(Caleus), attikai hitrege szerint Eleuzisz királya, akinek házába Demeter betért, amikor Persephonét kereste. K.-t mondják Triptolemos (l. o.) apjának is.
általán a vadak fogására, megkerítésére csinált eszköz, p. csapókalitka, tőr, hurok stb.; átvitt értelemben ravaszul kikoholt fogás és csel, amely által valaki másnak hatalmába esik.
Béla, zenész, karmester és hegedüs, szül. Bártfán 1820 febr. 13., megh. Wiesbadenben 1881. 1845-ben több szerzeményével Bécsbe ment, hogy ott magát kiművelje s egyszersmind a hegedüjátszásban is tökéletesítse. Tagja lett mint hegedüs az udvari operaháznak, honnan csakhamar Berlinbe lőn szerződtetve, mint a Sommer-féle zenekar karmestere (1854), mely állásában mint magánhegedüs, s több sikerült tánc-zene szerzője jó nevet szerzett. 1863-ban Wiesbadenban állt a katonai zenekar élére, mig végre 1867. az ottani fürdői zenekar karmestere lett, melyet 1873-ig vezényelt. Tevékenységének javarészét aztán itt fejtette ki mint zeneszerző és dirigens. Mint magyar művész kihatóan működött Németországban a magyar zene terjesztése körül, részint eredeti, részint pedig magyar művek zenekari átirásával.
(furunculus), a bőr kis helyre szorítkozó elhalása. Mindig mikroorganizmusok bejutása által történt fertőzés hozza létre, s a szőrtüszőkből indul ki. A szőrtüsző erősen viszketni kezd, hevesen ége, néhány óra mulva piros udvara támad, ezen azután kis sárgás hólyagocsaka, melynek tetejébe van a szőrszál. Ezen hólyagocska csakhamar (8-10 óra mulva, néha csak 3-5 nap mulva) felfakad s egy kicsiny zöldes pontocska látszik a helyén. Ez alatt a pirosság terjedt, a bőr kemény lett, duzzadt és igen fájdalmas. Gyakran láz is jelentkezik. Néhány nap mulva, mialatt a tünetek egyre hevesebbek lettek, s a pirosság egy mogyorónyi, sőt néha diónyi félgömbszerü daganattá fejlődött, a daganat tetején geny tör elő, még később néhány nappal, bő genyedés között egy kúpszerü, almazöld szinü, kissé keményes (borsó-, babsze-nagyságu) szövetdarab ürül ki. Ezzel a K. lefolyt, mert az elhalt bőrdarabka kiürült. Ezentul a tölcsérszerü sebecske gyorsan kitelik friss sarjadzásokkal és néhány nap alatt beheged. A K. genyje fertőző s máshol, bőrrepedésekkel érintkezvén vagy beoltván, hasonló K.-t okoz. Gyógyítása kezdetben a gyuladás mérséklése végett jeges borogatásokban állhat, de ha a hólyagocska felpattant s az elhalás létrejött, akkor haladéktalanul keresztmetszéssel felhasítandó az egész gyulladt terület, mi által az elhalt bőr kiürítése gyorsíttatik s igy a gyógyulás is rövideb idő alatt áll be. Ha a felhasítás nem végezhető, akkor langyos melegvizes borogatások és lágyító kenőccsel (bőrkenőcs) bevont fedőkötés az elhalt rész kilökődését elősegíthetik. Igen sokszor több hajtüsző gyulad meg egyszerre s igy több egymáshoz társuló K. keletkezik egyszerre. A karbunkulus már sokkal súlyosabb baj, mert nemcsak nagyobb fertőzést tételez fel és nagyobb