandriai katekéta-iskola.
(gör.), az élőszóval való oktatás, újabb időkben különösen a kérdésekben és feleletekben való vallásoktatás módját és szabályait tartalmazó s igy a gyakorlati teologia körébe tartozó tudomány. Az egyház őskorában az egyházba áttért vagy áttérni akaró felnőtt egyéneket kellett a keresztény vallás főbb tanaival megismertetni. Ilyen munkát irtak Cyrillus és Ágoston. Később szokásba jövén a gyermekkeresztség, az ifjuság vallásos oktatása egészen elmaradt; csak a középkor utolsó századaiban készülnek utasítások arra nézve, hogy a gyermekek gyónása miként végeztessék, vagyis a gyóntatószék miként igyekezzék a vallásoktatás hiányát kipótolni. Az u. n. eretnek felekezetek, valdiak, husziták, azután a reformátorok foglalkoztak tüzetesebben a gyermekek s ifjak vallásos oktatásával (l. Katekizmus), de a vallásoktatás tudományának vagyis a K.-nak megállapítására, kifejtésére a pietisták tették az első kisérletet s csak az utolsó száz év alatt fejlődött ki ezen tudományág. V. ö. Zezschwitz, System der christlich-krichlichen K. (2-ik kiad. 1872-74, 2 köt.)
v. röviden káté (gör.), általában kezdő tanulók számára kérdésekben és feleletekben szerkesztett könyv, szorosabb értelemben pedig oly tankönyv, melyben a keresztény vallás alapelemei, nevezetesen a tiz parancsolat, a Miatyánk és az apostoli hitvallás a gyermekek és a nép számára kérdésekben és feleletekben magyaráztatnak. A legrégibb német K.-ok között főként nevezetesen az Ottfried weissenburgi szerzetes által a IX. sz. közepén készített s történelmi jelentőséget nyert K. A K.-irodalom felvirágozása a reformációval veszi kezdetét. Luther már 1520-ben kiadott egy ily címü kis iratot: Eine kurze Form der Zehn Gebote, des Glaubens und Vaterunsers, melynek példájára több reformátor, különösen Brenz újabb és újabb K.-okat irak; mikor pedig a szász választó-fejedelemségben az első egyházlátogatás bevégződött és Luther ezen alkalommal a papoknak és népnek a keresztény vallás tanaiban való nagy járatlanságát tapasztalta, egy nagyobb és kisebb kátét irt (1529), amazt a papok és tanítók, emezt a nép és növendékek számára, melyek, de kivált a kisebb, számos kiadást értek, több nyelvre lefordíttattak, s a kisebb hazai evang. egyházban - természetesen újabb átdolgozás szerint - ma is népiskolai vallástani kézi könyvül szolgál. A református egyházban mindjárt a reformáció századában számos K. jelent meg, p. St. Gallenben 1527., Baselban Ökolampadiustól 1526., Zürichben Judä Leótól 1534., Genfben Kálvintól 1537. franciául, 1538. latinul, Zürichben Bullingertől 1555. stb.; de különösen nevezetessé s a magyar református egyházban mintegy hitszabályozó tekintélyüvé lett a heidelbergi káté (l. o.); emellett nagy tekintélynek örvendett a Kálvin által 1542. franciául, 1545. latinul kiadott második genfi K., melyre több francia református zsinat, mint hitszabályozó műre hivatkozott s mely francia Svájcban mint nyilvános tankönyv használtatott. Az angol püspöki egyház az 1553. és 1572. kiadott Church-Catechism c. rövid K.-t használja; az angol presbiteri egyházban az 1643. készített Assembly-Catechism hitszabályozó; a herrnhuti gyülekezetek K.-ja ily c. a. jelent meg: Der Hauptinhalt der Lehre Jesu Christi (1778); az unitáriusok a K. Racoviensis-t (1605) tekintik hitszabályozónak. A katol. egyházban hitszabályozó tekintélyü a K. Romanus ad parochos, ex decreto concilii Tridentini... editus, mely először 1566. jelent meg Rómában; négy részre oszlik: az apostoli hitvallás, sakramentumok, tizparancsolat és imák. Nagyobb elterjedést nyertek ennél az I. Ferdinánd császár parancsából Canisius jezsuita által irt K.-ok (l. Canisius). Hazánkban az esztergomi és egri van használatban. A görög keleti egyházban az Ortodoxa confessio címü nagyobb, a keleti négy patriárka által hitszabályozónak elismert K.-ból Nagy Péter cár 1723. egy kis K.-t készíttetett, ezt 1832. Philaret, moszkvai metropolita ugyszólván I. Miklós cár szemei előtt revideálta s ennek alapján 1866. megjelent a jelenleg használatban levő K. (Le Catéchisme détaillé). V. ö. Ehrenfeuchter, Geschichte des K. (1857).
Henrik, angol fizikus, szül Bristolban 1777 ápr. 16., megh. Londonban 1835 ápr. 26. Az angol hadseregben kapitány volt és mint ilyen Indiában országos fölméréseken részt vett. K. a másodpercinga hosszát a fordítási inga segítségével határozta meg. Nevezetesebb munkái: A treatise on mechanics (London); On the light of Cassegrenian telescope compared with that of the Gregorian (Phil. Trans. 1813); Experiments for determining the lenght of the pendulum vibrating seconds in latitude of London (u. o. 1818); Experiments for determining the variation in the lenght of the pendulum vibrating seconds (u. o. 1818).