l. Öntés.
1. Henrik sir, angol tengernagy, szül. 1809 jun. 14. Mint gyermek került a tengerészethez, ahol fokozatosan a legmagasabb állásra emelkedett. Résztvett a Khina ellen indított háboruban, 1855. pedig Szebasztopol alá vezette az angol hajóhadat. 1856. a Khina ellen indított újabb hadjáratban harcolt. 1869. tengernaggyá nevezték ki, majd az összes angol hajóhad parancsnoka lett. Művei. Expedition to the Borneo (London 1847); Visit to the Indian archip. (u. o. 1853). - 2. K. György Tamás, l. Albemarle.
János, hires német fizikus és csillagász, szül. Magstattban, Weil der Stadt mellett (Württemberg), 1571 dec. 27., megh. Regensburgban 1630 nov. 15. 1577. kezdett iskolába járni, előbb Ellmendingenben, később Leonbergben. Már ekkor kitünt észbeli tehetsége, amiért is a papi pályára szánták. Igy jutott az adelburgi, majd maulbronni kolostori iskolába, 1689. pedig Tübingában, az egyetemen filozofiát kezdett tanulni. Itt Mästlintől tanult matematikát és asztronomiát is, ki tanítványával megbarátkozott és barátságos indulatát iránta, mindig megtartotta. 3 éven át K. teologiát tanult, mely idő alatt Coppernicus világrendszerét a tanulói «disputatiók»-ban erősen védelmezte a Ptolemaiosé ellenében. Miután az egyetemet 4 éven át látogatta, mint a matematika és erkölcstan tanára a grazi gimnáziumra hivatott. Ezen időben lépett II. Ferdinánd a német császári trónra és 1589. a protestánsok ellen rendeletet bocsátott ki, melynek folytán K. Magyarországba volt kénytelen menekülni, ahonnan azonban már 1600. visszahivták. De még ugyanezen évben felszólították, hogy vagy térjen a katolikus hitre, v. vándoroljon ki. K. az utóbit választotta és Tycho Brahe meghivását követve, mint annak segéde Prágába utazott, de már 1601. Tycho Brahe elhunyta után, II. Rudolf császár udvari csillagásza és császári matematikus lett. A császár a nagy tudóst asztrologiai jóslásokra is használta. 1611. K., ki az igért fizetést soha sem kapta meg, vagyonilag teljesen tönkrement, feleségét és 3 gyermekét elvesztette és - Rudolf császár trónjáról letétetvén - állásáról is megfosztatott. Erre kénytelen volt a linzi gimnáziumban tanári állást fogadni el, hol 12 évet töltött. Eközben Mátyás császártól visszanyerte régi állását - bár fizetését soha nem kapta - és azt III. Ferdinánd alatt is megtartotta. Ezen és a következő években vallási vitákba keveredett, minek következtében hazájának zelotikus papjai a hitközösségből exkommunikálták. Magini halála után a bolognai egyetemre hivták, mely meghivást azonban nem fogadta el. Nemsokára édesanyját egy boszorkánypörből mentette ki, melybe az furcsaságainál, hevességénél fogva keveredett. 1625. Linzben is kitört a protestáns-üldözés, kitört a parasztlázadás és a várost hosszas ostrom után elfoglalták. Mindennek folytán K. a következő esztendőben Linzet véglegesen elhagyta és lakhelyét Nürnbergbe tette át. 1628-30. családjával együtt Saganban tartózkodott, hol Wallenstein szolgálatában állott. 1630. Regensburgba utazott, hogy fizetését sürgesse, de itt (alkalmasint tifuszban) meghalt.
