v. Karch, valószinüleg Nikolájev, mások szerint azonban Eupatoria helyén (Krim nyugati partján) feküdt. Ibn Roszteh szerint a lebediasi magyarok itt a görögökkel rabszolgakereskedést folytattak.
(a régiek Choaspes-e), nevezetes folyó Persiában, Irák-Adsemi hegyeiből fakad, eleinte Ny-ra, majd D-felé folyik, áttör a Lurisztan hegységen és Korna mellett balra a Satt-el-Arabba ömlik. Nevezetes ellékfolyója a Karazu.
Boldizsár, horvát történettudó, szül. Brdovecban, Zágráb mellett 1715 febr. 9. egy turmezei nemes családból, meghalt Zágrábban 1778. Eleinte kizárólag az egyházi pályának élt, de midőn 1747. zágrábi kanonokká neveztetett ki, Horvátország egyházi és politikai történetének tanulmányozására adta magát. Ő volt az első, ki a horvátországi levéltárakat kutatván, a kútfők terén sok új adattal lépett fel. Két fő munkája, melyek kritikai alaposáguk miatt még ma is nagy értéküek, a következő: Historia Cathedralis Ecclesiae Zagrabiensis és De regnis Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae notitae praeliminares. K. kacsi apát és bekszini archidiakonus volt. A zágrábi székesegyházban van eltemetve.
(Oprea-K.), kisközség Fogaras vármegye alsó-árpási j.-ban, (1891) 920 oláh lakossal. A Negoj tövében fekvő K.-t Teleki Mihály székelyekkel telepíté, kiknek ivadékai azonban teljesen eloláhosodtak. Mutatnak itt egy szilfát, mely alatt Teleki Mihály állítólag a szebeni német generálisokkal tárgyalt.
l. Bél (III. köt., 15. old.).
1. K.-i szoros vagy Jenikalei-szoros, az ókorban cimmeri Bosporus, 40 km. hosszu és 4-37 km. széles tengerszoros a Krim-félsziget közt. A Fekete-tengert összeköti az Azovi-tengerrel. - 2. K., város Taurisz orosz kormányzóságban az ugyanily nevü tengerszoros egyik öblénél félhold alakban terül el, Jenikaleval együtt (1889) 30,892 lak., cement-, bőrgyártással, sófőzéssel, kőbányával, halászattal és Feodoszia, Berdjanszk meg Anapa felé rendes gőzhajójáratokkal. A rendesen, széles utcákból és kőházakból álló várost É-ra és D-re nagy erősségek védik, azonkivül ágyutelepek védik a különben is a zátonyok miatt nehezen járható tengerszorosban a hajók útját. K. az antik Panticapaeum, amelyet Kr. e. a VI. sz.-ban a miletosziak alapítottak. Mithridates bukása után a bosporusi királyságnak volt fővárosa és magát a várost is Bosporusnak, a középkorban pedig Vospro és Vesperonak hivták. A barbárok betörései azonban jólétének véget vetettek. A genovaiak korában Cerchio nevet viselt. 1475. török, 1771. pedig orosz kézbe jutott. Az oroszok csakhamar újra fontos kereskedelmi kikötővé alakították. 1855. a franciák és angolok földúlták. Újabban azonban még jobban megerősítették mint volt azelőtt.
kisközség Somogy vmegye kaposvári j.-ban, (1891) 1271 német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
eredeti, másra vissza nem vezethető formája a gondolkodásnak, melynek nyelvbeli kifejezése egy teljesen be nem fejezett, v. teljesen meg nem határozott, a felelet által kiegészítendő v. meghatározandó mondat. A kérdés maga lehet igenlő v. tagadó formáju, továbbá szétválasztó. Azonkivül lehet kategorikus, föltétlen vagy föltételes. - K. vagy kérdő mondat, a nyelvtanban kétféle lehet: névmásos vagy névmástalan. A névmásos K.-ben van a kérdő névmás, s ez a gondolatnak arra a részére vonatkozik, melyet nem tudunk, p. Ki áll amott a szirttetőn? (Czuczor). Mit ér atyjuk vitézsége? (Gyulai). A névmástalan K.-t akkor tesszük, ha tudjuk az egész gondolatot, de nem tudjuk, igaz-e vagy nem; p. Zokoghat még egy betücskét belőlem a fájdalom? (Csokonai). Tán honom könnye vagy, te nagy folyó? (Eötvös). Az ilyen K.-re a felelet igenlő v. tagadó; mindig lehet igennel v. nemmel (ne-vel) felelni, de az igenlő felelet magyarosabb, hogyha ismételjük azt a mondatrészt, mely a K.-ben ki van emelve; p. Jól jártak? jól. Föl-neveljük? föl. Eljön? el. A névmástalan K.-be rendesen beletehetjük ezt a kérdő szócskát: ë (vagy é); többnyire az igéhez függesztjük, p. Vak vagy-e, te szent igazság? (Kölcsey). Csak akkor tesszük más szóhoz, ha ige nincs a mondatban, de akkor is oda, ahol az igének kellene állani; p. Fölneveljük; ugy-e? kincsem? (ugy van-e? Gyulai). Van egy kérdő szó, melyet mind a névmásos, mind a névmástalan K.-ek elé oda lehet tenni nagyobb nyomatosság kedvéért, s ez a vajjon szló, vagy rövidítve vaj; p. És vajjon a célhoz mennyit közeledtünk? (Arany MV.), Vaj lészen-e hős, oly bátor erős? (Czuczor). A névmásos K.-t sokszor csak figyelmeztetésre, fölkiáltásra használjuk, anélkül, hogy feleletet várnánk, p. Érted mennyi dicsők estenek áldozatul! (Kisfaludy K.). Hogy kinyílt a szive, hogy megoldott nyelve! (Arany). A pedagogiában a K. fontos segítő eszköze az oktatásnak. A K. útján győződik meg a tanító, meddig ér növendékeinek tudása; ugyancsak a K. győzi meg a tanulót róla, hogy eszerint még nem tud. Sokrates kérdezve tanította az embereket, illetőleg mutatta nekik, hogy tudásuk csak vélt tudás. Helyesen kérdezni tudni, a jó tanító egyik legbecsesebb tulajdonsága. A K. pedagogiája krotematikának neveztetik. A közéletben K. a. m. megoldatlan ügy, p. keleti K. A tudományban megoldatlan probleme: a meteriálizmus kérdése. K. a jogban, l. Jogkérdés és Keresztkérdezés.
esküdtszéki eljárásban, l. Esküdtszék (VI. köt. 438. old.).
szóbeli tárgyalásnál a birót illető jog, hogy a tanukhoz és szakértőkhöz a tényállás felvilágosítására szolgáló kérdéseket intézhessen. Bűnvádi eljárásban a főtárgyalást vezető elnök mellett az itélő birákat, az esküdteket, a vádlót (köz- és magánvádlót), a vádlottat és védőjét is megilleti a közvetlen K. A régibb felfogás a feleknek, különösen a vádlottnak s a védőnek közvetlen K.-ot nem adott, ugy hogy ezek csak az elnök útján intézhették kérdéseiket. A közvetlen K. mellett is azonban az elnököt az ellenőrzés joga megilleti, melynél fogva fogásos, sugalmazó v. máskép helyt nem fogható kérdések intézését megitilthatja.