1. Ferenc, matematikus, szül. Erdőhegyen (Arad) 1799., megh. Balaton-Füreden 1850 jul. 29. Iskoláit Debrecenben végezvén, további kiképeztetés végett Bécsbe ment. Itt 1816. hozzáfogott Virgilius Georgicon-jának fordításához, melyből a Magyar Kurirban egy mutatvány meg is jelent. Ebben az időben nem fogadva el a szent pétervári orvosi egyetem vegytani tanszékére való meghivását, a debreceni ref. kollégiumhoz a fizika és kémia tanárául hivatván, előbb a külföld nevezetesebb tanintézeteivel óhajtott közelebbről megismerkedni. Freibergben és Berlinben léte alatt irta Betrachtungen über die chemischen Elemente c. művét (Pest és Berlin 1819). Tanszékének elfoglalása után huzamosabb ideig nem működött irodalmilag. 1839. a geometria és természettan tanszékére ment át. Mint jó matematikust és kémikust, több vármegye választotta táblairójává. 1836-ban megjelent Értekezések és kitérések címü műve, melynek etimologiai és ortográfiai fejtegetéseiért 1837 szept. 7. az akadémia levelező tagjává választotta. Ugyancsak 1837. a lipcsei Jablonowsky-társaság De quantitabus imaginariis commentatio c. pályaművét a jutalom felére érdemesítette. Egyéb művei: Sorszámtan s egyszersmind előkészület a fellengős mértanra (Debrecen 1845); Képzetes mennyiségek (u. o. 1848); Négyes kis tükör, mely világosan megmutatja: mikép jártak el a m. tud. társaság mat. oszt. hivatalos birálói 1846. (megjelent u. o. 1848); A felsőbb mértan valódi alapelvei (kiadta Csányi u. o. 1862); A fellengős matesis igaz elveinek elemi kifejtése (u. o. 1864) és Rohlwers Baromorvos-könyvének fordítása, melyet 1814. készített s mely azóta több kiadást ért.
2. K. Sámuel, az első magyar hirlapirók egyike, megh. Bécsben 1800 aug. 27. Görög Demeterrel szövetkezve 1789. indította meg Bécsben a Hadi s más nevezetes történetek c. lapot, melynek jövedelmét a nemzeti nyelv és műveltség emelésére áldozták. Ők tűzték ki még 1789. s újították meg Kinkovics püspök hozzájárulásával 1790. azt a pályatételt egy tudományos magyar nyelvtanra, melynek eredménye a debreceni grammatika lett (1795). A 90-es években buzgón támogatták Révait a magyar akadémia felállítására célzó törekvéseiben. A lap 1792-1802. Magyar Hirmondó címmel jelent meg.
l. Rotatoria.
(bány.), l. Göngörítő.
l. Gyorsvetélő és Szövőszék.
(Round Heads), a puritánoknak és a hosszu parlament hiveinek gúnyneve, kik az angol forradalom idejében (1642-49.) a királypártiakkal szemben a radikális és forradalmi elemet képezték. Rövidre nyirott hajviseletükről kapták e nevet.
az ipar, mely különleges kocsikerekek készítésével foglalkozik, nálunk pedig gyakran a bognársággal azonos fogalom. A K. mai nap az iparilag fejlettebb államokban virágzó gyári ipart képez, melynek tárgyai nemcsak a kerék, hanem általában a kocsi alsó részének összes alkotórészei, ugy hogy annak nyers anyaga nemcsak fa, hanem vas és acél is. A szó szoros értelmében vett K. különböző rendszerü gépkészletekkel történik, mely gépek az agy tömeges esztergályozására és vésésére, a küllők marására és csiszolására, körülgyalulására, illesztésére, végre a kerék összeállítására, a perselylyuk kifúrására és a sín fölhúzására vonatkoznak.