bőrrészlet elhalását okozza, hanem főleg azért, mert olyan helyeken fordul elő, hol a bőr táplálása is kisebb foku, hol a bőr alatti kötőszövet gyuladása és elhalása könyebben csatlakozhatik hozzá s ezzel igen messze s mélyre terjedő genyedések, genysülyedések, innen ismét genyes vérfertőzés (pyaemia) és halál következhetik. (Tarkó, vállak, hát középső része, a lapockacsontok között.) Leginkább olyanoknál keletkezik, kiknél súlyosabb táplálkozási zavarok a szervezet ellenálló képességét csökkentették; a cukorbetegségben szenvedőknél igen gyakori. Tünetei: erős pirosság, a bőrnek majdnem deszkakemény duzzanata, mely néha tenyérnyi, sőt nagyobb területen néhány nap alatt keletkezik, rendkivül heves fájdalom, forróság a bőrben és igen magas tartós lázak. Több nap mulva azután feltörnek a szőrtüszők s akkor a duzzadt területen egyszerre több helyen (mint a szitából) tör elő a sürü, zöldes, kissé véres geny, melyben nemsokára zöldessárga cafatokban az elhalt bőrrészletek, a kötőszövet-cafatok stb. találhatók. A bőr elhalása és lelökődése után jóindulatu sarjadzás áll elő s a többnyire igen nagy terjedelmü seb zavartalanul beheged. Gyógyításához igen erélyesen kell hozzáfogni. A bőrt lehetőleg gyorsan több helyen s az egész keménység kiterjedésében és mélységében fel kell hasítani s ezzel az elhalást korlátozni, másrészt a genynek utat nyitni kifelé. Ezenkivül a beteget erősítő szerekkel (bor, cognac), tápláló ételekkel addig jó karban tartani, mig a baj lefoly. Ezenkivül helytelenül karbunkulusnak nevezik azon elhalási folyamatot is, mely a lépfenés fertőzésből ered; ez azonban egészen más okból és más alakban jelentkezik és anthraxnak hivatik. L. Lépfene.
(növ.), l. Fekélyfű.
a. m. élesztő (l. o.).
1. az a világtájék, melyben a Nap látszólag felkel; magának a Nap keltének idejére és a tőlünk K.-re fekvő országok és világrészek együttes megjelölésére is használják. - 2. K. v. kelt: levél vagy okirat kelte, dátuma, vagyis a hely és idő kifejezése, amelyben a levél kelt; l. Dátum.
1. Brit-K., magában foglalja az Imperial British East African Company (rövidítve Ibea) társulatnak volt birtokait, melyek 1895 jul. 1. az angol kormány közvetlen birtokába átmentek, Lamu, Manda és Patta szigetekkel együtt, továbbá az angol protektorátust Zanzibar és Pemba szigetek fölött (ez utóbbira nézve l. Zanzibar). A K.-afrikai társaság volt birtoka a zanzibari szultánnal 1888., 1889. és 1891., a német birodalommal 1886. és 1890., végül az olasz kormánnyal 1891. kötött szerződések értelmében magában foglalja Ugandát, Uszogát, Unyorót, Ankorit, Mpororót, Kokit, Ruanda egy részét, az Emin pasa Egyenlítői-tartományát, Kordofán egy részét, összesen több mint 1 millió angol négyzetmértföld trülettel. Határai É-on Abisszinia, K-en az Indiai-oceán és a Dsub folyó, D-en német K.-Afrika és Ny-on a Kongo-állam; ÉNy-on határai nincsenek megállapítva. Az Umba és Szabaki közt 3-400 m. magas parti lapályból, 180 km.