a kéneső a kénnel csak egy vegyületet képez, a merkuriszulfidet (l. o.); merkuriszulfid tiszta állapotban nem ismeretes.
l. Amalgam.
l. Kénsavak.
l. Ammoniumszulfit.
l. Báriumszulfit.
l. Ezüstszulfit.
l. Káliumszulfit.
l. Nátriumszulfit.
l. Ólomszulfit.
1. Albert, hajóskapitány, m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő, szül. Gerjen községben (Tolna) 1828 febr. 4., megh. Brodban hivatalos utazása közben a «Boreas» gőzösön 1879. Gyönkön, Pápán iskolázott, a bölcsészeti és jogi tanfolyamot Debrecenben végezte. 1846. szeptemberében Fiuméba ment s a kereskedelmi tengerészeti akadémiai tanfolyamot mint magántanuló alig félév alatt elvégezve, 1847 elején letette a tengerész-hadnagyi vizsgát s hadnagyi, majd alkapitányi minőségben 1848 őszéig volt a tengeren. A szabadságharcban mint hadnagy szolgált a «Mészáros» első magyar hadigőzösön. Később a Tiszán a «Honvéd» és «Percel» gőzösöket helyezte hadi lábra s előbbivel részt is vett a csurogi csatában. Majd mint tüzérszázados a tüzérség főparancsnoka Lukács Dénes mellé került s oldala mellett szolgált egészen a dévai fegyverletételig. Az osztrák fogságból egy orosz lovassági hadnagy közbenjárása folytán szerencsésen szabadulván, az üldözések elől Debrecenben vonult meg s itt részben francia és olasz nyelvtanítással, részben könyvvezetői és mérnöki munkássággal tartotta fenn magát. 1852. alkalma nyilt kedvelt pályájához visszatérni, a Balaton taván a «Kisfaludy» gőzös kapitánya lett, egy évvel később pedig a Duna-gőzhajózásai társaság szolgálatába lépett. 1867 jul.-ban gróf Mikó Imre a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztériumba szólította, hajózási biztossá nevezvén őt ki; 1868. hajózási felügyelő s a vasúti és hajózási m. kir. felügyelőség hajózási osztályának vezetője lett; 1873. főfelügyelővé lépett elő. 1869. a hajózási iskolát teremtette meg, melynek 187. költségfedezet hiányában történt megszüntetéséig tanára és igazgatója volt. Az irodalommal már kora ifjuságától kezdve foglalkozott s mig egyfelől különböző folyóiratokban, szak- és napilapokban számos közgazdasági és szépirodalmi cikket irt, másfelől első művelője és megteremtője volt a magyar hajózási szakirodalomnak. E téren való kiváló működéseért a tudományos akadémia 1871. levelező tagjává választotta. A Vasárnapi Ujságnak kezdettől fogva belső munkatársa volt, ezenkivül számos, többnyire gyakorlati kérdésekkel foglalkozó cikkét találjuk: Magyarország Anyagi Érdekeiben (1867. A hajós pálya és ahhoz szükséges ismeretek; A hajózásról, mint vállalatról; Hajózási érdekeink). A Magyar Muzeumban, a Szépirodalmi Figyelőben, Hölgyfutárban, Debreceni Közlönyben, Győri Közlönyben, a Protest. Egyházi és Iskolai Lapokban, a Mérnök- és Építész-egylet Közlönyében, a Nemzetgazdasági Szemlében stb. A Magyarország Képekben címü folyóiratban (1868) a Magyar Duna és melléke érdekes és tartalmas monográfiáját irta meg. A könyvpiacon megjelent kiválóbb művei: Német-magyar és magyar-német hajózási műszótár (Pest 1865); Hajózási törvények és rendszabályok (1869); Hajózási árukezelés (1869); Segédkönyv hajósok számára (1873) és több értekezés az akadémia kiadványai közt. V. ö. Galgódzy Károly, Emlékbeszéd K. fölött (akadémiai kiadványok 1882).
