(Coccinellidae), a fedeles-szárnyuak rendébe, a rejtve négy lábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád. Alul lapos, felül domboru, majdnem félgömbalaku s tarka szinezetü kis bogarak. Fejük kicsi, nyakpajzsuk nem előre álló. Csápjaik 11 ízüek. Potroh többnyire 5 szabad gyűrüből alakult. Lábkarmok kettősek és fogas szélüek. Mindenütt el vannak terjedve s általánosan ismeretesek. Körülbelül 1000 faja él, melyek közül hazánkban mintegy 80 található. A kifejlettek, valamint álcáik is levéltetvekkel táplálkoznak, azért a kertészetre nézve igen hasznosak. Jellemző tulajdonságuk, hogy megfogva, védelmükre erős szagu folyadékot választanak el. A bogár kitelel és tavasszal sárga szinü petéit különféle növények leveleinek alsó felületére rakja. Az ezekből kikelő álcák élénk szinü pettyekkel tartkáltak, hátrafelé hegyesedő testök hosszukás, 3 pár lábbal, egy pár rövid csáppal és 2-4 pontszemmel vannak ellátva. Kifejlődve, a levelek alján függesztik fel magukat s ugy alakulnak át bábbá. A bábból az ivarérett állat egy hét mulva kél ki. Legismertebb hazai fajok: a hétpettyes (Coccinella septempunctata L.) tora fekete, elől 2 fehér pettyel, szárnyfedője vörös, 7 fekete pettyel, 6-8 mm. hosszu. Hazája Európa, északi Afrika és Ázsia; az ötpettyes K. (C. quinquepunctata L.), tizenegypettyes K. (C. undecimpunctata L.), a tizpettyes K. (C. decempunctata L.) stb. Alig van bogár, melyet hazánk különböző vidékein oly jól ismernének és amely oly sok változatban forog a gyermekek és a nép ajkán, mint a K. Számos népies neve közül említendő Katalina-bogárka (Komárom vmegye), Kós-Kata (Pest vmegye felső részei), Katalinka (Kecskemét), Fuss Kata, Katinka, Katalina bogár (Csanád vmegye), Isten Katicája, Katicska, Katóka (Abaúj-Torna vmegye), Isten bogárkája (Zemplén vmegye), Böde (Dunántul). Grossinger pedig Boldogasszony bogara és Teknős bogár néven említi, amely elnevezések alkalmasink a német Marien-Käfer és Kugel-Käfer elnevezésektől származnak. Jellemző, hogy e népies nevek alatt sehol sem valamely határozott fajt értenek, hanem általában a Coccinellidák családjához tartozó bármely fajra vonatkozhatnak. E bogárfajok népszerüségüket bizonyára gyors lábaikkal és szárnyaikkal szerezték meg. Ha ugyanis kézbe vesszük, akkor először összehúzódva holtnak tetei magát, majd gyorsan futásnak indulva, a kéz széléig ér, amidőn hirtelen elrepül. Hozzájárul még, hogy a nép azt hiszi, hogyha ilyenkor verset dudolnak neki, akkor a bogárka még gyorsabban szalad és még hamarabb repül el. V. ö. Czyzer Béla, A Katica-bogár a magyar gyermekköltészetben (Rovartani Lapok, Budapest 1885).
(El-), kikötőváros Arábia K-i partján, török birtokon, a Persa-tenger egy kis öble mellett, 6000 lak., körülötte meglehetősen kiterjedt termékeny földdel, amelyen számos datolya- és citromfa van és amelyen gabonát s igen jó hüvelyeseket termesztenek. K. a IX. és X. században külön fejdelemségnek volt székhelye; ez időből maradtak fenn a citadellája és vizvezetékének romjai. 1871. a törökök foglalták el. Dacára jó kikötőjének és kedvező fekvésének a Bahrein-szigetek és a persa part közelében, kereskedelme jelentéktelen.
Géza (katinai és pielerzi), katolikus pap, tanügyi iró. Szül. Rimaszombatban (Gömör) 1848 augusztus 13-án. Tanulmányait Eperjesen, Ungvárt, Kassán végezte, a teologiát ugyancsak Kassán hallgatta. Pappá szentelték 1870. Több helyen káplánkodván, 1876. a kassai tanítóképzőben id. tanár lett, letevén pedig a tanári vizsgálatot, 1877. rendes tanár; 1897. u. o. a tanítónőképző rendes tanára, 1894. u. o. a kat. leányiskolák igazgatója. Irodalmi munkásságra már növendékpap korában veszi kezdetét, amennyiben a kassai növendékpapok magyar egyházirodalmi iskolájának megalakulásában tevékeny részt vett és annak másodelnöke volt. Számos elbeszélést, rajzot irt a Kat. Néplap, Magyar Állam, M. Korona stb. lapokba. Önálló művei: A költészettan alapelemei és a magyar nemzeti irodalomtörténet vázlata (Kassa 1878, II. kiad. két külön részben, Budapest 1882, III. 1893); Magyar helyesirástan (Kassa 1879, II. kiadás a nyelvtan rendszeres átnézetével bővítve, u. o. 1877, III. kiadás, u. o. 1894); Történelem és költészet (tanulmány, Minerva, u. o. 1894). V. ö. Schematismus Cassoviensis (1893); Verédy K., Paedag. Encyclopedia.
l. Elektrolizis.
