l. Szondi-Kenessey.
l. Ásványvizek.
Keleten és Európa déli részeiben régebben általános volt az elvétve még most is divó szokás, hogy az emberek illatos kenőcsökkel kenik be testüket, kivált ünnepélyes alkalommal. Ez részben a forróság okozta erős kigőzölgés és rossz szagának ellensúlyozására szolgál. Az izraelitáknál a kenés ugyszólván nélkülözhetetlen életszükséglet volt, s különösen ünnepi hangulat kifejezéséhez tartozott, mig a gyász jeléül tartózkodtak a kenéstől. A papokat s néha a prófétákat is kenéssel avatták fel tisztségükre, ugyszintén a királyokat is, amiért is «az úr felkentje» volt a törvényes, jogos uralkodók neve. A magyar koronázásnál is kiváló, de nem közjogi szerepe van a felkenésnek. A szent olajjal való felkenéssel az egyház a leendő uralkodót a kormányzati bölcseség az isteni kegyelem birtokába juttatja, mint azt a római Pontificaleben megirt szertartás szavai, melyekkel a hercegprimás a felkenést eszközli, bizonyítják. - A Messiás héber és a Krisztus görög szó jelentése: felkent (l. o.). V. ö. Cullmann, Das Salben im Morgen- und Abendland (Lipcse 1877). L. még Utolsó kenet.
a. m. a szláv knez, knyaz a. m. fejedelem, herceg. Magyarországban azon oláh, szerb, rután stb. csapatok előljáróit és vezetőit nevezték K.-eknek, kik a XIII-XV. sz. folyamán elnéptelenedett egyházi és világi birtokokon v. erdőirtásos helyeken telepedtek meg. A K.-ek annyiban különböztek az alattuk álló néptől, hogy mig emez teljes jobbágyi állapotban volt, a K.-ek bizonyos szabadalmakban részesültek s idők multával jobbára megszerezték a nemességet is. Különösen Hunyady János nemesített meg kormányzósága idejében sok oláh K.-t.
pozsonyi nemes, előbb Csák Máté, majd ennek rozgonyi veresége után Károly királynak hű vitéze és várnagya. 1317. a pozsonyvármegyei Diószeg birtokosa s a krasznavármegyei Valkó vár várnagya volt, mikor a Kopasz-féle lázadás leverésében nagy segítséget nyujtott. Debreceni Dózsának, a királyi hadak vezérének. A debreceni mezőn elsőként rontott a lázadókra. Ez ütközet után azonban a lázadók elfogták, s hogy a vár átadására birják, lófarkon a vár körül hurcoltatták, lába bőrét lenyúzatták. V. ö. Anjoukori Okm. II. 404. stb. ll.
a borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használjuk. A K. rendszerint ugy történik, hogy a hordóban egy megfelelő nagyságu kénszeletet (Einschlag) égetnek el. Ez alkalommal a kén a levegő oxigénjével vegyülvén, kéndioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sok mindenféle, a bor betegségét vagy megváltozását okozó mikroorganizmusra méregként hat és azokat működésükben gátolja, sőt meg is öli. Ez az oka a K. nagy elterjedésének a borászatban. Vannak azonban a K.-nek árnyékoldalai is, igy: mig a borban kénessav van, az ihatatlan, mert görcsöket, fejfájást stb. okoz; továbbá, mert a borban lassan-lassan kénsavas káliummá alakulván, a bort savanyubbá is teszi; azonfelül az olyan bor, mely literenként 2 gramm savanyu kénsavas káliumnál többet tartalmaz, a forgalomból ki van zárva; végül, mert a K. a bor szinének árt, s különösen a vörös borok csak nagy óvatossággal kénezhetők. Nem régen az orvosok és teoretikus borászok igen határozottan nyilatkoztak a K. ellen, újabban azonban csak a túlságba menő K.-t kárhoztatják, s különösen a megtörésre hajlandó borokat az első v. második lefejtésnél erősen kénezett hordóba fejteni ajánlják. Egészségtani szempontból abban történt megállapodás, hogy a bornak 100 cm.-ben lefelebb 20 mg. kéndioxidot szabad tartalmaznia. Schmitt C. legújabb vizsgálatai szerint azonban a régibb borokban a kéndioxid mint aldehid-kénessav található, mely egészen más fiziologiai hatással bir, mint a szabad kénessav. Ezen aldehid-kénessav továbbá a bor zamatjához is hozzájárul, s igy jelenléte kivánatosnak mondható. A K.-re használandó kén arzént ne tartalmazzon, a fűszerszámos kénszeletek alkalmazását pedig egyáltalában nem ajánlhatjuk. A K. keresztülvitelére különböző szerkeztü horgok, kosarak, lámpák stb. vannak használatban, melyek leirása szakkönyvekben feltalálható. A K.-t több esetben azzal is pótolhatjuk, hogy a kén elégetése helyett a borhoz meghatározott mennyiségü kénessavas mész-oldatot elegyítünk. V. ö. Csanády-Plósz, Borászat könyve; Schmitt C., Die Weine des herz. nassauischen Cabinetkellers.
(Kenyézlő), kisközség Szabolcs vmegye dadai felső j.-ban, (1891) 1057 magyar lakossal.
(bány.), ha a bányász a repesztő lyukat megtöltötte, a gyujtószál kiálló végére kénbe mártott fonalat ragaszt, melyet e végre a lámpa lángján megpuhít, azután meggyujtja a K. végét és biztos helyre menekül az egy perc mulva bekövetkező robbanás elől.
l. Ásványvizek.
l. Ken.