1. Árpád Alajos, magyar művelődéstörténetiró s egyetemi tanár, szül. Jászberényben 1818 jun. 19. A gimnáziumot Budán és Jászberényben végezte, a bölcsészeti, jogi és államtudományi tanfolyamokat 1833-38. a pesti m. kir. tudományegyetemen. 1838. Pest város irnoka, 1841 dec. 17-én a közpolgári magánjogból, 1842 ápr. 21. a váltó- és egyéb hiteltörvényekből ügyvédi oklevelet nyert. 1843-44. mint a pesti követek segéde Pozsonyban volt az országgyülésen; 1845. törvényszéki aljegyző, 1848-ban főjegyző, 1849. törvényszéki tanácsnok, ez állásáról azonban Haynau bevonlulása után le kellett köszönnie s ekkor ügyvéd lett. 1861. közigazgatási tanácsnok és Pest városa helyettes polgármestere. A m. tud. akadémia 1861 dec. 20. választotta meg levelező tagjává, ahol a Magyar alkotmány biztosítékai 1000-1790. c. értekezéssel foglalta el székét. 1864. a budapesti m. kir. tudományegyetemen a világ- és magyar történelem, történelmi enciklopédia és módszertan helyettes, 1866. rendes tanárává neveztetett ki. 1869. tiszteletbeli doktori címet nyert. Önálló művei: Magyarok életrajzai (I. II. kötet, A-B., Pest 1856-58); Magyarország mivelődésének története (I. II. köt. 889-1114 u. o. 1859, 1865); Magyarország történetének kézikönyve (I-VII. köt., u. o. 1866-74); Hazánk évlapjai 889-1849. (Budapest 1875); A miveltség fejlődése Magyarországon (I. köt., 889-1301, u. o. 1881); Magyarország emléknapjai ezeréves történetében (u. o. 1882); Sárvári felsővidéki gróf Széchenyi István élete (Pozsony-Budapest 1884). Nagyobb cikkei jelentek meg ezenkivül a Hazánkban, Reformban, Vasárnapi Ujságban, Irodalomtört. Közleményekben stb.
2. K. Béla, történetiró, K. Árpád fia, született 1859 máj. 9. Tanulmányait Budapesten végezte, gyakorló orvos Budapesten. Művei: A magyar hadügy állapota az Anjou királyok alatt (Budapest 1880); A magyar királyi udvar a királyság fénykorában (u. o. 1881).
3. K. Elek, pedagogus és iró, szül. Mező-Csáton 1847 jul. 17. Tanult szülőföldjén, azután Miskolcon, maj a sárospataki főiskolában, melynek tanítóképző-intézetében a tanítói oklevelet is megszerezte. A bölcsészetből doktori vizsgálatot tett. A tanítással ifjusága óta foglalkozik, jelenleg fővárosi polgári leányiskolai tanár. 1868 óta sok cikke jelent meg különböző lapokban. Önálló munkái: Olvasókönyvek (a népiskolák s külön a polgári leányiskolák számára); Irodalomtörténet (a polgári leányiskolák számára). Az alsófoku ipariskolák számára irt Olvasókönyveit az orsz. közokt. tanács első rendü jutalomra itélte érdemesnek. Az ifjuság számára irt Tompa Mihály költészetéről egy kötetet és átdolgozta Mantegazza A munka öröme és dicsősége c. munkáját. A Felső nép- és polgári iskolai Közlöny sokáig együtt Kiss Áronnal, szerkesztette.
1. Kis-K., nagyközség Bihar vmegye székhelyhidi j.-ban, (1891) 1032 magyar lakossal. - 2. Nagy-K., nagyközség Bihar vmegye mező-keresztesi j.-ban, (1891) 1579 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Egykor a veres barátok kolostora volt itt; a község ÉK-i szegletén tornyos várkastély volt, mely Bocskay birtokában volt, ki azt végrendeletileg unokaöccsének, Bethlen Gábornak hagyta; utóbb is az erdélyi fejedelmek birták.
valamely kerék kerületén működő erő irányára a kerék középpontjából bocsátott merőleges vonal hossza.
(ang. Skating-rink), a kemény talajon, rendesen aszfalt- vagy cement-padozaton karikás korcsolyákon űzött korcsolyázás. A kerékkorcsolya rendesen szíjakkal erősítettik a lábra. Van négy-, három- és egykerekü korcsolya; a négy kerék egyenlő nagyságu és elhelyezésük olyan, mint a kocsikerekeké; a háromkerekünél a kerekek a korcsolyatalp közepén, egy sorjában vannak, a középső nagyobb, mint a két másik; az egykerekünek kereke a lábak külső oldalára csatoltatik fel, a kerék 10-15 cm. átmérőjü. Az előbbi korcsolyák kerekei 2-3 cm. magasak, kemény fából vagy kaucsukból készülnek. A K. különösen Angolországban és Amerikában kedvelt sport, hol külön nagy csarnokok épülnek e korcsolyázás számára. Nálunk kevesen gyakorolják egyes vivótermekben.