a magyaroknál, kender chakan a kazároknál, főméltóság neve. A török köndemäk s a jakut kündü Kuun Géza gr. szerint (Relationes, I. 124.) egyaránt «tisztelt»-et jelent. Al Bekri, XI. sz.-beli arab iró szerint a lebediai magyarok királyát K.-nek nevezték.
-család (kölcsei). Régi nemes család, mely a Kölcsey-családdal egy nemzetségből eredt és Szatmár vmegyében volt elterjedve. Némelyek Ondig, a hét vezérek egyikéig vezetik vissza. Kiválóbb tagjai: K. Sándor és Mátyás 1444. megjelentek a budai országgyülésen, mint Szatmár vármegye követei. Az utóbbi ebben az évben esett el a törökök ellen vivott szerencsétlen várnai ütközetben. K. Miklós 1555. mint sabáci bán szerepel. K. Márton 1610. szatmárvármegyei főispán. K. Máté a család u. n. csekei ágát alapította, melynek említendő tagjai: K. Tamás 1609-1615., K. András 1658-1663., K. Ferenc 1679-1686. és K. Ádám 1670-1683. Szatmár vmegye alispáni hivatalát viselték. Az utolsó 1681. országgyülési követ és az erdélyi határszélek megvizsgálására kirendelt bizottság tagja volt. K. László 1722. Ung vmegye, 1724-26. Szatmár vmegye alispánja. Ugyancsak egy K. László (1772-1803) 1776 óta nagyváradi kanonok és kisprépost. K. János a mult század végén debreceni, majd kassai kerületi főtartománybiztos. K. Pál, 1778. Szatmár vmegye alszolgabirája, 1785. második alispánja. Meghalt 1805. A család másik, u. n. cégényi ágának alapítója: K. Tamás 1605. mint magyar lovassági vezér játszik szerepet. K. András 1661-62. szatmárvármegyei alispán. K. Gábor 1660. szóval és tettel küzdött Barcsay Ákos erdélyi fejedelemi trónkövetelő ellen. Szatmár vmegye megbizásából jelen volt a kassai (1664), majd az eperjesi és zólyomi gyüléseken (1670). A vármegyei nemesi fölkelés vezére volt. 1672. mint Thököly Imre buzgó párthive működik. Számos csatában vitézkedett, különösen Kobb császári tábornok ellen. Ezért elkobozták birtokait, de Kollonich Lipót püspök közbenjárására 1673. kegyelmet nyert. K. Zsigmond, II. Rákóczi Ferenc hű embere, ki az 1705. szécsenyi gyülésen megjelent, mint Szatmár vmegye követe. E megyének 1706-1709. alispánja is volt. Ugyancsak egy K. Zsigmond Rákóczi törekvéseinek szívós ellenfele, ki 1703. a kurucok boszujának esett áldozatul. K. Sándor 1684. mint Szatmár vmegye szolgabirája szerepel. K. Zsigmond, ugyanennek a vmegyének 1839. és 1847-48. országgyülési követe, 1832-41. első alispánja, 1849. cs. kir. kormánybiztos. K. Gusztáv 1849. Szatmár vmegye alispánja. K. Kanuth főszolgabirája volt.
-család (malomvizi). Régi, vitás származásu család, mely Erdélyben játszott szerepet s melyet némelyek a hét vezérek egyikéig, Kundig vezetnek vissza. Említésre méltó tagjai: K. János, kit 1550. Martinuzzi az Erdély határszéleit fenyegető oláhok ellen küldött. K. Mihály, Gábor, István vitézül harcoltak Székely Mózesnek Básta György ellen felkelt seregében és vezérükkel együtt estek el a Brassó melletti szerencsétlen ütközetben (1603). K. Rachel, előbb Teleki Mihály, majd Bethlen Gergely felesége. Hires könyvtárt gyüjtött évek során át. Meghalt 1788. K. Elek, hunyadvármegyei főispán, erdélyi főkormányzói tanácsos. Mária Terézia királynő 1764. neki és ágának grófságot adományozott. K. Ádám, nagy népszerüségre tett szert. Sokat működött az erdélyi gazdasági és sportélet előbbrevitelére. A politikai küzdőtéren Wesselényi oldalán a szabadelvü ellenzék soraiban harcolt. Megh. 1834 febr. 12. Benne a K. grófi férfiágának magva szakadt. Ádám leánya, K. Katinka grófnő, egyetlen élő tagja a grófi ágnak, 1856. Párisban ment férjhez gróf Andrássy Gyulához (l. o.). A család nemesi ága Hunyad vmegyében birtokos.
