(növ.), általában a kemény fejjé össze nem boruló káposztafaj, melyet édesre szoktak megfőzni, p. a kélkáposzta és sok eltérése; l. Káposzta és Heringkél.
kelé, mérték, l. Kilé.
virágzó ókori kereskedőváros Frigiában, a Maeandros folyó közelében, hatalmas fellegvárral, mely merdek hegyen épült. Ehhez a városhoz fűződött a Marsyas (l. o.) mondája; jelenleg csak romjai látszanak Dineir mellett.
(Khelat), a brit fenhatóság alatti Beludsisztán fővárosa és fontos sztrategiai hely, 230 km.-nyire Sikarpurtól, 2057 m. magas fensíkon, Bellew szerint 14,000 beluds, brahui, dsat és néhány hindu lakossal, piszkos, szűk utcákkal, de igen szép kertekkel és néhány vizi malommal. A khán lakóháza is szegényes. K.-ot az angolok 1839. és 1841. elfoglalták és 1854. megkapták a jogot, hogy benne őrséget tartsanak.
l. Gül-baba.
kisközség Zemplén vármegyében sztropkói j.-ban, (1891) 409 tót lakossal, elhanyagolt égvényes, konyhasós, vasas savanyuvizforrással.
Imre, jezsuita, iró, szül. Vas vármegyében 1708., megh. 1762. Belépvén 1742. a jezsuiták közé és elvégezvén tanulmányait, eleinte Kassán a bölcselet, azután Nagyszombatban az egyházjog tanára volt. Később győri kanonok és prépost lett. Művei: Laudatio funebris Emerici Eszterházi (Nagyszombat 1746); Magyar káté (Győr); Epistolae Matthiae Corvini cum notis crtiticis (Kassa 1743-44) stb.
(állat, Scardinius Bonap.), a lágyparás csontos halak alrendjének pontyfélék családjába tartozó halnem, amelynek egyetlen faja, a pirosszemü K. (S. erythrophthalmus Bon.), hazánk folyóiban meglehetős gyakori; teste zömök, pikkelyei nagyok; háta legtöbbször acélfényü feketés, oldalai sárgarezesek, hasa ezüstös, úszói legtöbbnyire haragosvörösek, húsát nem sokra becsülik.
Antal, gyorsíró, szül. Sormáson (Zala). A budapesti, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott. 1882. jogi doktorrá avattatott a budapesti egyetemen. 1883. ügyvédi oklevelet nyert s Nagykanizsán megnyitott ügyvédi irodáját 1885. Zalaegerszegre tette át, hol jelenleg is ügyvédi gyarorlatot folytat. A gyorsirással már mint gimnáziumi tanuló megismerkedett, és mint Markovits rendszerének hive, azt a nagykanizsai gimnáziumban és Budapesten tanította. 1875. a budapesti magyar gyorsiróegylet tagja lett, letevén előbb ugy Markovits, mint Fenyvessy rendszereiből a tanári tizsgálatot. 1877. Kritikai munkálatok a Gabelsberger-Markovits és Stolze-Fenyvessy magyar gyorsirási rendszerek felett címü munkálatát adta ki. Majd 1880. Az új magyar gyorsirás alapvető szabályait irta meg. Ennek nyomán jelent aztán meg 1884. Az új magyar gyorsirás tankönyve és 1885-86. Magyar Gyorsirás címü folyóirata. V. ö. Gopcsa L., Magyar gyorsirás története (Budapest 1893).
l. Kerecsenysólyom.