2. K. Béla, ref. hittanár s egyházi iró, az előbbinek fia, szül. Szegeden 1858 szept. 14. Iskoláit a budapesti ref. egyház nép- s középiskoláiban végezte; 1877. az egyetemre a bölcsészeti szakra iratkozott be; de a lelkészi pálya irát való hajlama 1878. a budapesti ev. ref. teologiai akadémiára vitte á. Az 1881-82-iki iskolai évet Hollandiában az utrechti egyetemen töltötte s ugyanekkor nagyobb tanulmányutat tett Hollandiában, Angliában és Németországon. Az 1882-83-iki iskolai év második felében ár mint magántanár (docens) alkalmaztatot a budapesti ev. ref. teologiai akadémiát, ahova, miután előbb 1884 februártól-szeptemberig a budapesti egyházban segédlelkész volt, 1884 őszén választatott meg előbb rendkivüli, majd 1886. rendes tanárnak a héber nyelv és irásmagyarázat s a bibliai tudományok tanszékére. 1891. a dunamelléki ref. egyházkerület egyházi aljegyzőjévé választatott. 1892 óta az Országos Ref. Egyházi Közalap előadója és jegyzője. Az 1895-96-iki tanévtől kezdve az erdélyi ev. ref. egyházkerület által a kolozsvári ev. ref. teologiai fakultás igazgatójául hivatott meg. Irodalmi munkásságát még mint lelkésznövendék kezdette meg s 1879 óta folyton belső dolgozótársa volt a dr. Ballagi Mór által alapított Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak. 1889-1895. a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság titkára volt s mint ilyen szerkesztette a társaság kiadványait, főleg a Protestáns Szemlét. Választmányi tagja 1883 óta a Prot. Árva-Egyletnek s mint ilyen 1892-től kezdve szerkeszti a Protestáns Árvaházi Képes Naptárt. A Prot. Egyh. és Isk. Lapon kivül nagyobb tanulmányai folyóiratokban jelentek meg. Önállóan megjelent művei: János evangéliumának isagogikai ismertetése (1884); A Hexateuch előállítása (1886); Újévi egyházi beszéd (1887); Az ótestamentum paedagogiája (1887); Keresztyén tanítások (egyházi beszédek 1891); Jelentés az Orsz. Ref. Egyházi Közalap tiz éves működéséről(1892) és A Biblia női alakjai (1894). A sajtó alatt levő biblia-revizió számára a Birák könyvét és a Királyok két könyvét fordította.
3. K. Kálmán, gazda és miniszteri tanácsos, szül. Kápolnás-Nyéken (Fejér) 1825., régi nemes család sarja. Iskoláit Székesfehérvárt, Budapesten és Pápán végezte. Az ügyvédi diplomát is megszerezvén, szülei kivánatára vármegyéje szolgálatába lépett. 1848. István főherceg önkéntes csapat tagja a csatatérre vonult. A szabadságharc befejezése után birtokára vonult vissza s ott egész odaadással a gazdálkodásnak szentelte magát, ismereteit a német s az angol szakirodalom útján is gyarapítván, mi mellett irodalmi úton is nagy szorgalommal működött. Nagy feltünést keltett Miként gazdálkodjunk? (Pest 1867) c. jutalmazott pályaművével, mely a kis gazdák számára tartalmaz jó tanácsokat; továbbá A szántóvető aranyszabályai (u. o. 1858) c. szintén jutalmazott pályaművet az országot gazdasági egyesület nagyszámu példányban nyomatta és osztotta ki a kisgazdák között. 1865. K. Fejér vármegye alispáni állásának elfoglalására szólíttatott fel, melyre 1867. újból megválasztották, 1868. Gorove István osztálytanácsossá hivta meg. Emlékezetessé tette hivatalos működését azzal, hogy a kulturmérnökség létesítése mellett ő szállott síkra ily címü művével: A kulturmérnöki intézmény külföldön és meghonosítása hazánkban (Budapest 1879). Betegeskedése miatt kilépett az államszolgálatból, mely alkalomból miniszteri tanácsosi rangra emeltetett és a vaskorona-rendet kapta kiváló szolgálatai elismeréseül. Jelenleg kápolnás-nyéki mintaszerüen kezelt birtokán gazdálkodik, Fejér vmegye közgazdasági előadója és gazdasági egyesületének alelnöke. K. az irodalmi téren nagy szorgalommal működött; nagyszámu, a szaklapokban közölt cikkei és fentemlített műveink kivül művei: Mezőgazdasági munkaerő kalamitás (Budapest 1868); Nézetek a hazai halászat ügyében (u. o. 1869); A trágyázás népszerü kézikönyve (u. o. 1873); A búzavetőmag nemesítéséről (u. o. 1874); Gazdasági cselédeink állandósítása (u. o. 1874); Az iskolai takaréktárak (u. o. 1875); A nemesfűz-művelés (u. o. 1878).
4. K. Kálmán, hajóskapitány, m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő a kereskedelemügyi minisztériumban. K. Albertnek fia, szül. Győrött 1860 okt. 8. Iskolai tanulmányait Budapesten végezte, azután a hajóspályára lépve, 1883. Bécsben kapitányi oklevelet szerzett, 1888 közepéig mint kapitány a Dunagőzhajózási társaságnál volt alkalmazásban, onnan a Luczenbacher-féle hajózási vállalathoz lépett át mint üzletvezető-felügyelő. Ezen állásából hivatott meg az állami szolgálatba, 1890. a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőséghez főfelügyelővé neveztetvén ki. 1892. a Párisban megtartott nemzetközi hajózási kongresszusban a kereskedelmi minisztérium képviseletében vett részt, a szervező-bizottságnak tagja s egyik szakosztály alelnöke volt. Magyar és német szaklapokban több hajózási érdekü cikke jelent meg, u. m. a Vizügyi és Hajózási Közlönyben, a Gazdasági Mérnökben, a Danubiusban; munkatársa az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben c. mű magyar kiadásának s a Magyarország megyéi és városai monográfiának; e Lexikon számára a folyami hajózás körébe tartozó cikkeket irja.