Kémlelőcső

v. kémcső (éprouvette), vékonyfalu üvegcső, mely alsó részén be van forrasztva. A kémikus a reakciókat leggyakrabban K.-vekben végzi. A leginkább használt K.-vek átmérője 1,5 cm., hosszuk pedig 15-20 cm.

Kémlelő edények

(bány.). A tűzi úton való kémlelésnél tűzálló agyagból készült többféle edényt alkalmaznak; ilyen a kémlő csupornak nevezett kehelyalaku tégely, melyet leginkább ólom- és rézpróbáknál, meg a kéneső-próbánál használnak. Ezeket a kémlő csuprokat gyakran kibélelik szénnel; a vas- és ónpróbákat, melyeket nagy hőségben kell kezelni, mindig ilyen kibélelt csuprokban készítik. Illó anyagok kémlelésénél csöveket, retortákat és szedőket alkalmaznak. A pörkölésre kis lapos agyagcsészéket használnak; a rézkészelésre hasonló egészen kis (1" átmérőjü) csészéket használnak, melyeknek széleit két oldalon kivágják, hogy a csészén levő fémszemecske változásait annál jobban megfigyelni lehessen. Ha a kis csészék mélyedése félgömbalaku, ólomító v. áztató csészéknek neveztetnek és arra használtatnak, hogy a próba-anyagban levő arany és ezüst az ólommal egyesíttessék. Az igy nyert ólomszemnek leűzésére csonthamuból készült űzőket (cupella) használnak, melynek az a tulajdonsága, hogy az ólomoxidot magába szívja és az arany vagy ezüst szemecske tisztán marad az edényke fenekén. A K.-hez tartoznak még különféle öntő lemezek, melyek félgömbalaku vagy hosszukás mélyedéssel vannak ellátva, hogy a megolvadt próbaanyagot beléjök önteni lehessen. A K. közé tartoznak végre az aranyválatáshoz használt kis üveglombikok és az arany kiizzításához szükséges kis agyagtégelyek.

Kémlelőgyökér

(növ.), l. Kurkuma.

Kémlelő műhely

(bány.), a próbakemencével, kémlelő anyagokkal, edényekkel és súlymérőkkel fölszerelt helyiség, melyben a próbákat készítik.

Kémlelő súlymérő

(bány.). Minden kémlelő műhelyben 3-féle különböző súlymérőnek kell lenni, melyek csak nagyságukra, finomságukra és érzékenységökre nézve különböznek egymástól. A kémlelésnél kicsinyített súlyokkal dolgoznak, rendesen 5 grammot tekintenek egy quintalnak, tehát a valóságos quintalnak 1/2000 részét; ezt a kis quintalt azután elosztják ugy, mint a valóságost, egészen a milligrammokig. A legfinomabb súlymérő a szemecske-mérő, ezt nem szabad egy próbaquintalnál nagyobb súllyal terhelni; a második, valamivel nagyobb súlymérő az érc-mérő, ez elbir 5 próbaquintalt és a megpróbálandó érc v. szinpor bemérésére szolgál; a harmadik, legnagyobb súlymérőt ólommérőnek nevezik és 40-50 próbaquintalt is megbir, ezen mérik a próbaanyaghoz adandó különféle folyósító és olvasztószereket.

Kémlelőszer

a kémikus a végből, hogy egy ismeretlen alkatrészt felismerjen, az billető anyagot oly testtel hozza érintkezésbe, hogy a fellépő változásból az illető alkatrész minőségére következtessen. Az ilyen alkalitikai reakciók végzésére K.-eket (reagens) használ. A K.-ek nagyon különfélék. Leginkább jól ismert vegyületek oldatai ezek és belőlük a vizsgálandó anyag oldatához elegyítve jellemző változások állanak elő, igy különösen különféle szinü csapadék képződése következhetik be. A feloldott K.-eken kivül szilárd K.-eket is használnak; igy különféle sókat, melyekkel forrasztó csői, általában lángreakciókat végeznek. Fényes felületü fémlemezek is használatosak K.-ül. A Nessler-féle K. ammoniára ugy készül, hogy merkuriklorid oldatához annyi káliumjodid oldatot öntünk, mig az eleintén keletkező skarlát-piros csapadék éppen feloldódott, azután a folyadékhoz jócskán nátriumhidroxid oldatot elegyítünk. E K.-t ammoniumsó tartalmu folyadékhoz elegyítve, az esetben, ha csak nyoma van jelen az ammoniának, sárga szineződést okoz; csak kissé jelentékenyebb ammoniumsó jelenléte esetén sárgásvörös csapadék keletkezik.

Kémlelő szerszám

(bány.), a kémlelésnél alkalmazott különféle fogók, csiptetők, kalapácsok, kaparók és kanalak.

Kémlelő tűk

(bány.), l. Aranykémlő tűk.

Kemmern

község és látogatott fürdőhely Livonia orosz kormányzóságban, 47 km.-nyire Rigától és 6 km.-nyire a tengertől, vasút mellett, kéntartalmu ásványvizforrással, évenként 1000-1200 fürdővendéggel.

Kemnath

az ugyanily nevü járás székhelye a Rajnai-Pfalz bajor kerületben, a Flötz, Schornitzbach és vasút mellett, (1890) 1454 lak., jelentékeny kőbányákkal és a környéken lentermeléssel.


Kezdőlap

˙