(ejtsd: dsellgrén) János Henrik, svéd költő, szül. Flobyban 1751 dec. 1., megh. 1795 ápr. 20. Tanulmányait Aboban végezte s itt 1774. egyetemi tanárrá lett. Később (1777) Stockholmba költözött, ahol az előkelő körök csakhamar megkedvelték szatirikus és lirai költeményeit. Nevezetesebb művei: első sorban Gusztáv király drámáinak művészi átdolgozásai: Gustav Wasa, Ebba Brahe, továbbá szatirái: Man äger ej Snille för det man är galen, Ljusets Fiender, Dumboms Lefverne, Kantat de I. Jan 1789, Nya Skapelsen, Sigvast och Hilma, stb.
(gör., a latin cella-ból a. m. cella), a görög egyházban a legrégibb korba a remete magános laka, majd a barátcella a cenobiumban. Most a szerzetesi magánlakást nevezik K.-nak, melyhez ház és kert is jár, s mely a kolostortól függ. A K. lakóját kelliotának hivják, aki a K.-t a kolostortól veszi bérbe.
Pál, bizonyára szülővárosáról Szakolczensisnek nevezett zeneszerző 1657 táján Nürnbergben élt s mint előadó művész is nagy hirre jutott.
Péter, tót iró, l. Hostinsky.
város Meath grófságban Leinster irországi tartományban, 16 kilométernyire Trimtől, a Blackwater és vasút mellett, 2822 lak., csipkekészítéssel. K. az irországi kat. egyház történetében fontos szerepet játszott. 807. püspöki székhely is volt. Régiségei közt a legérdekesebb egy kerek torony, szent Kolumba egykori oratoriuma és a kálvária.
kisközség Temes vmegye lippai j.-ban, (1891) 1250 oláh lak.; K. a Maros partján fekszik s közelében váromladékok látszanak.
fonalakból alkotott lap. Összefüggő lapok fonalakból 3-féle módon készülhetnek, t. i. szövés, kötés v. fonás segélyével, ezért a kelméket 3 csoportra osztják, ugymint: szövött, kötött s fonott kelmékre. a) A szövött kelmét röviden szövetnek v. szőttesnek mondják; jellemzője, hogy legalább két oly fonalrendszerből áll, amelyek egymása merőleges irányban haladnak. Azon fonalrendszert, mely a szövet hosszirányába halad, láncfonalnak v. felvetőnek, mig a szélesség irányában haladót vetüléknek vagy bevetőnek mondjuk. E két fonalrendszer helyenkinti keresztezése által keletkezik a szövet. A keresztezéseket kötésnek szokás mondani. (A kötések válfajait l. Alapkötés cím alatt.) A fonalrendszerek száma szerint egyszerü, bélelt és többszörös szövetek vannak. Az egyszerü szövetek egy lánc- és egy vetülékrendszerből állanak, a bélelt szövetek pedig több lánc- és több vetülékrendszerből. A szövetekhez tartoznak még azon kelmék is, amelyek a rendes irányban és ettől eltérő irányban haladó lánc- és vetülékrendszerből állanak. Ezen különleges szövetek két csoportra oszthatók, u. m.: gaze- v. hálószerü és bársonyszerü szövetek csoportjára (l. Gaze és Bársony címszókat). b) A kötött kelméket kötött szöveteknek is nevezik. Jellemzőjük, hogy egymásba fűződő hurokszemekből állanak. A hurokképzéshez vagy egy vagy több fonalat használnak. Az első esetben a fonal a K. szélességirányában halad s ezért az árut vetülékfonalas kötöttszövöttnek mondják, az utóbbi esetben pedig a K. hosszirányában halad s ezért az árut láncfonalas kötöttszövöttnek nevezik. A vetülékfonalas árut továbbá szokás osztályozni a gyártás módja szerint. Ily szempontból megkülönböztetnek kötött, kötöttszövött és körárut (l. Kötés). c) A fonott K. számos fonal sokszoros korülfonódása által keletkezik. A körülfonódó fonalak haladási iránya szerint a fonott kelmék két csoportra osztatnak, u. m.: vetülékfonalas- és láncfonalas kelmékre. Az első csoportba tartoznak a függönyök v. a bobbinet-áruk (l. Bobbinet), a második csoportba a csipkék és zsinórok; l. Csipke és Zsinór. Kelmefestés, l. Festés. Kelmenyomás, l. Szinnyomás.
László, novellista és kritikus, családi nevén kelemenfalvai Hazucha Xavéri Ferenc; a Kelmenfi L. csak irói álneve volt; szül. Nagyváradon 1815 dec. 1., megh. 1851 ápr. 21. Szülei korán elhalván, egy nagyváradi árvaintézetben nevelkedett, majd egy papi rokona pártfogásával Nagyszebenben végezte tanulmányait. 1832. Pestre jött s orvostant hallgatott, de ellenszenve és anyagi körülményei miatt elhagyta e pályát s 1836. a Munkácsy szerkesztette Rajzolatok c. lap segédszerkesztője lett. Később Szegeden mint kőnyomdai ügynök vállalt munkát. 1839. újból visszatért Pestre s a mérnöki pályára lépvén, 1843. az orsz. építészeti hivatalnál nyert alkalmazást. 1849. a honvédelmi bizottmánnyal, mint a Közlöny segédszerkesztője Debrecenbe vonult; magatartásáért a szabadságharc bevégeztével hivatalát elvesztette. Mint iró a 40-es években lépett föl családi neve alatt. Beszélyei az Életképekben, Nemzeti Ujságban, majd a Pesti Naplóban és egyes almanachokban, továbbá összegyüjtve a következő címek alatt jelentek meg: Korhely életnek szomoru vége (népszerü beszéd, Buda 1845); Beszélyek (2 köt., 1846); Meghasonlott kedély, regény (2 köt., Pest 1846); ezt Dux Adolf németre fordította: De Zerfallene (Pozsony 1847, olcsó kiad. 1858); Ezer év előtt (Pest 1850). A humoros nemben vártak tőle sokat. A Kisfaludy-társaság 1848. tagjául választotta. Vas Andor név alatt a Pesti Naplóban feltünést keltő szinikritikákat irt. A tüdővész munkássága tetőpontján ragadta el.
(növ., salátamoszat, Ulva L.), a róla nevezett család (Ulvaceae) nagyobb moszatja. Telepje vékony mint a hártya, levélnemü, de gyökérforma tövével valahová tapad. Európa tengereiben mintegy 10 faja él. Az U. lactuca L. (tengeri kél v. saláta) egész félméter v. hosszabb, bodros, a széle szabdalt. A tengerpart lakosa, különösen az angol eszi.
(növ.), l. Mustár.