a kérdést jellemző irásbeli jel (a görögben; a többi európai nyelvben ?). Rendesen a mondat után áll, ami logikailag semmikép sem igazolható, tekintettel arra, hogy a kérdő mondat hanglejtése egészen más és igy fontos lenne már a mondat olvasásának kezdetekor tudni, vajjon kérdő-e vagy sem. E feltünő anomalia a spanyoloknál helyes megoldást nyert, amennyiben azok a K.-t a kérdőmondatnak elején is, végén is kiteszik (igy ż - ?). Néha rekeszjelben megkérdőjelezünk olyasmit is, aminek a kétes voltára akarjuk figyelmeztetni az olvasót.
l. Kérdés.
l. Névmás és Kérdés.
A rendes polgári eljárásban az irásban feltett kérdések, melyeket a tanukkal bizonyítani kivánó fél az illető perirathoz csatolni tartozik. Az 1686. LIV. t.-c. 194. §-a szerint a K.-ban a tanu vezeték- és keresztnevét, polgári állását és lakását is kell előadni. Ha a kérdőpontok halmozottak vagy utasítást adnak a feleletre (u. n. szuggesztiv, sugalmazó kérdések), azokat a biró az előbbi esetben egyes tételekre oszthatja, az utóbbiban máskép köteles szerkeszteni. A bizonyító félnek ellenfele akár periratában, akár a tunukihallgatásnál ellenkérdő pontokat adhat be. A sommás eljárásban a tanuhoz intézendő kérdéseket a biróság teszi fel. Kérdéseket azonban a felek is indítványozhatnak, s az indítványozottakat irásban is átadhatják. A kérdések megengedhetősége felől a biróság határoz.
l. Kérdés és Névmás.
Arnold, németalföldi politikus, szül. Rotterdamban 1846 máj. 24. Jogot végzett, tanfelügyelő lett, megalapította 1880. az országos postatakarékpénztárt és egy évvel később a «közhasznu társulatot», 1887. pedig képviselőnek választatott. Legfontosabb műve: Leerplichtigheid (Utrecht 1871). A Sociaal Weekbland-nak szerkesztője.
(Kerecki), kisközség Máramaros vármegye huszti j.-ban, (1891) 1888 rutén lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Heves vmegye egri j.-ban, (1891) 1618 magyar lakossal és postatakarékpénztárral.
(Tisza-), kisközség Bereg vmegye mezőkászonyi j.-ban, (1891) 1241 magyar lakossal.
László (Kerecseny), szigetvári, később gyulai várkapitány. Zala vármegyében, a kányaföldi K.-családból született. Mint jó családból való ügyes, eszes és rendkivül szép ember, gyorsan haladt előre a vitézi pályán. 1556-ig I. Ferdinánd kegyelméből szigetvári kapitány. A következő évben Ferhát, boszniai pasa beütött Szlavoniába, s már kőrösmegyei Cirkvena vára, K. atyai részbirtoka körül kalandozott, mikor ez Lenkovics császár véghely-kapitánnyal és Alapy Jánossal együtt megrohanta, s ötezernyi seregét szétszórta. 1559. Ferdinánd az ország zászlósai közé iktatta s 1560. kapitányul küldte a gyulai végvárba. Élete ott is, mint eddig mindenütt, azon kettős céljának elérésére irányult, hogy küzdjön a török ellen és hogy meggazdagodjék. Ura szolgálatában hűséges, alattvalóival szemben kegyetlen és erőszakos, a köznépnek nagy sanyargatója volt. Amint gyulai kapitány lett, az egész Nagykunságot arra szorította, hogy ezután neki szolgáljanak, neki fizessenek dézsmát, bár eddig az egri püspöknek tartoztak mindezzel. Verancsics Antal egri püspök 1561. a királyhoz fordult jogai oltalmáért, de Ferdinánd, katonai okokból, K.-nek adott igazat. A lakosság sarcolását annyira vitte, hogy, Forgách szerint, alig volt két évig gyulai várkapitány, amikor már jórészben összeharácsolt vagyonából megvehette Nikolsburg várát Morvaországban, 60,000 frton. 1566 febr. az országgyülésen Zrinyi Miklóssal, a későbbi szigetvári hőssel együtt sürgeti a végek megerősítését, mert imminens a veszedelem. Azalatt Szulejmán megindult Magyarország ellen. Drinápolyból előre küldte rokonát Pertaf pasát, hogy a nándorfehérvári és temesvári pasákkal együtt Gyula várát foglalja el. Pertaf 1566 jul. 1. érkezett Gyula alá, melyet K. 2000 magyarral és 600 német katonával őrzött. Több mint egy hónapi ostrom után K. 8 napi fegyverszünetet kért. K. szept. 1. akként egyezett meg a pasával, hogy a várbeliek fegyveresen és minden javaikkal együtt, csupán az ágyúkat hagyva hátra, szabadon kivonulhatnak. Az elvonulás harmadnapon csakugyan megtörtént, de a török a kivonulókat megrohanta s maga K. vasra verve küldetett Nándorfehérvárra s ott elbántak vele. Bethlen irja, hogy Devecseri Péter török tolmács szemeivel látta, mikor mérget adtak neki; Istvánffy ellenben azt állítja, hogy török módon zsinórozták volna meg. Arcképét a Kornely-család levéltárából Mogyoróssy János 1858. közöle Gyula hajdan és most c. művében, kőnyomatban; rossz kép és rajz, mely ugy, amint van, nem lehet XVI. századi arckép. K.-nek ugyanily nevü egyetlen fia éppen akkor halt meg, midőn Harrach Lénárd, osztrák báró leányával volt egybekelendő. K. leánya Judit, ki állandóan Nikolsburgban lakott, körülbelül ugyanigy járt: vőlegénye Frangepán Ferenc, közvetlenül egybekelésük előtt halt meg.