mint gyógyszerek az alteranciák (vért megmásító szerek), más néven rezolvenciák (oldó, felszívó szerek), antidiszkratikák (senyvellenes szerek) csoportjába tartoznak. A fémkénesőnek, hogy hathasson, előbb a testben át kell változnia, oldhatóvá kell lennie. Mint fém különböző utakon juthat a szervezetbe, p. gőzalakban belélegezve az alveolusokba jut és ott igen finom golyócskák alakjában lecsapódik, s a jelenlevő konyhasót és fehérjét tartalmazó szövetnedvekkel oldható, félszívódásra képes vegyületet hoz létre. Hasonlóképen van a dolog a bőrre dörzsölt kénesővel. Finomul elosztott állapotban lenyelve is felszívódhatik, azonban nagy tömegben bevéve (100 gr.) felszívódás nélkül, súlya miatt gyorsan átszalad a beleken. Régen ily nagy adagban bélcsavarodásnál adták, hogy mekanice kiegyenesítse a csavarodást, azonban mivel gyakran bélátfúródást hozott létre, elhagyták. A legtöbb K. ugy a gyomorbél-csatornából, mint a bőr alatti kötőszövetből is (legkönnyebben a vizben oldhatóak) felszívódhatik, csak a cinnóber (kénesőszulfid) oldhatatlan a szervezetben. A vizben oldható kénesősók savalkatrészük felszabadulása mellett (aminek maró hatásukat köszönhetik) első sorban a fehérjével képeznek vegyületet, ami részben a fehérje fölöslegében, részben a konyhasó, sósav hozzájárulásával oldható kéneső fehérjévé változik és mint ilyen a vérbe jut. A vizben oldhatatlan vegyületek, a kalomel és kénesőjodür, a fehérjének és a konyhasónak vagy sósavnak befolyása alatt először szublimáttá változnak, aztán mint ez utóbbi, a fehérjével sósavmentes és klórmentes kénesőfehérjéket alkotnak; ugyanez áll az élegekre is; a jodidnak is megvan minden alkalma, hogy szublimáttá és ebből kénesőfehérjévé változzék. A kénesőnek fő részét a szervezet hamar kiválasztja a más- és bélmirigyek, részben a vesék, nyálmirigyek és tejmirigyek által; egy kis része azonban lerakódik és csak apródonként jut kiválasztásra.
Az oldható kénesősók a legerősebb bakteriumérgek, a spórák fejlődését is erélyesen gátolják, ezért kitünő dezinficiensek és antiszeptikumok, de mérgező és maró tulajdonságuk miatt használatkor óvatosnak kell lennünk. A K. gyógyszeres adagai a vizelet elválasztását emelik, de csak addig, mig az idegösszeköttetések a vesék és a központi idegrendszer között sértetlenek. A gyomor-bélcsatornában a kénesőkészítmények izgatnak, sőt gyakran lobot is okoznak, ezért többé-kevésbbé hashajtó hatásuak. A fent említett húgyhajtó és ez a hashajtó hatás a szervezettől vizet von el, ami a vizenyők esetén nagy szolgálatokat tesz. Az oldható sók hashajtó hatás elérésére nem használhatók, mert gyakran tulheves a hatásuk, ezenfelül ezekből már a gyomorban sok szívódik fel, ugy hogy vagy nem jut elegendő mennyiség a bélbe, vagy pedig a hashajtás csak bő felszívódás árán idézhető elő, amit el kell kerülnünk; ellenben a kalomel e célre kitünően használható.
A K.-et főleg a bujakór ellen alkalmazzák, még pedig nagy sikerrel. A hatás magyarázata pontosan nem ismeretes; valószinü, hogy főleg a kéneső bakteriumölő hatása szerepel ok gyanánt, de lehet, hogy az anyagcserére gyakorolt befolyása is közreműködik. Gyengült, senyves egyéneknél, tüdővészeseknél, lázasaknál, gyomor- és bélhurutban szenvedőknél nem lehet alkalmazni. Főleg a bujakór másodlagos tüneteinek szakában szokták a K.-et alkalmazni bedörzsölési kúra, bőr alá fecskendezés vagy labdacsok alakjában; a harmadik szakban már inkább a jódkáliumot ajánlják, mert az elgyöngült szervezet a kénesőkúrát nem birja meg. Azon sok javalat közül, amelyeket régebben a K. számára felállítottak, a legtöbb már elesett: az antiplasztikus, sorvasztó és más eljárások ma már nincsenek divatban. Mint lobellenes szer a kéneső kétségkivül jól használható, különösen a szem egyes részeinek gyuladásainál, sőt a lobosodások maadványainál mint felszívó szer kitünő szolgálatokat tesz. Igy visszamaradt mellhártya-izzadmánynál, hashártya-izzadmánynál, szemgyuladásoknál stb. A maró K. 1° /00-es vizes oldata a sebkezelésben játszik nagy szerepet, mint a legbiztosabb és legerélyesebb fertőtlenítő éss antiszeptikum. Mint hashajtó és húgyhajtó a kalomel jön tekintetbe és különösen erjedéses bélbántalmaknál, vesebajos, szivbajos hasvizkórnál alkalmaztatik.
