(ejtsd: kín), Cheshire county székhelye New Hampshire É.-amerikai államban, az Ashuelot balpartján, vasút mellett, (1890) 7446 lak. Lábbeli-, székgyártással, igen hosszu és széles utcákkal.
(ang., ejtsd: kipszék) a. m. emlékadomány, továbbá évenkint megjelenő emlékkönyvek címe.
Bernát lovag, vitéz katonatiszt és dandárparancsnok, szül. Bécsben 1770., meghalt a Valeggio melletti csatában 1800. Különösen Arcolenál tünt ki. - K. Bernát Ferenc lovag, osztrák biró, szül. Bécsben 1720., megh. 1795. Innsbrukckban tanult és a birói pályán szerzett érdemeiért bárói rangra emelték. 4 uralkodó alatt 57 évig szolgált volt. - K. Ferenc György, hivatalnok a magyar kancelláriánál, az előbbinek fia, szül. Bécsben 1747., megh. 1799 aug. 6. 1770. már tagja volt az illir deputációnak, 1777. pedig a magyar kancelláriánál kezdett működni. Számos törvényjavaslatot készített s dolgozott át. Önálló művei: Ueber die Aufhebung der Wuchergesetze (Bécs 1791); Sendschreiben der Graf Siebarschen Beamten an den Landmann (u. o. 1796); Ein Gespräch in Oesterreich aus den Umständen der Zeiten (u. o. 1796); Rede eines Gutsherren an seine Unterhanen (u. o. 1799). - K. György lovag, az előbbinek negyedik fia, magyar kamarai prefektus, szül. Bécsben 1776-ban. Mezőgazdasággal foglalkozott és sokat tett a magyarországi juhtenyésztés nemesítése érdekében. - K. György János, bécsi egyetemi tanár és római jogtudós, szül. 1673., megh. 1754. 1693. Bécsben az ottani egyetemen az egyházjog tanára lett, majd a hivatalos pályára lépett és azon is kitünt. Főműve: Commentaria ad Justiniani institutionum quattuor libros (Bécs 1711). - K. István lovag, a bécsi (előbb császári magán, utóbb nyilvános) technikai muzeum első rendezője; szül. Bécsben 1774., megh. 1812. Számos évig az állami gyárak felügyelője lévén, megismerkedett a monárkia iparviszonyaival. Tevékeny részt vett a selyemtenyésztésnek Magyarországban és a Határőrvidéken való terjesztésében. A konyha- és egyéb gazdasági edények készítésére egy gépet s azonkivül számos más célu találmányt talált fel. Művei: Darstellung des Fabriks- u. Gewerbwesens im österr. Kaiserstaate (2 köt., Bécs 1821-1824); Systematische Darstellung der neuesten Fortschritte in den Gewerben und Manufacturen (2 köt., u. o. 1829-30).
1883 óta Kanada egyik territoriuma; a Hudson-öböltől nyugatra a Vinipeg-tóig nyulik. Területe 1.217,000 km2. Rendkivül zord és kietlen vidék. Azelőtt Mantibához tartozott. 1883 óta külön territorium.
v. Keferst., természetrajzi nevek után a Keferstein Vilmos nevének rövidítése; szül. 1833., megh. 1870. mint a göttingai egyetem állat- és összehasonlító boncolástani tanára.
El- (az antik Sicca Veneria városa), Tunisz É-i részében, 40 km.-nyire az algeriai határtól, 5000 lak., halfa-, fű-, olajfa- és gabonatermeléssel; régi erősséggel. 1881. foglalták el a franciák.
(arab) a. m. hogyan, hogylét; átvitt értelemben a keletiek kényelmes pihenése, akár szállásukon, akár társas üdülő helyen: dolce farniente.
Kefalo (gör. cejalh) a. m. fej rövidítése, összetételekben fordul elő.
l. Fejfájás.
(Cephalonia), a Jóni-szigetek legnagyobbika, a Patraszi-öböllel szemközt; a szomszédos Itakától csak keskeny szoros választja el; 664 km2 területtel, (1889) 69,736 lak. A nagyobb részét hegyek takarják, amelyek közt az Elato vuni (az ókorban Aenos) a legmagasabb (1620 m.). E hegyek takarta részhez Ny-on egy alacsony félsziget csatlakozik, amely a mélyen benyuló Argosztolii-öblöt fogja körül. Bár a talaj nem nagyon termékeny, a lakosok szorgalma nagy részében mégis megművelhetővé tette. A gabonatermelés és állattenyésztés mindamellett a szükségletet nem fedezi. Legtöbb az aprószőllő (1892. 8500 t.), továbbá a bor, olajbogyó, déli gyümölcs és a magasabban fekvő helyeken a közép-európai gyümölcsök. Ezekből van a legnagyobb kivitel is; ellenben a beviteli cikkek: hús, gabona, dohány, gyarmatáruk és ipartermékek. K-en gyakori a földrengés; 1867 febr. 4-én egy földrengés Argosztolit, Lexurit és még valami 40 falut romba döntött. K. Itakával s még néhány kisebb szigettel együtt egy nomoszt alkot 80,178 lak. Az antik hőskorban Szame vagy Szamosz néven ismerték a görögök. A történelmi időkben már mai nevét viselte. A peloponnezusi háboruban elfoglalták az athéniek. Későbben az etoliai szövetséghez tartozott. Kr. e. 189. meghódolt a rómaiaknak, akik szabadnak nyilvánították. Hadrianus császár az athénieknek ajándékozta. 395-től kezdve a bizanci császárságnak volt része. 1185 után Itakával és Zantével együtt az Orsini-családból való nádorgrófoknak, 1357 után pedig a beneventi grófoknak hódolt. 1479. elfoglalták a törökök. De már 1500 máj. 24. a Pesaro Benedetto és Gonzalvo de Cordova vezérlete alatt álló spanyol-velencei hajóhad ismét tőlük vette el. Innen tul K. a Jóni-szigetek (l. o.) sorsában osztozkodott. V. ö. Partsch, K. u. Ithaka (a Mittheilungen 98. Ergänzungsheft-jében 1890).