az az ólom-ötvény, melyben mintegy 5% antimon s ezenkivül kis mennyiségben arzén, réz, vas és más rondító van.
l. Kérges öntés.
(Acanthopteri), a csontoshalak egyik rendje; a bőruszonyosokkal és tüskeparásokkal azonos értelmü kifejezés. L. Tüskeparásak és Halak.
az ásványnak az a tulajdonsága, hogy nálánál puhább ásványt megkarcolni képes. A K. az ásvány megismerésére nézve igen jellemző tulajdonság, azért az ásványok K.-ének meghatározására K.-i fokozatot állítottak össze. A leghasználtabb K.-i fokozat a Mohs-fle, mely a legpuhább ásványt 1-el, a legkeményebbet 10-el jelzi és a következő: 1. szteatit (zsirkő); 2. kősó v. gipsz; 3. mészpát; 4. fluorit; 5. apatit; 6. földpát; 7. quarc; 8. topáz; 9. korund; 10. gyémánt. Valamely ásványnak keménységét röviden számmal szoktuk jelölni K. = 7, annyit tesz, hogy az illető ásvány quarckeménységü, vagyis a földpáttól lefelé megkarcolja a puhább ásványokat, ellenben a topáz, a korund és a gyémánt az illető ásványt karcolják meg. K. 6,5 annyit tesz, hogy az illető ásvány keményebb a földpátnál, de nem oly kemény mint a quarc; vagyis a földpátot megkarcolja, a quarcot nem, ellenben a földpát az illető ásványt nem karcolja meg, a quarc igen. Breithaupt 12 foku K.-skálát használt; a 2-ik és 3-ik fok közé szúrta a csillámot, az 5. és 6.-ik fok közé a szkapolitot. K. fokozat hiányában valamely ásvány keménységére nézve következő eljárással tájékozódunk: Az 1. K. ásvány körömmel igen könnyen, a 2 nehezen karcolható; a vasszeg a 3. K. ásványon jól fog. a 4-iken nehezen; az acél az 5 K.-vel nem ad tüzet, a 6-al nagyon kevéssé, a 7 és a többivel erősen ad tüzet. A 6 K. az üveget gyengén, a 7 K. erősen karcolja. A K. egészen pontos meghatározására való a szklerometer, vagy olyan készülék, melyben acél- v. gyémánt-heggyel karcolják a kérdéses ásványt és pedig bizonyos mennyiségü súlynehezék követítésével. A mennyi súly szükséges ahhoz, hogy az illető ásvány megkarcoltassék, annyi a K.-e. A K. tehát súlyokkal fejeztetik ki, ami természetesen sokkal pontosabb, mint a más ásványokkal való felületes összehasonlítás. A Mohs-féle K.-i fokozat ásványainak vizsgálata szkerometerrel a következő eredményeket adta: az acéltű karcot idézett elő 1,5 grammnyi megterhelés alatt a gipszen, 9 grammal a mészpáton, 36 g. a fluoriton, 163 g. az apatiton, 260 g. a földpáton; a gyémánthegy megkarcolta 12 g.-nyi megterhelés alatt az apatitot, 20 g.-al a földpátot, 34 g. a quarcot, 43 g. a topázt, 51 g. a zafirt. A gyémánthegy az acéltűt 23 g. súly alatt karcolja meg. A különbség a K.-i fokozat alsó fokain levő ásványok között jóval csekélyebb mint a magasabb fokon levő ásványok közt, ugy hogy a fokozat egyes tagjai közt nagyon eltérők e K.-i különbségek. Sokkal nagyobb a különbség a magasabb fokon, mint az alacsonyabb fokon levők közt. A különbség a gyémánt meg a korund K.-e közt jóval nagyobb, mint a következő fokon levő ásványok közti K. A szklerometerrel való pontos meghatározások azt is kiderítették, hogy egyazon kristály nem minden lapon mutat tökéletesen egyforma K.-et, sőt még egyazon lapon az irányok szerint is van némi különbség a K. között. Nemcsak a kristályok alaki meg hasadási iránya, de ugy látszik a kristályok alaki meg K.-i viszonyai között is van bizonyos összefüggés. Eddigelé a következő K.-i törvényeket lehetett a szklerometerekkel való mérések alapján megállapítani: 1. K.-i különbségek csakis hasadó kristályokban mutatkoznak. 2. A hasadási lapokon van a legkisebb, a hasadási lapra merőleges lapokon a legnagyobb K. A különböző irányu K.-i adatok alapján a kristályokon K.-i görbéket szoktak szerkeszteni, melyek más-más K.-i különbségek mellett más-más alakot eredményeznek, ugy hogy belőlük az illető ásvány K.-i viszonyai leolvashatók. A K.-et újabban még legyalulással, fúrással meg csiszolással is határozzák meg.
l. Keménység.
van Magyarországon - beleértve Horvát-Szlavonországokat - az 1890. iparstatisztika szerint 901 önálló iparos és pedig 826 férfi s 75 nő, kiknél alkalmazva van 33 tisztviselő, 10 családi kisegítő, 1164 segéd, 519 tanonc, 3 munkás, 2 napszámos és 22 szolga. A K. ipart az 1884. évi XVII. t.-c. (ipartörvény) külön is szabályozza.
szűkszádu kémények tisztogatása miatt az épület fedelén készített egyszerü bürü, melyen állva a kéményseprő a kéménybe a tisztító vasgolyót leereszti. A K. kátránnyal bekent puhafa-palló, melyet 1,00-2,00 m. közökben kovácsolt vaslábak tartanak; a palló fölött 1,00 m. magasban elhúzódó gömbölyü v. lapos vas szolgál korlátul.
a lónál a kevésbbé érzékeny száj, mely miatt a ló nehezen vezethető. Különféle okai vannak, de leginkább attól keletkezik, hogy a hátasló állcsonton az agyar és zápfogak között lévő fogatlan él (hordász) nagyon alacsony és nem éles, minélfogva főleg a kevésbé érzékeny nyelv tartja a zablát. Megfelelő feszítő-zabla használása által esetleg segíthető rajta.
gyári kémények alsó, négyszegletes része (mintegy a kéménynek piedesztálja), melynek magassága a kéménymagasságnak körülbelül 1/4-e.
község, l. Mező-Keménytelke.