Az orvosi gyakorlatban elterjedt K. a következők: (A *-gal jelzettek a Magyar Gyógyszerkönyv II. kiad. szeint nálunk hivatalosak és minden gyógytárban készletben tartatnak.) *Fémkéneső (hydrargyrum purum) v. kéneső, magában ritkán használják. - *Kénesőkenőcs (huszárzsir). Szürke, súlyos zsiradék, mely 100 sr. kénesőnek, 150 sr. jugfaggyu és 450 sr. disznózsir elegyével részletekben történő összedörzsölése útján készül. Bedörzsölési kúrára naponta 1-3 gr.-ot szoktak belőle elhasználni. Használják még a felszívó kezelésben és különböző élősdiek (lapos tetü) ellen. - *Kénesőtapasz (Emplastrum hydrargyi), fémkénesőnek terpentinnel, viasszal és egyszerü diachylontapasszal való keveréke. Bujakóros fekélyekre, duzzanatokra alkalmazzák mint oszlató szert. - *Sárga kéneső-éleg (hydrargyrum oxydatum flavum) HgO, kénesőklorid oldatából csapják ki nátronlúggal. Főleg kenőcsnek jó (1 g.: 10-30 g. zsirra, szemkenőcs 0,1: 10-20-ra). - Unguentum ophthalmicum: 20 r. mandola-oldajból, 19 r. fehér viaszból és 1 r.vörös kéneső-élegből áll. Régen volt csak használatban a szemészetben. - *Fehér kéneső-praecipitatum (hydr. bichloratum ammoniatum s. praecipitatum album) Hg(NH2)Cl, kénesőklorid oldatából ammoniakkal csapják ki, finom fehér port képez. Kenőcsnek használják mint a sárga kénesőoxidot. - *Kénesőklorür, édes kéneső (hydr. choloratum mite, calomel s. calomelas, mercurochlorid, mercurius dulcis), Hg2Cl2. Előállíttatik szublimátnak fémkénesővel való fellengítése útján, midőn sárga, rostos tömegekben rakódik le (calomel via sublimatione paratum). Ha a kalomelgőzöket vizgőzzel porlasztjuk, akkor durva, sárgás port nyerünk (calomel via vapore par.). Ha fölös mennyiségü konyhasóoldatba légenysavas kénesőélecset öntünk, finom csapadék alakjában nyerjük a kalomelt (via humia paratum). Gyógycélokra ez utóbbi használtatik. Finom, sárgás fehér, súlyos por, íz- és szagtalan. Viz, borszesz, éter nem oldják. Külsőleg fekélyekre v. szembe hintve (szemhártyafekélynél) izgató, enyhén edző hintőpor. Belsőleg kis adagban bujakórellenes, nagy adagban (0,1-0,5 gr.) húgyhajtó, hashajtó. Legnagyobb egyes adag 0,5 gr., egy napra 1,0 gr. - *Kénesőklorid, maró kénesőklorid (hydr. bichloratum corrosivum, sublimat, mercurichlorid), HgCl2. Szintelen, kemény jegeceket, rombikus prizmákat képez, 16 r. hideg, 3 r. forró vizben, 3 r. borszeszben, 4 r. éterben oldódik. Vizes oldatai savanyu kémhatásuak; kútvizben vagy nem lepárolt vizben oldva, a mészsókkal csapadékot képez, s ez az oldat fertőtlenítő erejét meggyöngíti, sőt meg is szünteti. Előállítás: konyhasó + kénsavas kéneső (HgSO4) hevíttetik, mikor a szublimát fehér jegeces tömegekben fellengül. Ugyanez keletkezik kénesőnek klórgázban való hevítésekor. 1° /00 vizes oldata a leghasználtabb antiszeptikum, erélyes és biztos hatásu. Bujakór ellen 1 ctgrammos pilulákat készíttetünk vele, v. naponta egy Pravaz-fecskendővel fecskendezünk a beteg bőre alá 1%-os vizes konyhasós oldatából (1 fecskendőben igy 1 ctgr. szublimát foglaltatik). Legnagyobb adagja 0,03 gr., egy napra 0,10 gr., 1-3%-os oldatával a felhám lassu lehámlását érhetjük el gyakori mosogatással. Fürdőkhöz 5-10 gr.-ot teszünk egy fürdőre (fakád). Alkatrésze a solutio Plenckinek és az aqua phagedaenicának. Vele készülnek a következő kötözőszerek: *Szublimát-gaze (gaze hydr. bichloratocorrosivo impraegnatum). - *Szublimát-vatta (lana gossypii hydr. bichlor. corros. impraegnata). - *Kénesőcianid (hg. cyanatum) Hg(CN)2. Szintelen jegecek. 