Irodalmi és tudományos működését K. a Prodromus dissertationum cosmographicarum continens mysterium cosmographicum (Tübinga 1596) c. munkájával kezdte meg, melyben a bolygók egymástól való távolságának okát kisérli meg kifejteni, és melyben Coppernicus világrendszerét védi. Művét a kor jelesebb szaktudósainak, Mästlinnek, Tycho Brahenak stb. küldte el, egyébiránt is műve igen hamar terjedt, ugy hogy 25 év mulva újból kiadták. Ezután K. a mágnestű elhajlásával, a fény természetével és a látószerv szerkezetével foglalkozott. Ez utóbbi vizsgálatai nyomán irta művét: Ad Vitellionem paralipomena etc. (Frankfurt 1604), mely által az egész optikát reformálta. Midőn Claramontius, egy olasz iró, a már akkor halott Tyco Brahet Antitychojában megtámadta, a nagy csillagászt, ki iránt nagy kegyelettel viseltetett, K. Tychonis Brahei Dani Hyperaspistes adversus Scipionis Claramontii caeseunatis Itali doctoris et equitis Anti-Tychonem, in aciem producuts a J. Keplero c. művében védelmébe fogta. Azon időben, midőn K. Rudolf császár szolgálatában állott és a horoszkóppal is foglalkozott, amelynek igazságában ő is hitt, néhány asztrologiai munkája is jelent meg: De fundamentis astrologiae etc. (Prága 1602); Judicium de Trigono igaeo (1603) stb. Prágai tartózkodása alatt azonban főfeladata az u. n. Rudolf-féle csillagászati táblák szerkesztése volt, mi azon időben a bolygók pályáinak kiszámítása miatt nem kis nehézségekkel járt. E táblák szerkesztését már Tycho halála előtt kezdette meg. E munkálat bizonyos optikai ismereteket is igényelt. Ennélfogva K. mindenekelőtt ezen igényeknek akart eleget tenni. Optikai vizsgálatainak alapján irta Nova Astronomia seu physica coelestis tradita commentariis de motibus stellae Martis (Heidelberga 1609) c. művét, mely legnagyobb munkájának tekintendő, mert benne foglaltatik a bolygók mozgásának 2 első törvénye. 1607-ben jelent meg a később Halley-félének nevezett üstökös, melyről K. német nyelven irt. Igen behatóan irt K. az 1618. látott üstökösről. Dioptrice etc. (Augsburg 1611) c. művében a saját nevét viselő teleszkópot irja le. Linzben való tartózkodása alatt K. igen nagy tevékenységet fejtett ki. A mellett, hogy a csillagászati táblákon folyvást dolgozott, még a következő munkákat irta: Ephemerides novae motuum coelestium (Linz 1616); Nova Stereometria Doliorum Vinariorum, in prinus austriaci, figurae omnium aptissimae etc. (u. o. 1615), melyben a felső-ausztriai boroshordómérési módról ir; továbbá: Epitome astronomicae Copernicanae (u. o. 1618); Harmonices mundi libri V etc. (u. o. 1619), melyben a bolygómozgás harmadik törvénye foglaltatik s egyszersmind bölcsészeti nézetei a zenéről; De cometis libri III. (u. o.); egy logaritmus tábla stb. Az 1613-iki országgyülésre a császár K.-rel Regensburgba utazott, hogy ott a lutheránusokkal a Gergely-féle naptárt fogadtassa el, mely terve azonban nem sikerült. Ekkor irta K. kronologiai műveit: Dialogus de Calendario Gregoriano; evvel kapcsolatban: Judicium de Calendario Gregoriano; De Jesu Christi Servatoris nostri vero anno natalitio (Frankfurt 1606) c. műve is e csoportba számítandó. 1627. végre a csillagászati táblák is elkészültek; címük: Tabulae Rudolphinae totius astronomicae scientiae etc. (Ulm 1627). Itt említjük K. azon művét, melyet fia, Lajos, adott ki: Somnium sive opus posth. de astronomia lunari (Frankfurt és Sagan 1634). K. összes műveit Frisch Keresztély, stuttgarti tanár, adta ki 8 kötetben (M. m. Frankfurt 1858-71).
megadja a Keppler-féle törvények segítségével valamely bolygónak vagy periodikus üstökösnek elliptikus pályájában elfoglalt helyzetét. L. Anomalia.
l. Távcső.