-nyire a tengertől a 2400 m. magas Bura nevü hegycsoport emelkedik ki, amelyhez ÉNy-on a Kjulu és Ulu nevü hegyek csatlakoznak. A Kilima-Ndsarótól Ny- és ÉNy-felé elvonuló fensíkon mély, vulkáni eredü hasadék szeli át, amelyben a Teleki gróf által fölfedezett Rudolf, Stefánia, továbbá a Bao és Naivasa tavak terülnek el. E hasadék K-i oldalán emelkedik az Aberdare-hegylánc (4300 m.) és a hóval takart Kenia (5600 m.); a Ny-i oldalán pedig a Mau (2910 m.) és az Elgon (4300 m.); az Albert és Albert-Edward tavak közt van végül Afrika harmadik legnagyobb hegytömege, a Stanley Ruvenzorija (5600 m.). A tengerbe torkolló jelentékeny folyók a Szabaki és a Tana, amely utóbbin kis gőzhajón 480 km.-nyire mentek már föl. A Viktoria Nyanza lefolyása a Kivira, az Albert-Edwardé a Szemliki; mindkettő az Albert-tóba folyik és onnan Bahr-el-Dsebel vagyis Fehér Nilus néven szakad ki. Az éghajlat trópusi, a tengerparton két esős évszakkal, a magasabb részeken változó esőkkel. Miként egész K.-Afrikában, ugy itt az alacsony helyeken az európaiak egészségét a klima veszélyezteti. A partvidéken, a Tana folyó mentén, Vituban, Lamu és Manda szigeteken a föld termékeny; a kókuszpálmák, banánák, rizs, cukornád és egyéb afrikai trópusi növények jól megteremnek. Az Umba és Tana közt a Kilima-Ndsaróig és a Kjulu hegyekig kemény, magas fű, akáciák és euforbiák takarják, még belebb a föld teljesen kopár, viz nélkül szűkölködő gnájsz-sivataggá alakul. Ellenben a Viktoria-Nyanza és az Albert meg Albert-Edward tavak között a talaj ismét nagyon termékeny. A Viktória-tó és Bura-hegyek közt elterülő nagy síkságok hemzsegnek a zebráktól, antilopéktól, bivalyoktól és oroszlánoktól; nagyobb számu elefántot a Leikipia-fensík és Elgon között talált Teleki expediciója. Cece-légy itt nincs. A lakosok a partokon arabok, hinduk és szuahelik; az ország belsejében négerek, és pedig gallák, szomalik, masszaik, vagandák és vanyorók. A kormány székhelye Mombasz (Mombasa), kitünő kikötővel; jelentékenyebb hely a parton még Malindi, Lamu, Kiszmaju, Vanga és Mambrui. A brit K.-afrikai társulat Mombasz kikötőjét javította, Zanzibarral kabel útján összekötöte; telegráfvonalat épített a többi parti kikötőkbe és Golbantin át (a Tana partján) Vituba; jó utat készített Kibweribe (mintegy 200 angol mértföldnyire), vasutat tervez a Viktoria-Nyanzáig. A parttól legmesszebb fekvő állandó európai állomások: Macsako, Kikuju; azonkivül Lugard kapitány Unyoro Ny-i határán egész állomássort alapított. A katonai erő 500 szudáni és hindu emberből áll. A Church Missionary Societynak 6, az algeriai kat. missziónak Ugandában 3 állomása van. L. Afrika-társulatok. V. ö. az 1891-94-iki Blue-book-okat; továbbá: Lugard, The rise of our East African Empire (1893); M Dermott, British East Africa. Végül Speke és Grant, Baker, Stanley, Höhnel (illetőleg Teleki gróf) stb. utazási műveit.