(növ., Cannabis L.), a róla nevezett család génusza, egy faja eredetileg Ázsia középrészén honos, de elfajzott és sokfelé elterjedt. Tipusa a Cannabis sativa L. vagyis vetett K. (l. Fonószövő növények képén) egynyári, egész másfél m. magas, durva és kurtaszőrü kóró. Az egész 6 m. magas fajtáját khinai v. óriás K.-nek (var. Chimensis v. gigantea) mondják. Levele 3, 5, 7, ritkán 9 levélkéből ujjasan összetett, levélkéje keskeny lándsás, fürészelt. Rendesen kétlaki, kétféle száru, mert a K. himje a magvas K.-től könnyen megkülönböztethető. K.-szálak közt vékonyabb és sápadtabb szálakat is látunk, melyek megrázva porzanak. A zöldebb nem porzik. a sápadtabb szálat a nép virágos K.-nek nevezi. Ez a K. him alakja. A sötétzöld szál a magvas K. Ez viseli a termő virágokat. Ezek állása leveles füzér, mert a virágoknak a virágzat megnyult tengelyén nincs számbavehető helye. A termő virágnak egylevelü zöld leple van, de az egyik oldalán hasadt, egy termő van benne két pelyhes termőszállal. Ebből lesz a kendermag, vagyis aprószerü makk, s a le nem hulló lepel takarja. A virágos K.-en csupa himvirágok vannak, a magvas K.-en csupa termő virágok; egy száron vegyest ritkán találni mind a kettőt. Az ily ritkaság az egylaki K. (l. o.). A K. Persiából és K.-Indiából ered. Mint fonószövő termék Európába már a legrégibb időben elterjedt; nálunk, kivált az Alföldön, elvadulva még a homokon is gyakori. Frissében minden része erős, bódítószagu, fejfájító, ez a benne levő gyántától ered. Sokfelé termesztik. Oroszországban, hol a K. vitorla-vászonnak meg halászó hálóknak majdnem elkerülhetetlen, a legtöbb meg a legjobb K.-t termesztik, s a legnagyobb K. piaca van. Hazánkban az apatini K.-t emlegetik. Szövete durvább, de sokkal tartósabb mint a lené. A K. fonószövő része a szárnak hársrostja. A C. Indicát Lam. a Himálaján 2300 méter magasságig termesztik; gyakran a K. tőalakjának tartják, de csak elfajzás, a magvasénak teteje sárgászöld gyántát bőven izzad (khurrus, churrus, charras, csers), s magérlelés előtt gyüjtik. Ilyen gyántája az európai és amerikai K.-nek nincs. Hathatós gyántájának alkotó része: a mérges tetanokannabin, az altató kannabin (l. o.) v. hasisin meg a párolgó olaj. Alkoholos kivonatot meg tinkturát készítenek belőle, mind a kettővel altatnak, különösen gyengébben ható opium helyett. A K.-gyántát lekaparják s a kereskedésben borsó- és diónagyságu darabjait árulják. A belőle vagy a K.-ből készült mámorosító szer dohánnyal szokás elszíni; hasis v. molak a neve s a részegítő szerek legelterjedtebbike, már a szittyáktól ismeretes. 2-300 millió ember rabja ennek az élvezetnek, egész Afrikában, Indiában, Persia és Törökországban. Nagyon keserü, azért ha nem szíjják, hanem máskép eszik, mindenféle fűszert és édességet adnak hozzá. A hasis ugyan nagyon kedvelt élvezet, de tul mértékben őrülést, inmerevedést, a legborzasztóbb testi kínt, végre tökéletes szellemi romlást okoz. Kedvelt szer továbbá a K. virágzatának vagy a magvazás kezdetén levő termő füzérének a teteje, bhang v. guaza néven, valamint az 1 m. hosszu s a levelektől megtisztított, csak az elgyántásodott virágokat v. a fiatal terméságazatot viselő szára (gunjah). Ez officinális, v. 65 cm. hosszu nyalábokba kötve szívásra árulják. Zöldséges kert körül védő növény, mert szagával az ártalmas lepkét és hernyót elriasztja. Olaszországban szára szenével puskaport gyártanak. Az óriás K.-t kerti csoportnak ültetik.
