Konstantin Dimitrijevics, orosz tudós és államférfi, szül. Szt. Pétervárott 1818 nov. 4., megh. u. o. 1886 máj. 3. Filologiát, majd jogot tanult Moszkvában, 1842. az igazságügyi minisztériumba lépett, 1844. pedig a moszkvai egyetemen habilitáltatta magát. 1848-57. újra hivatalt vállalt s a tanügyekkel foglalkozott, majd jogtanár lett a szt. pétervári egyetemen, de ezt az állását is elhagyta, hogy Golonin miniszter megbizásából a külföldi tanügyet tanulmányozza. A hetvenes évek végén a katonai jogi akadémia tanárává nevezték ki, mely állásában holtáig megmaradt. Egyik elszánt harcosa volt a jobbágyság eltörlésének és sokat fáradozott a munkások sorsa javításán, nem törődve azzal sem, hogy e miatt többször magára vonta a hatalmasok haragját. Munkái: Ocserk juridjicseszkih otnosenij, voznijikajuscsih iz szemejnavo szojuza (A családi kötelékből folyó jogi viszonyok rajza, Szt. Pétervár 1884); Ocserk juridjicseszkih utnosenij, voznjikjusztih iz naszljedovanija imuscsesztva (A vagyonöröklésből folyó jogi viszonyok rajza, u. o. 1885); Kresztjomszkij voprosz (A paraszt-kérdés, u. o. 1882); Obscsinnoje vladjenije (A vagyonközösség u. o. 1876); összegyüjtött munkái négy vaskos kötetben jelentek meg: Szocsinjenjija (Összes művek, Szt. Pétervár 1887).
(növ.), l. Kávéfa és Abelmoschus.
(Cauvery), 650 km. hosszu folyó Elő-India D-i felében; átfolyik Maiszuron, Szalemen, Kaveripuramnál áttöri a K-i Ghats-hegységet és Tricsinipolinál nagy deltát csinál és azután az Indiai-oceánba torkollik. Deltájának legszélesebb ága a Kolerun. A hinduk szent folyónak tartják.
C9H8O4, organikus sav, mely a kávécsersavból lúggal való főzéskor képződik. Sárgás, vizben kevéssé oldható kristálykákból áll. Vizes oldata ferrikloridtól megzöldül.
a jávaiak régi irodalmi nyelve. Nevét, mely eredetileg Khasza-kavi a. m. költői nyelv volt, onna nyerte, hogy jobbára ind tárgyu költemények megirására szolgált. A kavi vegyes nyelv, nyelvtana jávai, de szókincse csaknem teljesen szanszkrit. Mai napság a benszülöttek nem értik.
(az olasz Caviale-tól, sós halikra, oroszul ikra), a nagyobb tok-halak, főként a tok és a viza megsózott feketés ikrája (egy-egy hal 12-20 kg.-ot ad), melyet leginkább Dél-Oroszországban a Kaspi-tengerből és az Alsó-Volgából nyernek. Fontos és nagyon becses delikatessz-eledel. Van folyékony vagy szemcsés és szilárd vagy sajtolt K. Az előbbiből, amely a legjobb és legdrágább, évenként 5-600,000 kg.-ot hoznak forgalomba. A másik faja (pájusznája) Oroszországban a népnek általánosan elterjedt táplálószere. Rendesen sajtolva jön forgalomba (K.-sajt). Minőségileg gyengébb és kisebb szemü a német K., melyet hamburgi vagy elbei K.-nak is neveznek; Svédországban és Oroszországban a süllő, ponty, csuka ikráiból is készítenek világos szinü, gyakran vöröses K.-t. Az orosz K.-kereskedés főhelye Asztrakán. 1890. Oroszországból 2,35 millió rubel értékü K.-t vittek ki. Újabban Amerikából is sok K.-t hoznak forgalomba. L. Ikra.
l. Kaviár.
kisebb görgeteg (l. o.). - K.-zátony, l. Zátony. - K.-ágy, l. Ágyazás.
Gusztáv, német prot. hittudós, szül. Bunzlauban 1847 febr. 25. Berlinben végezvén tanulmányait, 1871 után több helyütt lelkészkedett, 1882. Magdeburgban lett tanár és az ottani lelkésznövendékek konviktusának felügyelője, 1886. a kieli egyetemre hivták meg a gyakorlati teologiai tudományok tanárául. Ő alapította Köstlinnel és Jacobsszal együtt 1883. a vallásjavítás történelmével foglalkozó egyesületet. Művei közül kiválóbbak: Johann Agricola von Eisleben (Berlin 1881); Kaspar Güttel, ein Lebensbild aus Luthers Freundeskreis (Halle 1882); Über Berechtigung u. Bedeutung des Landesherrlichen Kirchenregiments (Kiel 1887); De digamia episcoporum (u. o. 1889). Résztvett K. a Luther műveinek weimari kiadásában és a Jónás Justusszal váltott leveleit, valamint Cranach L. Passional Christi u. antichristi c. művét ő adta ki (1884 és 1886).
falu Frankfurt porosz kerületben, 8 km.-nyire Züllichautól, 78 lak. Ismeretes azon ütközetről, melyben 1759 jul. 23. az oroszok a Wedell vezérelte poroszokat megverték.