József, német festő, szül. Hülchrathban 1817 máj. 30., megh. Düsselfdorfban 1880 máj. 21. Eleinte főleg vallásos tárgyu képeket festett, majd Rethelnek segítségére volt az aacheni városháza termében Nagy Károly történetéből vett freskóképek elkészítésében. Mikor Rethel elmebetegségbe esett, K. fejezte be a képeket (1862) Rethel vázlatai és tervei szerint. 1874-től kezdve Janssen Péter és Commans festőkkel elkészítette a mörsi tanítóképezde aulájának freskóképeit, melyek az egész világtörténet egyes kimagasló mozzanatait ábrázolják a világ teremtésétől I. Vilmos császárrá koronázásáig. Egyéb művei: Mária a gyermek Jézussal; Loreley; József fölfedezi magát testvérei előtt; Krisztus a kereszten és Magdolna; A fájdalmas anya; Saulus István vértanu holttesténél.
(Kai), közel 150 km. hosszu folyó D.-Afrikában, a Storm-hegyekben eredő Zwarte, Witte K. és az Indwe összefolyásából ered; ezek egyesülése után Groote K. nevet vesz föl és a Morgan-fok közelében az Indiai-oceánba torkollik. A tulajdonképeni Fokföldet a Transzkei-kerülettől választja el.
birmai pénzegység, l. Tikul.
(ejtsd. kili) v. Keithley, város York angol grófságban a West Ridingben, 15 km.-nyire Bradfordtól, az Aire, a Leeds-Lancasteri csatorna és vasút mellett, (1891) 30,811 lak., pamut-, posztó- és vászonszövéssel, különböző gépgyárakkal. A Szt. Andrásról elnevezett temploma I. Henrik korában alapíttatott.
1. Ernő, német könyvkereskedő, szül. Langensalzában 1816 dec. 6., megh. Lipcsében 1878 márc. 23. Könyvkereskedelmet tanult, 1838. egy lap szerkesztője lett s 1845. kiadóüzletet nyitott. Megindította a Leuchtturm c. folyóiratot, amelynek szabadelvü iránya miatt K.-nak börtönt is kellett szenvednie. Nevezetes K.-nek 1853 jan. 1. megindított Gartenlaube c. lapja, melyet nálunk is sokat olvastak. 1883. üzletét Kröner testvérek vették meg, akik azt K. utódai cím alatt vezetik.
2. K. Henrik, német filologus, szül. Gressowban, Wismar mellett 1822 máj. 25., megh. Friedrichrodában 1884 augusztus hóban. Göttingában és Bonnban tanult, 1844-46. Olaszországban tartózkodott, 1848-ban magántanár lett Halleban, 1855. Berlinben, 1859. a filologia rendes tanárává nevezték ki Erlangenbe, 1869. pedig Halleba. Kritikai kiadásai: Grammatici latini (Lipcse 1856-1880, 7 köt.); Plinii Secundi Epistolae (u. o. 1870; szövegkiad. u. o. 1853, 2. kiad. 1867); Catonis de agricultura liber és Varronis rerum rusticarum libri III (kommentárral, Lipcse 1882-84, 1889-1891).
3. K. Károly, német szobrász, szül. Wiesbadenben 1838 máj. 31., megh. Kiedrich fürdőben 1889 jul. 31. Hopfgarten, majd Drake tanítványa, Antwerpenben, Koppenhágában és Párisban is tartózkodott. Egyéb kisebb dekorativ munkák után István osztrák főherceg megbizásából két nagy fáklyáttartó hirnök alakját készítette a Lahn m. Schaumburg kastély főkapuja mellé (1865). További művei: I. Vilmos császár mellszobra a wiesbadeni Vilmos kórház homlokzatán; a franciák elleni hadjáratot ábrázoló dombormű a berlini győzelmi emlék nyugati oldalán (1871); a brémai harcosemlék; I. Vilmos császár nagy bronzszobra a berlini városháza főkapujának egyik fülkéjében; Wrangel tábornagy bronzszobra Berlinben. Mellszobrai kitünőek.
vagy Sonnenwirbel, a Cseh-szász-érchegység legmagasabb csúcsa (1238 m.) Gottesgab közelében cseh földön.
1. Ferenc, osztrák iró és költő, szül. Lambachban 1840 dec. 28. Bécsben végezte az egyetemet és jelenleg St. Pöltenben gimnáziumi tanár. Pályanyertes drámáját: Sulamith-et, Laube hozta szinpadra (1875). Egyéb szinművei: Spinnerin am Kreuz, Stefan Fadinger, Mephistopheles in Rom. Az erdélyi történetből merítette Der Königsrichter címü tragédiáját. V. ö. Sturmlied der Siebenbürger (1879).
2. K. Károly Tivadar, német teologus, szül. Stuttgartban 1825 dec. 17., megh. Giessenben 1878 nov. 17. Egyetemi tanulmányait Tübingában és Bonnban végezte, 1851-55. az elől említett helyen egyetemi segédtanár volt, 1856. Esslingenben diakonus, 1860. Zürichben rendes teologiai tanár lett; innen ugyanily minőségben 1873. Giessenbe ment. Egyházi beszédgyüjteményein kivül (Stuttgart 1861-62., 2 köt.) a XVI. sz. reformáció történelmébe vágó több becses dolgozat jelent meg tőle; u. m. Die Reformation der Reichsstadt Ulm (1851); Schwäbische Reformationsgeschichte bis zum Augsburger Reichstag (Tübinga 1855); Reformationsblätter d. Reichsstadt Esslingen (Esslingen 1860); Ambrosius Blaurer (Stuttgart 1866). Megjelent továbbá tőle Jézus élettörténelmére vonatkozó három igen becses dolgozat ily c. alatt: Der geschichtliche Kristus (3. kiad., Zürich 1866); Geschichte Jesu von Nazara (1867-72, 3 köt.); Geschichte Jesu nach den Ergebnissen heutiger Wissenschaft, für weitere Kreise übersichtlich erzählt (2 köt., Zürich 1875). Megemlítendők még: Der Übertritt Konstantins d. Gr. zum Christenthum (Zürich 1862); Celsus wahres Wort (1873); Rom u. das Christenthum (1878); Rom u. d. Christ. (mit einem Nachruf von Ziegler, Berlin 1881).
breton neve a Bretagne (l. o.) összes hegyeinek.
Frigyes, német germanista, szül. Passauban 1833 márc. 9. Jelenleg könyvtárőr a müncheni udvari és országos levéltárban. Művei közül említendők: Monumenta Boica (1887); Passauer in d. deutschen Lit.-Gesch. (1881). Hazánkat érdekli: Zwei alte ungarische Texte aus einer Handschrift d. königl. Hof- u. Staatsbibliothek (1879).
(gör.), a gör. kat. egyházban a püspök kézfölhelyezése a kisebb rendek (lectoratus, subdiaconatus) föladásánál; jelenti, hogy általa az illető a papi lelki hatalomból mit sem kap, hanem csakis segédkezésre van felavatva.