13 rész hideg vizben oldódnak. Használtatik mint az előbbi, annál még erősebb antiszeptikum. Nincsen divatban. - *Kénesőjodür (hg. bijodatum rubrum, mercurijodid), HgJ2. Skarlátvörös por, mely vizben alig, hideg borszesznek 130, forró borszesznek 20 súlyrészében oldható, jódkáliumos oldat jól oldja. Előáll, ha kénesőklorid oldatába jódkáliumot öntünk, a keletkezett kénesőjodid azonban a jódkáli fölöslegében szintelenül oldódik. Adagja mint a szublimáté. - *Cinnóber (hg. sulfuratum rubrum), HgS. Finom, élénk piros, oldhatatlan por, mely a hasonnevü festék készítéséhez, továbbá a Zittmann-főzethez használatos.
Fontosabb nem hivatalosak: Karbaminsavas kénesőklorid-oldat, hamar bomlik, bőr alá fecskendésre igen alkalmas bujakórnál. Karbonsavas kéneső, szintelen jegectű, oldhatatlanok, 51,80% kénesőt tartalmaznak. Belsőleg bujakór ellen. Kéneső-formamid oldat, bőr alá fecskendezésre alkalmas. Kéneső-peptomat (Bamberger), mint jól felszívódó és nem maró készítmény, nagyon alkalmas bőr alá fecskendezésre. 1 cm3 = 0,01 gr. szublimáttal. Hasonló jó szer a kéneső-albuminat is. Szalicilsavas kéneső, igen állandó vegyület, fehér, alaktalan, szagtalan és íztelen por, mely nehezen oldódik, 59,5% kénesőt tartalmaz. Belsőleg bujakórnál és külsőleg hintőpornak használják. Csersavas kénesőélecs (Lustrgarten), sötétzöld, ízetlen por. Belsőleg bujakórnál adják. Vörös kénesőéleg, kenőcsökben használják 1 g.-ot a 9 g. zsiradékra. Ezeken kivül még sok K. használtatik az orvosi gyakorlatban, de azok még inkább csak a kisérletezés szakában vannak és nem általánosan elterjedtek.
A kéneső két kloridját ismerjük. Ezek a merkuriklorid HgCl2 és a merkuroklori Hg2Cl2.
I. Merkuriklorid HgCl2, maró kénesőklorid, korroziv, szublimát. (A közép Magyarország D-i vidékein «szerecsiká»-nak nevezi.) E nagyon mérges vegyületet már Geber állította elő a VIII. sz.-ban. A manapság használatos előállítási módja Künkeltől ered (1716). Képződik kéneső és klór közvetlen egyesülése útján, ha a klór van feleslegben. Oldatát kapjuk, ha merkurioxidot sósavban oldunk; az oldat besűrítve, a kihüléskor kikristályosodik. Gyárilag ugy készül, hogy fémes kénesőt tömény kénsavval hevítenek, amikor is merkuriszulfát képződik. Az egészet aztán beszárítják és a megmaradt száraz merkuriszulfátot felényi súlyu kősóval elegyítve lapos üveglombikokban hevítik. A merkuriklorid a lombik felső hidegében részére felszállad. A lombikot összetörik s igy veszik ki belőle a merkurikloridot. A szállasztott merkuriklorid fehér kristályos test. Vizből szintelen hasábokban kristályosodik. Fs. 5,3. Hevítve 265°-on megolvad, 300° körül forr, közönséges hőmérséken körülbelül 16 sr. viz, 2 sr. borszesz és 6-8 árubeli éter szükségeltetik. Maró, mérges, vizes oldata savanyu kémhatásu, de ha az oldathoz fémlkoridoldatokat (nátrium-ammoniumklorid) elegyítünk, klórsó képződése folytán semleges kémhatásuvá válik. E klórsók közül régebben az ammoniummerkurikloridot (Sal alembroth v. sapientiae) gyógyszerül használták. A merkurikloridot már kénesővegyületek előállítására és erős antiszeptikus hatásánál fogva fa és anatomiai preparátorok konzerválására, továbbá gyógyszerül használják. A vele való bánásmód nagy óvatosságot igényel, mert roppant mérges. Ennek ellenére hazánk egyes helyein, különösen a délmagyarországi szlávok és románok külsőleg szépítőszerül használják.
