a kerék karjait külső végükön egybekapcsoló köralaku test.
l. Dörzssaru és Fék.
a hajó kerekében az evezők helyettesítője; rendszerint kemény fából, újabb időben vaslemezből is készítik.
(vasúti), a vasutaknál olyan két kerék, megy egy tengelyen vannak megerősjtve s a járóművek (lokomotivok, kocsik) alatt gördülésre használtatnak. A kocsik K.-jai rendesen nem is állank egyéb alkatrészekből, mint az említettek, azonban a lokomotivokéi a szerint amint hajó v. kapcsolt K.-ok, még ezeken kivül többé-kevésbbé összetettek. A hajtó K.-okon ugyanis csapos forgattyukat (néhol csak forgató csapokat) és excentereket (v. ellenforgattyut excenterekkel v. a nélkül) találunk, mig a kapcsolt K.-okon csak kapcsoló csapok (forgattyuval v. anélkül) vannak. Az itt említett K.-okon kivül még a lokomotivok futókerékpárjait (l. Futótengely) különböztetjük meg, melyek azonban épp oly egyszerüek, mint a kocsikerékpárok, csakhogy erősebb szerkezetüek. A vasúti kerekek legnagyobb része küllős és kovácsvasból van, a tengelyek pedig vas helyett újabban acélból készíttetnek. Nagyon elterjedtek teherkocsiknál (különösen hazánkban) az öntöttvas-kerekek is, még pedig a budai Ganz-gyár által kemény futófelülettel készített (u. n. kéregöntésü) korong- (vagy tárcsa-) kerekek, melyek annak idején a vasúti kerékgyártásban valóságos forradalmat idéztek elő. Újabb időben ugy küllős mint tárcsa-kerekek is készülnek acélöntvénykép s e téren első helyet foglal el a diósgyőri vas- és acélgyár, mely a legnagyobb lokomotiv-kerekeket is kifogástalanul önti. A K.-ok és alkatrészeik gyártásában elsőrangu helyet vivott ki magának a Krupp-féle esseni gyár, az osztrák-magyar államvasut-társaság bécsi gépgyára (Haswell igazgató alatt), valamint hazánkban a resicai vasgyár is. L. még Velocipéd.
(állat, Cycloidei), mindazok a csontoshalak, amelyeknek testét vékony, puha, hátulsó szegélyükön nem fogazott, kerek pikkelyek födik.
(növ., Brassica Rapa L.; B. asperifolia Lam., réparepce), tulajdonképen a káposzta faja és az olajtermő repcének a testvérfaja, de ettől már kikeléskor könnyen megkülönböztethető, t. i. amannak a fiatal vetése deres-szin, a K.-é szép zöld és a levele szőrös. Virágzáskor is könnyü megkülönböztetni, mert a K. virágzata a szár tetején sátorozóan összeszorul, tehát csaknem lapos, sárga virágai a bimbók fölé emelkednek, kelyhe pedig végre vizszintesen áll szét. A repce virága nagyobb, virágzata nyilás idején megnyulik, a kelyhe félig nyitott. A K., amint tavasszal v. őszkor vetik, egy- v. kétnyaras éltü. A bánsági repce is ide tartozik. Van vékony és répás gyökerü fajtája. Amannak a gyökere körülbelül akkora vastag, mint a szára, orsóalaku. Olajnak való, gördrösen pontozott barna magváért vetik. Ez a Brassica campestris L. v. B. Rapa oleifera DC.: a) annua és b) biennis. Hihetőleg Európa déli tájairól ered. A húsos répaforma v. gömbölyü gyökerü fajta a töves, turóci, fehér (fehér répa-főzelék) v. K., vagy az ősszel a tarlóban kelt tarlórépa, amely 12-14 hétig fejlődik. A tövisrépa csak a töves répa sajtóhibájából támadt. A K. jó húsos és vizes, csipősízü, fehér, sárga v. zöld, s egész 10 kg. súlyu is lesz. A bajor K. kevéssé vizes. A K.-nak van apróbbmagvu fajtája is (Biewitz), de azért csak annyi olajat termel s nyolc nappal gyorsabban fejlődik, azért olajterméknek még jobban ajánlják. A K. radix brassica sativae néven officinális, nevezetesen párolgó olajtartalma miatt frissében külsőleg égéssebre borogatják, forrázatát v. a levét pedig belsőleg szedik. Magvát a madárnak is adják, virágját a méh szereti. Az olajsajtolásból maradt részt a marhának adják vagy a földet trágyázzák vele.