Sikerrel különösen gazdag, mélyrétegü talajon termelhető; azért díszlik friss törésekben s kiszáradt tófenéken oly kitünően, hol nem ritkán 3-4 m.-re is megnő. Szivós agyagot és laza homokot kivéve, megterem a K. minden jobb talajon, de elengedhetetlen föltétel, hogy a talaj jó erőben, mély rétegü és porhanyó legyen. Földjét már ősszel kell mély szántással elkészíteni s a trágyát is legjobb még őszkor kihordani s alászántani, hogy tavaszkor a szántás, a téli nyirkosság megőrzése végett mellőzhető legyen. Tavaszkor ha nem elkerülhetlenül szükséges, ne szántsuk a kednerföldet, hanem csak pohanyítóval vagy erős fogassal készítsük elő a vetés alá, mely a föld kellő megszikkadása és átmelegedés után április végén, május elején végzendő. Vetése legcélszerübben sorvető géppel történik. Ha vékonyszálu fonal-K. nyerése a célunk, akkor 15 cm. a megfelelő sortávolság, ellenben mag-K.-nél 24 cm. Első esetben kataszt. holdjára 30-35 kg. (60-70 lit.), utóbbi esetben 20-25 kg. (40-50 lit.) mag vetendő el. Szórvavetésnél ennél jóval több, 1, illetve 2 hl. magot vetnek el. A vetés lehengerezése célszerü. Ha a fiatal vetésben gyomok mutatkoznak, ezeket ki kell gyomláltatni, egyébként az aratásig a K. nem kiván más ápolást. A K. nyűvése a termelés célja szerint különféleképen történik. Jó, finom, vászonnak is alkalmas fonalra akként teszünk szert, ha korán látunk a letakarításhoz. Ebben az esetbe a himvirágu, az u. n. virágos K.-t korábban nyűvetjük, mihelyt elporzott, a magvas K.-t pedig csak a mag megérése után. A virágos K. finom, a magvas K. durva, csak kötélnek vagy zsákvászonnak alkalmas fonalat szolgáltat. Azonban, minthogy a K. nyűvése nagyon fáradságos és költséges művelet, nagyban való termelésénél a nyűvést teljesen mellőzik s a virágos és magvas K.-t egyszerre aratják le sarlóval akkor, a mikor a virágos K. elvirágzott. A levágoztt K.-t, mihelyt elfonnyadt, kévékbe kötik, megszárítják és lelombozzák, mely utóbbi művelet abból áll, hogy a K.-t addit ütögetik a földhöz, mig az elszáradt levelek és virágrészek le nem hullottak. A lelombozott K.-t teljes kiszáradás céljából kúpokba, s ha kiszáradt, a további kikészítésig kazalba rakják. Ezt az eljárást követve, mag nem nyerhető, mely okból a fonaltermelés ezen módjánál a magot külön termelik. A K. további kikészítése az áztatásból, tilolásból, zúzásból és gerebenezésből áll. (l. Áztatás.)
Az áztatás után a K. természetes v. mesterséges megszárítása, illetőleg aszalása és ezután törése következik, melynek célja, hogy a kenderszár fás részei széttöressenek és a háncstól eltávolíttassanak. Kicsinyben a közönséges tilón, nagyban pedig különböző szerkezetü törőgéppel törik a K.-t. A tilolás alkalmával egyúttal a pozdorja is elválasztatik a fonaltól, ellenben a törőgépeken megtört kender u. n. simítógépeken szabadíttatik meg a pozdorjától. A tilolt v. tört K. azután zúzó malmokba kerül azon célból, hogy a rostszálak megpuhíttassanak, széthasíttassanak és a gerebenezésre alkalmassá tétessenek. A befejező művelet a gerebenezés (l. Fésülés), melynek az a célja, hogy a rendetlenségbe jutott rostok rendbe szedessenek és egymástól elválasztassanak. Minthogy a K.-nek imént vázolt kikészítése különös berendezést és beható szakavatottságot kiván, minthogy továbbá a kézi vagy házi kikészítés felette költséges, nagyban való termeléskor a K. kikészítése újabban e célra berendezett gyárakban történik; a termelő pedig legjobban teszi, ha a kórós K.-t ily gyárnak adja el. Okszerü termelést feltételezve, kataszt. holdjáról 40-50 q kórós K., magtermelésnél azonkivül 200-300 kg. mag nyerhető, 100 kg. kórós kenderre 10-15 kg. fonal számítható. A K.-fonal finomsága szerint részint vászon-, ponyva-, vitorla- és zsákszövetek, továbbá cérna, madzag és kötelek készítésére használtatik. Hazai kenderünk kitünő minősége és tartóssága általánosan el van ismerve s minthogy okszerü termelést föltételezve, a K. egyúttal a legjövedelmezőbb növények egyike, kivánatos, hogy termelése nálunk általánosabban felkaroltassék. Az utóbbi években a K.-t hazánkban mindössze 70,000 hektáron termelték, mely területről átlagban 470,000 q fonalat és 770,000 hl. magot nyertek. Legnagyobb kiterjedésben Olasz- és Oroszországban termelnek K.-t; előbbinek évi termelése 700,000, utóbbié 1.100,000 q-ra tétetik.