II. Merkuroklorid Hg2Cl2, kénesőklorür, kalomel (hydrargirum chloratum mite), ugy látszik már a XII. sz.-ban gyógyszerül használták. A természetben mint ásvány ritkán fordul elő. A merkuriklorid finom porát lúggal megnedvesítve, megfeketedik. Innen régibb neve kalomel (calomelaV a. m. szép fekete). A klór és kéneső közvetlen egyesülése útján képződik az esetben, ha a klór nincs feleslegben, ugyszintén merkurosóoldatokból, ha ahhoz sósavat elegyítünk, merkurklorid csapadék alakjában leválik. Merkuriklorid és kéneső elegyének hevítésekor merkuroklorid szállad fel. E fontos, különösen gyógyszerül használt preparátum előállítása különféle módon történik, minek megfelelően fizikai sajátságai mások. Az árubeli merkurokloridféleségek a következők:
Szállasztott merkuroklorid (hydrargirum chloratum mite sublimatione puratum), 4 sr. merkurikloridot 3 sr. fémes kénesővel mozsárban hosszasan dörzsölnek. A tömeget időnkint borszesszel megnedvesítik. Azután a szürke elegyet eleintén egyhén addig melegítik, mig teljesen kiszárad. a merkurikloridot üvegedényekben óvatosan felszállasztják. Az igy előállított merkuroklorid sárgásfehér, kristályos szövetü test. Fs. 7,2-7,5. A hevítéskor megolvadás nélkül elillan, gőze sűrüségének meghatározásából következik, hogy a merkuroklorid és kénesőgőz elegyéből áll. A magyar gyógyszerkönyv intézkedése szerint a szállasztott kalomelt mozsárban vizzel finom porrá dörzsölik és langyos vizzel addig mossák, mig a fertőző merkurikloridot teljesen eltávolították. A megszárítás után sötét üvegben tartják.
A vizgőzzel készült merkuroklorid (hydrargirum chloratum mite vapore puratum). E finom eloszlásu merkurikloridpor ugy készül, hogy merkuroklorid gőzét vizgőzzel együtt agyaggolyókba hagyják áramlani, hol a merkuroklorid lehűtve, igen finom por alakjában lerakódik. Az igy előállított merkuroklorid fehér, finom eloszlásu por. A szállasztott merkurokloridnál erősebb hatásu. A lecsapott merkuroklorid (hydrargirum chloratum mite praecipitatum) ugy készül, hogy merkurosóoldatot nátriumklorid-oldathoz elegyítenek. Fehér nehéz por. A merkurokloridféleségek között a legerősebb hatásu.