a bolygóknak a Nap körül való mozgását leiró empirikus szabályok, melyeket Keppler Tycho de Brahenak Mars-megfigyeléseiből vezetett le s csodálatos indukcióval a többi bolygóra is kiterjesztett. Az első törvény: Minden bolygó pályája oly ellipszis, melynek egyik gyujtópontjában a Nap áll. Ez megdöntötte a régieknek még Coppernicus által is elfogadott véleményét a bolygóknak egyenletes körmozgásáról. A másodikat sok, tisztán empirikus kisérletből vezette le Keppler; szerinte: Minden bolygó radius vectora (Nap középpontjától a bolygó középpontjához húzott egyenes) egyenlő időkben egyenlő területeket súrol. E törvény értelmében tehát a bolygó sebessége nagy a perihéliumban, kicsiny az aféliumban.
Ha p. (l. az ábrát) PQ1 a bolygónak egy hónap alatt megtett útja a perihélium táján, akor SPQ1 terület = SAQ2 területtel, ha ugyan AQ2 ismét a bolygónak az afélium közelében megtett egy hónapnyi útja. Látnivaló tehát, hogy mivel AS>SP, kell hogy legyen PQ1AQ2. Sok évvel később és számos sikertelen kisérlet által sem ingatva meg hitében, hogy a bolygók naptávolságai és keringései között egyszerü törvényesség létezik, találta Keppler harmadik törvényét is, mely szerint: a bolygók keringési ideinek négyzetei ugy aránylanak, mint a Naptól való középtávolságaik harmadik hatványai.
(ikonoklaszták) és képtisztelők (ikonolatrák), mindkét elnevezés a VIII. sz.-ban keletkezett, amidőn Isauriai Leo konstantinápolyi császár (717-741) a templomi képek tulságos tiszteletét mérsékelni kivánván, előbb azokat magasabbra függesztetni, majd a templomból kihordani rendelte; a szerzetesek, valamint a népnek is egy része ellenezték a császárnak s utódainak ezen intézkedését, igy egy 120 évre nyuló harc keletkezett a keleti egyházban, mely harc alatt a katonák s általában a császárok pártján levők törték, rombolták a templomi képeket, ellenben a nép nagy része annál tulzóbb módon fejezte ki a képek iránt való tiszteletét, mignem végre Theodora császárnő a képek tiszteletét erélyes intézkedéseivel erendelvén, véget vetett a képrombolásnak 842. A reformáció idejében Karlstadt is hevesen kikelt a képek tisztelete ellen. Luther Márton ennek hallatára azonnal Vittenbergába sietett és a képek megtartását külön e célból tartott prédikációban sürgette. Később Svájcban Zwingli követői, Franciaországban, Németalföldön és Angliában pedig a kálvinisták támadták meg a képek tiszteletét.
az ábrázoló geometriában az a sík, melyre az ábrázolandó alakzatokat projiciáljuk. L. Elemi projekció-módszerek.
a. m. fríz (l. o.).
művészetileg díszitett minden faju szövetnek szövés, kötés vagy csomózás által való előállítása. E szerint a K. fogalma a szövőművészeti eljárások szűkebbkörü csoportját jelöli meg, s kizárja a himzést, a festett és nyomtatott kelmék előállítását. A képszövő eljárásnak eszköze vagy a szövőszék, vagy a szőnyeg csomózásánál használt keret. a szövött kép vagy alakos, vagy ékítményes, s mindkét esetben vagy a szinek különbözőségével, vagy a fonalak különböző irányu fekvésénél fogva válik láthatóvá. Igy p. a lendamaszt mustrája csakis a fonalak változatos fekvésétől származó fény által válik el a szintén fehér alaptól. Önként érthető, hogy a K. sokkal hálásabb föladatokra vállalkozhatik és sokkal nagyobb hatást ér el, mihelyt többféle szinü fonal felett rendelkezik. A szó szorosabb értelmében vett K.-nek a sokféle szinü fonal lényeges föltétele, s azért a kárpitot (tapisserie) és szőnyeget szokás tulajdonképeni képszövészeti terméknek tekinteni.