l. Kémiai átalakulás.
(iatrochemia, gör.), a középkori (XVI-XVII. sz.) orvosi tudománynak egyik iskolája, mely az emberi testben lefolyó összes betegségi folyamatokat kémiai átalakulásokból igyekezett magyarázni s a gyógyítást is ehhez szabni, l. orvostudomány.
l. Cinkográfia.
Piil K.-től Koppenhágában föltalált, ma már nem igen használatos eljárás, könyvnyomó sajtón nyomható lemezek előállítására. A rajzolás valamely étetőszerrel bevont cinklemezre történik, az igy keletkezett mélyedéseket ólom-cink-bizmut ötvényével teleöntik, a cinkrészeket pedig kimaratják, ugy hogy ekkor már az ötvény emelkedik ki s a lemez alkalmassá lesz a könyvnyomó sajtón való nyomásra.
(Kem), 1. 430 km. hosszu folyó Arkhangel orosz kormányzóságban. Pista néven a Finnország határán fekvő mocsarakból ered, átfolyik a Kutno-tavon és fölveszi a Csirkakumot, K-nek fordul és a Szolveckij-szigettel szemben az Onega-öböl Ny-i részébe torkollik. - 2. K., az ugyanily nevü járás székhelye Arkhangel orosz kormányzóságban, a K. folyó torkolata közelében, (1892) 3666 lak., a vidék halászati termékeinek főpiaca. Jelentőségét azonban inkább a Szoloveckij-sziget közelségének és az azon levő hires kolostornak köszönheti.
l. Kém.
a mai Kalnik, a Kalnik-hegység déli oldalán, hajdan egészen Kősör vmegyéig terjedő várispánság és 1246 óta oklevelekben is emlegetett főesperesség, 20 plébániával. Kiterjedt a mai Belovár vm. egész északi, vagyis a Csázma vizének jobbpartján eső felére, Zágráb vm. ÉK-i részére (a marócai területre) s Kőrös és Varasd vmegyék némely vidékére is. Várispánjai: 1263. Miklós mester étekfogó és kancellár, 1269-70. pedig maga Lőrinc nádor volt. Ekkor 1270. V. István Kemlek várát és kerületét Rolandnak, több ízben nádornak, ajándékozta s Roland ez időtől fogva magát K. örökös főispánjának nevezte. Ezzel K. tényleg megszünt mint külön várispánság, de más megyéhez nem kapcsolva, a nagy-kemleki várnagyok (többször egyúttal kőrösi főispánok), mint igazi vmegyét igazgatták. K. követeti 1440. az országgyülésen is megjelentek, ami annál feltünőbb, mert szinte egyetlen példa, hogy magán-uradalom, amilyen ekkor K. volt, az országgyülésen képviselve volt. A Kalnik-hegyen fekvő várban Zsigmond király s felesége, Borbála, többször tartózkodott; kedvelt szobájukat, mely sziklába volt vésve, most is mutogatják. 1428. a várat 14,000 aranyért eladta János zágrábi püspöknek, ki azt 1432. a zágrábi püspökségnek hagyományozta. 1480. K. már Kőrös vmegye kiegészítő része s a Hunyadyak birtoka volt. (V. ö. Pesty, Eltünt vármegyék, II. 283-8. és Várispánságok, 276-281); Ortvay, Magyarországi egyházak földleirása, II. 758-9).
(bány.), a bányászat egyik segédtudománya, mely az ásványokban levő hasznosítható anyagok mennyiségének meghatározására tanít. A K. a kémiának alkalmazott része, és annyiban különbözik az elemzéstől (az analizistől), hogy ez valamely ásványnak minden alkotó részét igyekszik meghatározni, mig a K. csak a hasznosítható anyag mennyiségével foglalkozik. Az anyagok meghatározására száraz vagy nedves úton történhetik; régebben kizárólag csak a száraz tűzi utat alkalmazták a kémlők, mostanában azonban mindinkább helyet foglal a mennyiségnek nedves úton térfogatos vagy szinpróbával való meghatározása. A K. azokat az eljárásokat ismerteti, melyek szerint legetséges az ásványokban levő egyes hasznos anyagokat kis mennyiségben úgy elválasztani az ásványban levő többi anyagoktól, hogy a keresett hasznosítható anyagnak egész mennyiségét együvé gyüjteni és súlyát pontosan megmérni lehessen.
(ném. Ausluger; olasz. vedetta; ang. look-out man), a hajó előbástyájára, vagy a helyi viszonyoknak megfelelőleg a hajó elején, valamely magasabb, jobb kilátást nyujtó pontra, sokszor az előárboc kosarába állított őrszem, éjjel és ködös időben kettős őrszem, melynek feladata a hajó menetirányában lévő akadályokról, a látkörbe jövő hajókról, világító fényekről stb. idejekorán jelentést tenni.
(bány.). Az anyagok, melyeknek segítségével az ásványok fémtartalmát tűzi uton meghatározhatjuk, részint arra szolgálnak, hogy az ásványok megolvadását elősegítsék, és a keresett fém kiválását lehetővé tegyék; ezek a folyosító és felbontó anyagok; részint pedig arra szolgálnak, hogy a kiválasztott hasznosítható fémek feloldják, ezek a feloldó anyagok. Folyósító anyag a fehér olvasztó szer, mely egyenlő súlyrész borkő és salétrom keverékéből készül, ha azt a keverés után elsustorogtatjuk; ilyen az égetett póris, a szénsavas mész, a fluorsavas mész, a szóda, az ólomoxid, vasoxid, mangánoxid és sziliciumoxid. Az alkotó részek fölbontására szolgálnak: a fehér olvasztó szer, a hamuzsir, a szóda, az ólomoxid, vas, salétrom, és a nyers és fekete olvasztó szer. A nyers olvasztó szert 2 1/2-3 sr. borkő és 1 sr. salétrom keverékéből készítik, s ha ezt a keveréket elsustorogtatják, lesz belőle fekete olvasztószer. Feloldó szerekül szemcsézett ólmot, kénesőt és vasszulfidot alkalmaznak. Használják a kémlelésnél a konyhasót is, de rendesen nem azért, hogy valamit föloljon, hanem hogy az olvasztandó anyagot beföldje és a levegő behatásától megóvja. Minthogy a konyhasó mindig vizet és levegőt zár magába, használat előtt el kell sustorgatatni, különben szétpattog és a próbaanyagot is szétszórhatja. A nedves úton készült próbáknál oldó szerül a különféle savak használtatnak, kiejtő szerekül pedig a különféle fémek és reagenciák.