(mercurialismus, hydrargyrosis). A hevenyés K. majdnem mindig a maró kénesőklorid (szublimát, korrozivus) által, kalomellel való összetévesztés, tehát véletlenség által, vagy orvosi műhiba következtében, p. nagy felületü testüregeknek és sebeknek szublimáttal való vigyázatlan mosása miatt történik. Ilyenkor undorító fémíz jelenik meg a szájban, a garat szürkésfehér szinü lesz, majd ökröndözés és hányás, véres hasmenés, fehérjevizelés, gyönge és kis érlökés, a bőr érzéstelensége és általános összeesés jelentkezik. a halál néha már rövid idő mulva (hangrésgörcs következtében) áll be, máskor és rendesen néhány óra mulva. A hulla gyomrában és beleiben erős gyuladás jelei és vérzések észlelhetők, szintugy a lélegzőutakban és elzsirosodás a májban, a vesékben; az utóbbi azonban különösen a krónikus K.-nek egyik jele. Az ilyen fajta mérgezés rendesen ipari természetü és kénesőbányákban, tükörkészítőkön, kalaposokon (kik merkurinitráttal dolgoznak), barométerkészítőkön, aranyozókon jelentkezik, azonkivül olyanokon is, kik a szürke kenőcsöt (huszárzsirt) óvatosság nélkül sokáig használják, v. pedig krónikus székrekedésüket állandóan kék pilulával (blue pills) gyógyítják. A kéneső gőzei ugyancsak okozhatnak krónikus mérgezést, mint ezt a hazánk felső vidékén a kuruzslók által használt cinnóberfüstölések bizonyítják. A kénesőnek ezen hatása előidézésében nagy része van abban, hogy a szivet és az edénymozgató idegeket megbénítja, a csontok mészsóit kioldja, minek folytán azoknak ízületi vége könnyen letörik; végül az idegrendszerre való hatása magyarázza meg a kénesős reszketést és izgatottságot (tremor mercurialis, erethismus merc.). A nyálfolyás ellen klórsavas káliummal való szájöblítés, kénes fürdők használatosak, bár hasznuk még kétséges. Hirtelen mérgezéseknél első sorban gyomormosásáról, továbbá tojásfehérének és tejnek a beadásáról kell gondoskodni.
1. A merkurinitrát Hg(NO3)2. E vegyület oldatát ugy kapjuk, ha merkurioxidot híg salétromsavban oldunk, az oldatot kénsav fölött beszárítjuk, ilyenkor a merkurinitrát egy molekula kristályvizzel kikristályosodik. Ugy is készülhet, hogy fémes kénesőt salétromsavval addig főzünk, mig az egész merkurosó merkurisóvá alakult. A merkurinitrát nem valami állandó vegyület, u. i. nagyon könnyen bázisos merkurinitrát képződik belőle. Gyakori fontossága csak annyiban van, hogy oldatából merkurioxidot gyártanak.
2. A merkuronitrát fémes kénesőből és salétromsavból képződik, ha nem nagyon erős savat használunk, továbbá hidegen és kéneső feleslegével dolgozunk. Tisztán előállítva szintelen hasábokban kristályosodik, melyek 2 molekula kristályvizet tartalmaznak. Kevés vizben változatlanul oldódik, az oldat felhigításakor azonban halaványsárga bázisos merkuronitrát válik le. E só oldata a bőrt, általában a fehérjéket veresre festi, miért is a fehérjék kimutatására kémlőszerül használható (Millou-féle kémlőszer). E só 10%-os oldatát Liquor hidrargiri nitrici oxidulati v. Liquor Bellesti néven régebben gyógyszerül használták.
A kéneső két oxidját ismerjük, ezek a merkurioxid és merkurooxid.
Merkurioxid, HgO. A kéneső e vegyülete magától fémes kénesőből is képződik, ha azt hosszasan levegőn enyhén hevítjük; az igy előállított merkurioxid régi neve mercurius praecipitatus per se. A merkurinitrátot enyhén hevítve az oxigén és nitrogén dioxid távozása közben merkurioxiddá alakul. Az igy előállított készítmény veresessárga kristályos pikkelyekből áll (hydrargirum oxidatum rubrum). Jóval tisztább ennél a nedves úton, kicsapás útján készült merkurioxid. A kicsapott merkurioxid élénk sárga amorf por (hydrargirum oxidatum flavum). A magyar gyógyszerkönyvben is e készítmény a hivatalos és házilag készül olyformán, hogy nátriumhidroxid oldatához merkuriklorid-oldatot elegyítünk; a leválott csapadékot gondos kimosás után alacsony hőmérséken sötétben megszárítjuk. A veres és sárga merkurioxid tehát egymástól csak fizikailag különbözik, az előbbi kristályos és igy tömörebb, az utóbbi amorf és finomabb eloszlásu. Ennek megfelelőleg a kémiai agenciák sokkal könnyebben és hevesebben hatnak a sárga, mint a veres merkurioxidra. Vizben egyik félesége sem oldható. Fs. nagy (11 körül). A hevítéskor a merkurioxid könnyen fémes kénesőre és oxigénre bomlik s ezért az oxigén előállítására is használják. E tény azonban inkább történelmi fontosságu, mert Pristley (1774) az oxigént éppen ugy fedezte fel, hogy a kéneső oxidját hevítette. Ugy a sárga, mint a veres merkurioxidot gyógyszerül (külsőleg kenőcsökben) használják.
