(Todtleger), Belgium homok vidékein, a Campineban, Németalföldön s K.-Fríziában honos, korai érésü, igénytelen s edzett parlagi tyúkfajta, középnagy, aránylag rövid, sima, palaszürke lábszárakkal. A kakas 2-2,5, a jérce 1,5-2 kg. nehéz. Taraja aránylag nagy, 5-8 cm. magas, 9-12 cm. hosszu, a kakasnál felálló, a tyúknál oldalt hajló. Csőre palaszürke, erős, kissé görbült. Tollazata tömött. A hamburgi tyúkhoz hasonlóan két szinváltozatban (arany és ezüst tarka) fordul elő. Az É-i belga kendermagos «Kempi kicken»-nél megkivánják a kakas és tyúk azonos rajzát. Szorgalmas tojó, fiatal korában keresett pecsenyét szolgáltat.
1. Gusztáv, tájképfestő és képzőművészeti iró, szül. Pozsonyban 1834-ben. Eleinte Pesten és Bécsben jogi tanulmányokkal foglalkozott, azután pedig mint nevelő Eötvös József b. házába ment, kinek szellemi iránya tehetsége és ízlése fejlesztésére nagy hatással volt. Nem sokáig maradt a tanítói pályán s tulajdonképeni hajlamát követve, művésszé képezte ki magát. Több évig tanult a müncheni akadémián s ott Fischbach, Voltz és Schleich vezetése alatt a tájfestésben tökéletesítette magát. Művei közül az Elhagyott park, a nemzeti muzeum képtárában, búskomor hangulatával s rajzának szabatosságával köti le figyelmüket. K. mint műkritikus is nagyobb tevékenységet fejtett ki; a képzőművészeti tárlatokat ismertető cikkein kivül nevezetesebb művei: A közképtárak, mint művelési tényezők (1870) Idősb Markó Károly (1871), továbbá: A képzőművészeti oktatás külföldön és feladata hazánkban (Buda 1870); Az Esterházy-képtár (szöveg a Ráth Mór által kiadott fényképekhez, 1871). K. 1871 óta igazgatója a rajztanárokat képző intézetnek, tagja a Kisfaludy-társaságnak, a magyar tud. akadémiának s 1880. a kir. műipariskolához nevezték ki igazgatónak. K. a régi, idealisztikus festészeti iskola hive. Ecsetjét hosszas ideig pihentette, újabban (1893-1894) azonban néhány kisebb képpel úja szerepelt a képzőművészeti kiállításokon.
2. K. Károly, hirneves magyar statisztikus, szül. Pozsonyban 1833., hol atyja, a drezdai születésü Klette Nándor, József nádor gyermekeinek rajztanítója volt; megh. Budapesten 1892 máj. 29. A főhercegi udvarban növekedett fel s állandóan Alcsuthon tartózkodott. A szabadságharc kitörésekor még csak a negyedik gimnáziumi osztályt végezte, de beállott honnvédtüzérnek; egész Világosig résztvett a hadjáratban. Több hónapig tartó bujdoklása után pénzügyőrré lett s mint ilyen szolgált Budán és főkép Szolnokon, közel 10 évig. A szabadabbá lett közélet az 50-es évek végén visszavonzotta a fővárosba, hol irodalommal foglalkozott; egy évig Eötvös Józse b. Politikai Hirlapját szerkesztette. Greguss Ágost nővérét vevén nőül, az irói körökben csakhamar otthonossá lett s azzal együtt ő is sok más iróval együtt az újonnan alkotott magyar földhitelintézetnél nyert alkalmazást. Döntő hatása volt életében az 1867. alakult statisztikai osztály vezetésére meghivása, melyből 1871. önálló statisztikai hivatal fejlődött ki. K. a hivatal élén maradt egész holta napjáig s itt szokatlan nagy tevékenységet fejtett ki, olyannyira, hogy a hivatal csakhamar európai hirü lett, amihez hozzájárult az is, hogy K. 1869. Hágában, 1872. Szt. Pétervárt, 1876. Budapesten a nemzetközi statisztikai kongresszusokon tevékeny részt vett s ezenkivül többek között az 1873-iki bécsi és az 1878-iki párisi nemzetközi kiállításokon is. Számos kitüntetést nyert külföldről és a hazában. A magyar tudományos akadémia 1868. levelező-, 1875 rendes-, 1890-ben igazgatótagjává választotta; a budapesti egyetem doktori diplomával tüntette ki. Nagy érdemeket szerzett különösen az 1880. népszámlálás adatainak feldolgozásával, midőn először alkalmazta az egyéni laprendszert s az áruforgalmi statisztika szervezésével. Irodalmi működése nagy. Jelentékenyebb munkái a következők: A politikai gazdaság kézikönyve (Baudrillart után, Pest 1863); Telekadó és kataszter (u. o. 1868); Hazánk és népe (u. o. 1871); Magyarország hivatalos statisztikája és továbbfejlődésének szüksége (Budapest 1873); Honismertető (u. o. 1873, németül és franciául is); Magyarország szőllőszeti statisztikája (u. o. 1875); Hivatalos jelentés a Párisban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról (u. o. 1889, bevezető kötete: Magyarország közgazdasági és művelődési állapota); Nemzetiségi viszonyok Magyarországban az 1880. évi népszámlálás alapján (u. o. 1881); Tengerészetünk és Fiume jövője (u. o. 1883); Magyarország élelmezési statisztikája (u. o. 1885); A Balkán félsziget (u. o. 1885). Ezekhez járulnak a népszámlálási jelentések s más hivatalos statisztikai kiadások, melyekhez K. legalább előszót irt; számos akadémiai értekezés, köztük emlékbeszédek Quetelet, Palugyai, Fényes és mások felett. Az akdémia megbizásából 1867. először Hunfalvyval szerkeztette a Statisztikai és mezőgazdasági közleményeket és sajtó alá is adta a statisztikai tanfolyam előadásait.
a külügyminisztérium alatt álló tanintézet Bécsben, mely a keleti államok diplomáciai ügyeinek ellátására képző intézetül szolgál. Alapította Mária Terézia 1874. Az intézetbe csak osztrák és magyar állampolgárok fiai vehetők fel. A tanfolyam öt évre terjed. A tanfolyamot sikerrel végzett növendékek mint konzuli növendékek, leginkább Keleten nyernek alkalmazást. Tantárgyak a jog- és államtudományok, diplomáciai államtörténet, nemzetközi jog, konzuljog, francia, olasz, arab, török és persa nyelv.
az Alpesek (l. o.) hegyrendszerének azon szakasza, amely az Adige, Brenner-hágó és Inn alkotta mélyedéstől K-felé egészen hazánkba nyulik. Legmagasabb részök az Orteli-Alpok Tirolban (l. o.). Egyéb jelentékeny részeik: a Tauernhegylánc (l. o.), a Karavankák (l. o.), a Stiriai-, az Osztrák-Alpok, a Karszt, a Ny-i részükon az Adula-Alpok, az Ammergaui-Alpok, a Beveren. L. Alpesek.
(növ.), l. Iszapsás.
máskép keletrómai, keleti vagy bizanci birodalom, valamint görög császárság. L. Keletrómai birodalom.
l. Pestis.
l. Görög egyház, Görög keleti egyház.
l. Személyszállító vonatok.
l. Gótok.