(növ.), l. Cajanus.
Njikiforovics Mihály, orosz publicista és szlavofil agitátor, szül. Moszkvában 1818. kisnemes családból, megh. Znamenszki nevü birtokán, Moszkva mellett, 1887 aug. 1. Tanulmányait Moszkvában, Königsbergben és Berlinben végezte, mely utóbbi helyen különösen Schellinget és Werdert szerette hallgatni. Előbb Moszkvában a filozofia tanára volt, de 1848. állását oda kellett hagynia s 1856. nyomdát állított és megindította a mai napig is létező Russzkij Vjesztnjik (Orosz hiradó) c. havi folyóiratot. 1861. bérbe vette az orosz egyetem tulajdonát képező Moszkovszkija Vjedomosztji c. nagy napilapot is, melyet haláláig szerkesztett. 1886. szerkesztő-társával, Leontjevvel a moszkvai Miklós-liceumot alapította, melyben különösen valamennyi régi nyelvet tanítják. Mind politikus 1863-ig az angol önkormányzatnak és a reformoknak barátja volt, de az 1863-iki lengyel felkelés óta a nemzetiségi áramlatokat követve, egészen más állást foglalt el a Moszkovszkija Vjedomosztjiban. Követte Lengyelország, Litvánia és a Keleti-tengeri tartományok erőszakos russzifikálást és pártfogásba vette szlavofil szövetségesei érdekében az adókiváltságokat és agrár-komminizmust. Nagy ellensége volt K. a németeknek, de a magyaroknak is. 1886-ban hirlapját a Valujev miniszter ellen indított hajszája miatt betiltották, de nem sokára újra felszabadították. Tolsztoj D. gr. minisztersége alatt nagy és hátrányos befolyása volt K.-nak a tanügyre. III. Sándor trónralépésekor sikerült neki megakadályozni a II. Sándor által célba vett vidéki gazdasági bizottságok életbeléptetését és arra birni a cárt, hogy szigoruan nemzeti reakcionárius és abszolutisztikus rendszert, a külügyi politikában pedig pánszláv célokat kövessen. Ő volt az elsők egyike, aki a Franciaországgal való szövetséget sürgette és kiméletlenül ostorozta hirlapjában Giers külügyminiszter békepolitikáját. Mikor meghalt, a francia liga feje, Deroulede Pál, sietett is Moszkvába, hogy sírjára koszorut helyezzen. Publicisztikai munkáiból több gyüjtemény jelent meg; ilyenek: Szobraníje sztatjej po poljszkomy voproszu (Cikkek a lengyel kérdésről, Moszkva 1887); Násá ucsebnájá reformá sz prilozsenijén, sz prediszlovijem i prinyezsanijami Ljva Poljivanova (A mi tanügyi reformunk, Polijanov előszavával és jegyzeteivel, Moszkva 1893).
üst, minden mély, boltos fenékkel ellátott fémedény, mely folyadékoknak felforralására szolgál; fontosak különösen a gőzkazánok v. gőzkatlanok, melyek a gőzgépeknek (l. o.) egyik fontos és lényeges alkotó részét alkotják. K.-nak nevezik továbbá a talaj bemélyedéseit és kicsiny köralaku, többnyire magas hegyek által körülzárt völgyet.
(növ.) a. m. katángkóró (l. o.).
(Kathmandu), fővárosa Nepal királyságnak, a Visnumati balpartján, a Himalája egyik völgyében, amelyből mintegy 12, 7000 méternél magasabb hegycsúcsot láthatni, 50,000 lak. A város közepén van a maharadsa lakóhelye, amely számos épületből áll, körülöttük számos érdekes faragványokkal díszített pagoda, egy óriási bronz-harang és egy 2 m. átmérőjü tam-tam áll. A város egyéb részeiben igen szűkek az utcák és sok a templom.
(negativ elektród), általában az elektromosságot gerjesztő készülékek negativ sarka; az elektromos vegybontásban a telep negativ sarkával közlekedő áramveztőnek az a része, mely a vegybontásnak alávetett folyadékba merül. L. Elektrolizis.