(vasúti) olyan készülék, mellyel a vasúti kerekeket a tengelyre szorosan rányomják, hogy azzal ugyszólván egy egészen képezzen; használják azonban egyéb alkatrészeknek hasonló módon való megerősítésére is, mint p. a forgattyuknak a tengelyre v. forgató csapoknak a vastagított kerékküllőn levő agyába sajtolására és fordítva mindezeknek lesajtolására oly esetekben, ha a kerékpárokat alkatrészeire szétbontani, vagy egyes részeti kicserélni, javítani kell. A K. lényegében a következő részekből áll: két függőlegesen álló, 1,5-2,5 m. magas, igen vastag, szögletes öntöttvas-oszlop, egymástól körülbelül 3 m. távolságban, alul-fölül erős vasrudakkal összekötve, az egyik oszlop közelébe vizszintes hengerüreg van fúrva, melyben dugó jár; az egész szerkezet mellett pedig egy nagy nyomásu szivattyu, mely a dugót előre v. hátra nyomja. a fölsajtolandó kerekeket pedig előzetesen a tengelyre kissé rátolják s azután a két oszlop közt fölfüggesztik, mire a sajtoló dugó nagy erővel egyenként nyomja a kerekeket a helyére. A tengely illető részei, valamint a kerékagy fúrata az elérendő szorossághoz képest többé-kevésbbé kúpalaku.
a kerékgyártásnál használt tartóeszköz, melybe a kerékagyat a küllők beverése, majd pedig a talpak ráhelyezése céljából vizszintesen elhelyezik. Áll alsó erős gerendarámából, melynek hosszanti részeiből két függőleges támasztó emelkedik és ezek fölső részeiben levő kivágásokban elhelyezik a kerékagyat. Hogy a K. nagyon magas ne legyen, a ráma között kimélyítik a talajt.
(állat), a férgek állatkörébe tartozó Rotatoria v. kerekesférgek osztályának egyik legjellemzőbb és legsajátosabb szerve, amelytől az egész osztály a nevét nyerte. E szerv mindig a test legmellső végén fekszik, majd kétkarélyos, majd több lebenyre osztott, de minden esetben rövidebb vagy hosszabb, finomabb vagy vastagabb csillanglókkal borított, amelyeknek sajátságos mozgása a szemlélőben azt az optikai csalódást kelti fel, minha két v. több kerék forogna ott gyorsan. A csillangók igen gyors mozgásától előidézett örvényszerü vizáram egyfelől a tápláléknak a szájnyilásához való sodrását, másfelől a helyváltoztatást eredményezi. Sok esetben tapintó sörteszálak is emelkednek a K.-től. Egy időben a K. szerkezetét a buvárok a Rotatoriák osztályozásánál értékesítették (Ehrenberg), de ez mesterséges és nem általános érvényü osztályozáshoz vezetett s igy manapság jóformán egészen mellőzik a szisztematikában.
a kerék legkülsőbb része, mely mindig körkerek tartozik lenni. Ha fából készül, néha egy darabból, de jobban két darabból hajlítjuk, többnyire azonban félannyi darabból állítjuk össze, ahány küllője van a keréknek. Kőris- és hikkorifa a legjobb fa erre. Ügyelni kell, hogy a K.-nál a fa tükrei merőlegesen álljanak a kerék síkjára, különben a küllőcsapok erős zökkenésnél a talpfát szétrepesztik.