Betegségei. Legveszedelmesebb betegsége a K.-nak a kenderrák, mely különösen Oroszországban pusztit nagy mértékben, s mely újabban Németországban, a Rajna vidékén is igen károsan jelentkezett. A betegség a kenderszár belét támadja meg, melyet eleinte penésznemü bevonat lep be, melyben később különféle alaku s egész 2 cm. terjedelmü kemény, fekete gumók keletkeznek. A beteg K. nagyon satnya fejlődést mutat s elsárgulva rendesen még a virágzás előtt elhal. A betegség okozója Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba s ellene más védekezés nincs, mint több éven át abbanhagyása a kendertermelésnek a beteg földeken. A Dendrophoma Marconii Cav. nevü gomba a K. még zöld szárain hosszukás sötét foltokat okoz; ellene ajánlatos a K.-t lehetőleg korán nyűni, mert ilyenkor a gomba még nincs teljesen kifejlődve s igy továbbszaporodása akadályoztatik. A Phyllosticta Canabis Speg. és a Septoria Canabis Sacc. nevü gombák a leveleken barna foltokat okoznak. A virágos, élősködő növények közül nagy károkat tesz a K.-ben az elágazó szádor (l. Dohány, betegségei) és a Cuscuta europaea (l. Aranka).
A K. és len kilenced úrbéri tartozás. A jobbágyok a föld minden terméséből, tehát K.-ból és lenből is a földesúrnak kilencedet (a termés 1/9 részét) tartoztak adni. Néhol a K. természetben kiszolgáltatása helyett a jobbágyok fonást teljesítettek. Ezt a szokást az 1836. VII. t.-c. fentartotta és pedig olykép, hogy minden egész telkes jobbágytól hat font, és a kisebb állományt birótól ehhez arányos mennyiségü fonás járt. A választás a jobbágyot illette. Ott, ahol K.-t és lent úrbéri földeken nem termesztettek, K. s annálfogva fonás sem járt. Temes, Torontál, Krassó, Pozsega, Verőce és Szerém vmegyékben ez az úrbéri tartozás nem állott fenn. Az úrbéri kapcsolatnak megszüntetésével ez a tartozás is megszünt.
(növ.), l. Csalán.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye tiszai felső j.-ban, (1891) 829 házzal és 5244 magyar lak.; a járási szolgabirói hivatal széke, van ipartestülete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
(növ.), a leples kétsziküek csalánképüinek családja, tulajdonképen a kendernek meg a komlónak csoportja. V. ö. Baillon, Historie des plantes (6 köt.).