2. K. (Német-, Deutsch-Ostafrika), a legnagyobb német gyarmat az Indiai-oceán mellett, Brit K.-Afrika, a Kongo-állam, az angol Nyassza-föld és a portugál Mozambique közt, 955,220 km2 területtel és becslés szerint 2.900,000 lak. A partvidék sík föld; D-en szélesebb mint É-on; e síkságból a föld Ny-felé fokozatosan emelkedik és a belső afrikai fensík szélén a Kilima-Ndsaróban (l. o.) éri el a legnagyobb magasságát. E magas hegytömegből D-nek és DK-nek különböző hegyek ágaznak ki; ilyenek a Parei, Uszambarai, Ngurai, Livingstone stb. hegyek. K. belseje, amennyiben ismeretes, 1200-1400 m. magas felföld, amelyet nagyobbára laterit takar. A hegyek csaknem kivétel nélkül gránitból, gnájszból és kristályos palából állanak; csakis a Tanganyika körüli hegyekben és Karagvében vannak hatalmas homokkő- és agyagpalarétegek, a Kilima-Ndsaro D-i lejtőjén pedig vulkáni kőzetek. A partvidék nagyobb folyói a Pangani v. Ruvu, a Kingani v. Rufu, a Furidsi és a Rovuma. A szárazföld belsejének folyóvizei a száraz évszakban nagyobbára kiszáradnak; ezek közt a legfontosabb a Kagera, melyet a Nilus forrásfolyójának tartanak. A K.-afrikai nagy tavak közül a Vitkoria-Nyanza, a Tanganyika és a Nyassza tartoznak egészen v. részben K.-hoz; rajtuk kivül itt van még a Dsipe-, az Urigi- és Rikva- vagyis Lipót-tó. Az éghajlat trópusi és az európaiakra nézva nagyobbára igen egészségtelen; a partvidéken 2 (március közepétől május végéig és október közepétől december közepéig), a száraz belsejében pedig nagyobbára csak egy esős évszak (nov.-től áprilisig) van. A földet nagyobbára magas fű takarja és sok helyen művelhető; a mocsáros és egészen köves, terméketlen terület aránylag csekély. Ahol a földet művelik, termelnek kókuszpálmát, narancs-, dinnye-, mangofákat, banánát, manihotot, szezámot, földi mogyorót, sőt rizst, cukornádat és néhol pamutot meg dohányt is. A vadállatok, mint oroszlánok, leopárdok, hiénák, bivalyok, krokodilusok leginkább a Kilima-Ndsaro körüli síkságokon, Uszagara és Unyamvezi völgyeiben találhatók. Az elefánt már igen ritka. A cece-légy a parti vidékeken fordul elő. Házi állatok a tyúk, kecske, juh; szarvasmarha-nyájakat Uszambara, Uszagara és Uszukumában találni. A lakosok tulnyomó nagy része u. n. bantu-néger; ezek közt a legszámosabbak a vamrima, vahuma, vanyamvezi és vahele, meg a rabló természetü masszaik; a partvidéken laknak arabok, hinduk és szuahelik. Nagyobb négerkirályságok nincsenek; a jelentősebbek még Uszambarában Szembodsa és a karagve törzs fejedelmsége; egyebütt a négerek kisebb törzs-szövetkezetekben élnek. A partvidéken a német uralom teljes mértékben el van ismerve; belebb azonban befolyása legfölebb arra szorítkozik, hogy a karavánutak mentén béke uralkodjék. E célból több helye katonai állomásokat (11-et) szerveztek; ezek közt a legfontosabb Tabora, a belföld legélénkebb kereskedőhelye. A partokon a legjelentékenyebb helységek: Dar-esz-Szalam, a kormányzó székhelye, Bagamojo, a legfontosabb forgalmi hely és Tanga, a legjobb kikötő. A hittérítő állomások száma 39, ezek közül 17 róm. kat. A polgári és katonai kormányzás a német császártól kinevezett kormányzó kezébe van letéve. A német császári őrcsapat 23 tisztből, 5 orvosból, 50 altisztből és 1150 szines bőrü (szudáni és zulu) katonából áll. A gyarmat fentartásához a német birodalom évenkint mintegy 2 millió márkával járul. Direkt adók nincsenek. L. Afrika-társulatok. V. ö. a nagyobb utazási műveken kivül: Peters, Die deutsch-ostafrikanische Kolonie; Baumann, In Deutsch-Ostafrika (Bécs 1890); Behr, Kriegsbilder aus dem Araberaufstand in Deutsch-Ostafrika 81892); Schmidt, Geschichte des Araberaufstandes in Ost-Afrika (1892).
az Ázsia keleti partján fekvő országoknak, az orosz Primorszkajának, Koreának, Khinának, Japánnak és Annam-Tongkingnak gyüjtő neve.
a. m. Vilmoscsászár-csatorna (l. o.).