(Keosz, Cia), a Kikladok egyike; köztük a legközelebb fekszik Attikához, amennyiben csak 18 km.-nyire van a Kolonne-foktól. K. ovális alaku, 173 km2 területtel, (1889) 3863 lak. Felületét egészen hegyek takarják; legmagasabb csúcs a közepén a Hagiosz Iliasz (568 m.). Szőllő, citrom, narancs és füge megteremnek rajta. Kikötője a Ny-i partján van, San Nicolónak hivják. A két Thermia és Szerfo szigettel együtt külön járást alkot. Az ókorban 4 város (Julis, Karesia, Karthaea és Poiessa) volt rajta; romjaik részben máig is fenmaradtak.
(ejtsd: kán v. kaján, ahogy az erdélyi Kajántó és Kajánútja helynevekben is fenmaradt), 1002. mit a Moldvában tanyázó besenyők fejedelme szövetkezett a lázadó Gyula erdélyi vezérrel, s egészen a Tiszáig portyázott. Ennek legyőzetése és elfogatása után a királynak meghódolt Erdélyt pusztította; Szt. István tehát 1003. egyenesen ellene indult s a hegyek közül kicsalva, ütközetre kényszerítette s leverte K.-t, ki maga is elesett. Az itt ejtett zsákmányt Szt. István a budai és székesfehérvári templomok építésére fordította. Már Katona (Hist. Crit. I. 138.) gondolt reá, hogy K. voltakp Ajtony (Ohtum) lehetett s ezt a körülmények egybevetésével Pauler (I. 512-3.) is lehetőnek tartja. Szerinte a K. nem is tulajdonnév, hanem a khán cím; s a főkép Baranya vmegyében virágzó K.-nemzetség tényleg Kán néven is szerepel. Pót Antalnak az a föltevése, hogy az 1292 jul. 29. már erdélyi vajda gyanánt említett s közönségesen Apornak nevezett László vajda (l. o.) szintén ezen nemzetségnek tagja, igen élénk irodalmi vitát támasztott.
(ejtsd: kín), 1. Edmund, angol drámai szinész, szül. Londonban 1787 nov. 4., megh. Richmondban 1833 máj. 15., állítólag Norfolk herceg gyermeke volt; korán megszökött anyjától, mint hajóslegény Madeirába ment, csakhamar visszatért Londonba és 18 éves korától fogva ifjui hősszerepekben lépett föl Drurylane, majd a Sandler-szinházban s noha kicsiny és púpos volt, határozott sikert aratott. Csak azután kezdett tanulni. 1814-től fogva ő volt a legnevezetesebb Shakspere-alakító és mint Shylok, III. Rikárd, Otello, Macbeth és Jago soha nem hallott lelkesedést keltett, Skótországban és Irországban, utóbb Amerikában, Párisban nagy sikerrel vendégszerepelt. Rendetlen életmódja vitte a sírba. Pathosz, erő jellemezték előadását. V. ö. Molloy, Life and adventures of Edmund K. (London 1888, 2. köt.)
2. K. Károly, az előbbinek fia és hasonlóképen jeles Shakspere-alakító, szül. Waterfordban 1868 jan. 22. Etonban tanult és 1837. lépett föl először a Drurylane-szinházban, de siker nélkül. Ezután a vidéki szinpadokon kisérlette meg szerencséjét, de csak lassankint sikerült a közönségnek tetszését megnyernie. Könnyebb eredményre jutott Amerikában (1830-33), ahová még később is két ízben ment. 1833. azután a Coventgarden-szinházhoz szerződtették s rövid idő alatt az első Shakspere-szinésznek tartották s mint olyant ünnepelték. 1850-59-ig a Princess-szinház első tagja volt, utóbb ismét művész volt. V. ö. Cole, Life and theatrical times of Ch. K. (London 1868, 2 köt., 2. kiadás).
(ejtsd: karne), 1. county Nebraska É.-amerikai államban, 5000 km2 területtel, 4070 lak., K. székhellyel. - 2. K., Buffalo county székhelye Nebraska államban, a Platte balpartján, vasút mellett, (1890) 8074 lak., nagy marhavásárokkal.
(ejtsd: kirszli), város Lancaster angol grófságban, Bolton-le-Moorstól 5 km.-nyire, vasút mellett, (1891) 7993 lak., pamutfonókkal és fehérítőkkel.
(ejtsd: kitsz) János, angol költő, szül. Londonban 1796 okt. 29., megh. Rómában 1821 febr. 27. Sebész volt, de Leigh Hunt támogatásával csakhamar a költészetnek szentelte magát. 1817. jelentek meg ifjusági költeményei, 1818. Endymion-ja és 1820. egy újabb költeménykötete, amely Lamia, Isabella, The eve of St. Agnes és Hyperion címü költeményeit tartalmazta. Műveit Houghton lord adta ki (London 1869), továbbá Arnold (1888) és Palgrave (életrajzzal és jegyzetekkel).
arab eredetü török szó, jelent sültet, pecsenyét.
(Majo Kebbi), l. Benue.
(sinus mammarum), a bemélyedés a női két emlő között, melynek mélysége ezen mirigyek fejlettségétől függ. Fenekét a szegycsont teste teszi, mely e helyen a középett izomnélküli; ez az oka a bemélyedésnek, s ez magyarázza meg a kebel emelkedését és sülyedését légvételkor, mely különösen fokozódik akkor, ha a hasi lélegzés mellfüző alkalmazása által le van fokozva.
(Cebes), tébei, Sokrates tanítványa, kiről igen keveset tudunk. Állítólag több művet irt, az egyiknek, mely fenmaradt, címe. Pinax (magyarra ifj. Kiss János, Pest 1825; Liptay Samu, Buda 1821; Toldy István, Pest 1860 fordították), de már Tanetius ezeket hamisaknak mondta. Fenmaradt képe sem az ő képe. Az előbb említett művecske a lélek állapotát a testtel való egyesítése előtt rajzolja, azután az ember sorsát az élet folyásában, végre halálát.