ismeretterjesztő és mulattató lap. Heckenast Gusztáv kiadásában jelent meg Budapesten, havonkint kétszer, kis 4-rét íven, 1873 jan. 1-től dec. 31. A következő évben címét Képes Hetilap és Politikai Hiradó-ra változtatta és azóta hetenként jelenik meg; kiadja a Franklin-Társulat és a lap szerkesztője keletkeztétől fogva mai napig Nagy Miklós.
József (bélteki), mérnök és vizműtani iró, a határőrvidéki vizműszaki műveletek igazgatója, szül. Orosházán (Békés) 1818., megh. Temesvárt 1876 okt. 25. Miután 1841. mérnöki oklevelet nyert Pesten, további tanulmányozás céljából Bécsbe ment, hol oly képzettségre tett szert, hogy gróf Széchenyi István 1847. kinevezte a bácsi tiszaszabályozási vizmunkálatokhoz igazgató osztálymérnökké. Ezen állásában közzétett cikkei és önálló munkái annyira emelték tekintélyét, hogy 1866. a közös hadügyminiszter a csajkás német és szerb Bánság határőrvidéki rengeteg ártereinek vizműszaki szabályozására egyenesen őt kérte ki az akkori helytartótanácstól, s két évre rá (1868) ki is nevezte a vizművek igazgatójává. Nagyobb munkái: A Magyar Alföld hydrographiája (Pest 1867); Javaslat a Bánát közbenső vizhálózatának szabályozásáról (Temesvár 1873).
1. politikai, irodalmi s ismeretterjesztő hetilap, melyet Werfer Károly szerkesztett, kiadott és nyomatott Kassán. Ez volt az első magyar képes lap, mely a szöveg közé nyomtatott fametszeteket közölt és mint rendes enciklopedikus lap előzője volt a későbbi illusztrált hirlapoknak. 1848 márc. 25. jelent meg az első s mint az Ábrázolt Folyóirat folytatása 13-ik száma, 4-rét egy íven és azon év dec. 28. megszünt a 49. számmal. - 2. K., vegyes tartalu képes lap, szerkesztette Vas Gereben, kiadta Werfer Károly Pesten. 1859 ju. 24-től 1861 márc. 30-ig jelent meg, kis 4-rét másfél íven. - 3. K., vegyes tartalmu képes néplap, szerk. 1864 okt. 1-től Ilméri Kiss István, 1866 febr. 1-től Hajnik Károly, 1866 okt. 1-től György Deák (Illésy György), 1867 jan. 1-től Major Béla; kiadta Heckenast Gusztáv Pesten, havonkint kétszer, nagy 8-rét íven. Megszünt 1867 jun. 30. - 4. K., ismeretterjesztő és mulattató hetilap, szerk. és kiadta Horváth J. L., hetenkint vasárnap 4-rét félíven, 1875 jun. 27-től szeptemberig.
ismeretterjesztő és szépirodalmi képes családi lap, szerkesztette 1866 ápr. 1-től Vértesi Arnold, 1871-től Kiss József; a Deutsch-féle könyvnyomda adta ki Pesten, előbb havonkint kétszer, 1869-től négyszer, 4-rét alakban, szines borítékban. Megszünt 1873 szept. 30.
l. Szobrászat.
1. Hermes és Herse fia Attikából. Ő és neje Prokris örök hűséget esküsznek egymásnak. K. egyszer idegen alakban mint kérő jelenik meg neje előtt. Ez megszegi esküjét és Krétába menekül, hol csodagerelyt kap Artemistől. Később visszatér Attikába és K. vadásztársaságához csatlakozik. Ez a mindig találó gerelyért örök szerelmet igér neki. Most már közös hibába esvén, kibékülnek. A féltékeny Prokris azonban egyszer férjét titkon az erdőbe követte, ahol véletlenül éppen a csodagerely oltotta ki életét. K. hazájából számkivetve Tébébe ment. - 2. K., Lysias szónok atyja.
1. Beloss és Anchinoë fia, etiopiai király; 2. Lykurgos fia Arkadiából, kalidoni vadász; 3. Aleos és Neaira fia az arkádiai Tegeából, aki résztvett az argonauták hadjáratában.
1. az idősebb, attikai szobrász, aki Kr. e. kb. 400-370 közt élt és működött. Talán ő volt Praxiteles tanítója. Művei: A kilenc muzsa, Zeus márványszobra Megalopoliszban, Eirene Plutosszal karján (márványmásolata megvan a münchzeni képtárban). - 2. K., az ifjabbik, Praxiteles fia; szintén nevezetes képfaragó volt.
l. Festészet és Hieroglifok.
(ásv.) a. m. agalmatolit (l. o.).