Merkurooxid, Hg2O. Merkurokloridból készülhet, annak finom porát hosszasabban kálium- vagy nátriumhidroxid-oldattal dörzsölgetve. A feketebarna tömeget a vizzel való kimosás után alacsony hőmérséken sötétben megszárítjuk. Fekete amorf por, mely vizben nem oldódik. Igen könnyen elbomlik. Igy már a világosságon is nagyrészt merkurioxidá és fémes kéneső elegyévé alakul.
A kéneső a legtöbb fémmel könnyen ötvöződik s ötvényei a közönséges hőmérsékletnél folyékony, tésztás vagy szilárd halmazállapotuak. A folyékony ötvényeket, az ugynevezett foncsorokat leginkább a nemes fémeknek az ércekből való kiválasztásra (l. Arany, Ezüst), a tésztás halmazállapotu kéneső-ötvényeket pedig különösen fogtapaszok (plombok) készítésére használják. Ilyen tésztáshalmu állapotu a kadmiumfoncsor, mely 1 rész kadmium és 2 rész ón-ötvénynek kénesőben való föloldásából áll, s a keletkező foncsorból a feles kénesőt bőrön át keresztül nyomják (Evan-féle tapasz). Ha a rézport néhány csep kénesőnitrát-oldattal megnedvesítjük s azután meleg vizben kénesővel belőle tésztát gyúrunk, szintén alkalmas fogtapaszt kapunk. A tükröket 23 rész ón és 77 rész kénesőötvénnyel vonják be (l. Tükör). Az elektromos influenc-gép üvegkorongját 50 rész kéneső, 25 rész ón és 25 rész cink ötvényéből gyártják. Anatomiai preparátumokat sok helyen 100 rész kéneső, 175 rész ón, 310 rész ólom, 500 rész vizmut ötvénnyel fecskendezik be, mely ötvény 70,5 °C.-nál olvad meg. Wood fémtapaszát 1-2 rész kadmium, 2 rész ón, 7-8 rész vizmut, 4 rész ólom és 1-2 rész kéneső alkotja. A Pholin-féle ezüstszerü ötvényt 3,84 rész réz, 76,90 rész ón, 19,23 rész vizmut és kevés kéneső alkotja. (L. még Amalgam.)
A kéneső vegyületeiben kétféle gyökként szerepel:
Hg= - Hg - Hg -
mercuri-gyök mercuro-gyök
Igy tehát a kéneső a sók két sorozatát képezi, melyek egymástól ugy fizikai, mint kémiai sajátságra nézve egészen eltérők. Oxidáló szerek a merkurosókat merkurisókká, redukáló szerek viszont a merkurisókat merkurosókká alakítják. A merkurisók rendesen szintelenek és vizben oldhatók; a merkurijodid skarlátpiros szinü és vizben nem oldható. A fontosabb merkurisók a merkuriklorid, szulfátjodid stb. A merkurosók többje vizben oldhatatlan, ugy a merkuroklorid (sárgásfehér), a merkurojodid (zödessárga). A merkuri- és merkurosókat egymástól könnyen lehet megkülönböztetni megfelelő reakciók alkalmazásával (l. Kémiai analizis). A vizben oldható merkuri- és merkurosók nagyon mérgesek. Különösen gyógyszerül alkalmazzák.
l. Tükörgyártás.
l. Kalomel.
1. Merkuriszulfát HgSO4, merkurioxidból is készülhet, ezt kénsavban oldva, s az oldatot besűrítve, amikor is e só a kihüléskor kikristályosodik. Rendesen fémes kénesőből tömény kénsaval való hevítés útján készül. Fehér kristályos test, kevés viztől nem változik, azonban több viztől elbomlik és bázisos merkuriszulfáttá alakul, mely készítmény régebben Turpethum minerale néven gyógyszerül használtatott. A merkuriszulfátot elektromos batteriák megtöltésére is használják.
2. Merkuroszulfát, Hg2SO4. Tömény kénsav és kéneső melegítésekor képződik, ha fémes kéneső feleslegben van. Kristályos csapadék alakjában leválik, ha merkuronitrát-oldathoz kénsavat elegyítünk. Tisztán előállítva fehér kristályos por, mely vizben kevéssé oldódik; tömény kénsav melegen oldja.