Kenderből kétféle fonalnemet készítenek, u. m. fésült, illetőleg gerebenezett és kártolt, illetőleg kócfonalat. A gerebenezett-fonal gyártásánál a tilolt kendert közel 1/2 méteres darabokra szakítják, hogy a fonási műveleteket könnyebben végezhessék, és azután a jutafonásnál ismertetett recézett hengersorozattal puhítják. A puhított anyagot fésülésnek vetik alá, amelyet itt gerebenezésnek neveznek. A gerebenezést kézzel vagy géppel végzik (l. Fésülés és Fésülőgépek). A gerebenezésnél nyert kócot gerebenkócnak is mondják. A gerebenezett anyagot a lenfonásnál használatos gépeken (l. Lenfonás) kezelik; még pedig első sorban tűsléces nyujtófejjel ellátott szalagképző gépen, azután pedig tűsléces nyujtógépen kezelik háromszor, mire a Fleyer-rendszerü előfonógépre jő (l. Len, Pamut és Juta); végre Water-orsóju (l. Fonás) fonógépen sodorják. a Water-fonógépen a durva fonalakat szárazon, a finom fonalakat pedig nedvesen fonják. A kártolt v. kócfonalakat pedig nedvesen fonják. A kártolt v. kócfonal gyártásához a gerebenkóc és a tilolókóc használható. Az anyagot első sorban két kártológépen kártolják, azután háromszor nyujtógépen nyujtják (l. Juta), ezután Fleyer-rendszerü előfonó gépen s végre a Water-rendszerü szárnyas orsóju gépen megfonják. Kenderfonalat legnagyobbrészt kötözőcérnáknak (spárga) és köteleknek szokás feldolgozni. A kötözőcérna-gyártás munkaszakai a következők: A Water-gépen nyert fonalakból seretőgépeken (l. Cérna) 2 rétü cérnát készítenek; ezt zsiradékot és stearint tartalmazó keményítő- v. dextringépen áthúzzák s folytonos kefélés közt szárítják; e művelet folytán a bolyhok lesimíttatnak s a cérna fényes lesz. A fényesített cérna képezi a kötözőfonalat, amelyből gombolyagot (l. Gombolyítógép) készítenek. A kötelek részint változó, részint állandó keresztmetszetüek. A változó keresztmetszerü köteleket kézi munkával állítják elő, az állandó keresztmetszetü köteleket azonban gépeken gyártják. Erős kötelekhez vastag fonalak szükségesek s ezeket az 1. ábrán jelzett szárnyas orsón fonják.
[ÁBRA] 1. ábra. Fonógép kötélgyártáshoz használt fonalakra.
[ÁBRA] 2. ábra. Serítőgép több águ cérnára.
[ÁBRA] 3. ábra. A kötélsodrás módja.
A fonalak serítését a 2. ábrán látható géppel végzik. ezen elrendezésnél nemcsak a fonalak serítését, összesodrását, hanem minden fonalnak pótlólagos megsodrását is elérik. A cérnák legalább 3 ágban zsineggé sodortatnak s hogy szabályosan ileszkedjenek, irányításukra a 3. ábrán jelzett vezetéket alkalmazzák. A zsinegből ismét több ágat hasonló módon kötéllé sodornak össze. Mind a zsineg-, mind a kötélsodrásnál minden ág külön-külön pótlólagos sodrásnak vetendő alá, valamint a fentemlített cérnakészítésnél az egyes fonalak.
(növ.), l. Kenderikefű.
kenderice (állat, Acanthis Bechst), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárnem, melynek fajai közül hazánkban él: a közönséges K. (A. cannabina L.), Fringilla linota (cannabina L.). Háta fahéjbarna sötétebb foltokkal, torka fehérbarna foltokkal, hasa fehéres. Kormánytollai feketék, fehér szegéllyel, az elsőrendü evezőtollainak külső zászlója fehér. Csőre sötétszürke, lábai hússzinüek. Az öreg himnek nyáron a feje és torka vérvörös, ősszel sárgásfehér. Hossza 13, szárnyhossza 7,3, farkhossza 6,5 cm. Egész Európában elterjedt kóborló madár, különösen a hegyes, erdős viékeket kedvelik, ősszel csoportosulnak és télen zöldikékkel, cingegékkel stb. társulva, bebarangolják az emberlakta helyeket is. Mindenütt gyakori. Neve tartózkodási helyétől, kenderföldektől van véve. Magvakkal táplálkozik. Kellemes, fuvolaszerü hangja van és más madarakét, még a fülemüléjét is utánozza. A fogságban jól tartható, amidőn kendermaggal kell etetni. Barátságos, békés terészetü. Évenkint 2-3-szor költ. Alacsonyan a fán készíti fészkét, melybe 4-5 kékesfehér, vöröses és barnán pettyezet tojást rak, melyeket a nőstény 13-14 nap alatt költi ki. A sárgacsőrü K. (A. flavi rostris L.) az előbbitől viaszsárga csőre által, mely végén fekete, különbözik leginkább. Az első négy evezőtoll keskeny, barna, az utána következők széles, fehér szegéllyel; farktöve fehér, a himnél piros. Hossza 13, farkhossza 6,5, szárnyhossza 7,3 cm. Hazája az északi vidék, Magyarországban télen mint vendégfaj helyenkint megfordul. Rokona a lenike (l. o.).