a spektrum törékenyebb, az ibolya és a zöld szin között fekvő árnyalatának neve. Az u. n. fehér, helyesebben kékesfehér állócsillagok, melyek számra nézve a csillagos ég tulnyomó részét teszik, a fehérizzás legmagasabb fokát és ezzel karöltve a spektrumukban a kémiai disszociáció lehető magas fokát tüntetik fel. A fiziologia optikának egy általánosan elfogadott elmélete szerint a vörös és sárga szinnel együtt a K. a három alapszin egyike, mely a vörössel együtt az ibolyát, a sárgával együtt a zöld szint alkotja. Kémiai hatása a fotográfiailag rendesen használt (nem bizonyos szinek számára érzékenyített) lemezekre igen tetemes, mig meleghatása a spektrum kevésbbé törékeny részeivel összehasonlítva csekély. A K. szin a nyugalom, átlátszóság és tartósság benyomását téve, az állandóság és hűség kifejezője. A legfontosabb K. festőanyagok az indigó, az ultramarin, a berlini K., a campeche-fa, kobaltkék, lakmuszkék és a K. kátrányfestékek.
(Sitace chloroptera Gm.), a kúszók rendjébe, a papagáj-félék családjába tartozó madárfaj. Szine sötét, skarlátpiros, szárnyfedő tollai kékeszöldek. Hazája D.-Amerika. Hossza 90, farkhossza 55, szárnyhossza 40 cm. Állatkertekben közönséges.
az arany sárga szinét ezüst, réz, acél vagy palladium ötvözésével kékre vagy kékes szürkére változtathatjuk:
|
arany |
ezüst |
réz |
acél |
palladium |
|
|
1-3 |
- |
- |
1 |
- |
kék |
|
30 |
3 |
- |
2 |
- |
kékes-szürke |
|
4 |
- |
- |
1 |
- |
kékes-szürke |
|
29 |
11 |
- |
- |
- |
szürke |
|
18 |
11 |
13 |
- |
6 |
barnásvörös |
(Grotta azzura), l. Barlang és Capri.
(Cyanecula Brehm.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrüek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárnem. A csőr csúcsa elől nincs kimetszve, farka gyengén kimetszett, a 2. evező toll alig olyan hosszu, mint a 6., de hosszabb a 7.-nél. Különben a test karsu. Három faja ismeretes, melyek lehetségesek, hogy egy és ugyanazon faj változatai. Hazánkból két alak ismeretes. A svéd v. közönséges K. (C. suecica L., erythacus cyaneculus Wolf, Luscinia cyanecula W. et M.) háta olajbarna, szeme felett fehér sávval, hasa fehér, a him kékszinü, torka fehér foltos, a nősténynél kevésbbé kékes szinü, farka rozsdaveres, a kormánytollak fekete végüek. Hossza 15, szárnyhossza 7, farkhossza 6 cm. Található Európában. Vándormadár. Hazánkban ápr. közepétől szept. közepéig mindenütt található, de sehol sem gyakori. Rovarokkal táplálkozik. Kellemesen énekel. A vizek mentén eldugott helyen a földön fészkel. Májusban 6-7 kékeszöld, vörösbarnán pettyezett tojást rak, melyeket a szülők 2 hét alatt közösen költenek ki. Fogságban tartható. A másik faj a C. coerulecula Pall. (Erythacus coeruleculus Pall.), az előbbihez hasonlít, csakhogy a torkán lévő folt fahéjbarna; sokkal ritkább.
(Parus cyaneus), l. Cinegefélék.
kisközség Szabolcs vmegye kisvárdai j.-ban, (1891) 844 magyar lak., szeszgyárral.
(Erismatura leucocephala Scop.), az úszók rendjébe, az evező kacsák családjába tartozó madárfaj. Kis kampóban végződő kékesszürke csőre épp oly hosszu, mint a feje. Szine rozsdabarna. A him feje fehér, nyakszirtje fekete, a nőstény feje sötétbarna. Hossza 56, szárnyhossza 17, farkhossza 12 cm. Hazáj a Földközi-tenger vidéke. Magyarországba márciusban jön. Nádasokban költ.
(Xylocopa violacea Fabr.), a hártyás szárnyuak rendjébe, a fulánkosok alrendjébe és a méhfélék családjába tartozó rovarfaj. Teste fénylő, kékesfekete, hasonló körözettel. Feketés szinü szárnyai kékesviolába játszók. Hossza 2,5 cm. D.-Európában, de Magyarországban is közönséges. Vén odvas fákban rág magának sejteket. Dolgozói nincsenek. Magánosan él.
(növ.), l. Jacaranda.