a. m. Kermansah (l. o.).
l. Kerak.
város Koblenz porosz kormányzósági kerületben, Kreuznach j.-ban, 187 m.-nyire a tenger szine fölött. Van vasútja, temploma, felsőbb városi és felsőbb leányiskolája, posztó- és bőrgyára, 4852 lak. Közelében vannak Kirburg és Stein-Kallenfels romjai, valamint Wartenstein vára.
János Fülöp, német zenebuvár és szerző, szül. a türingiai Saalfeldben 1721 április 24., megh. 1783 jul. 27. A nagy Bach Sebestyéntől is tanult; járt Lengyelországban mint zeneoktató és igazgató, egy lembergi apácakolostor templomi karnagya volt, Berlinbe térve, 1754. a királyi zenekar hegedüse és Amália ker. hercegnő mestere és karnagya lett. Orgona- és egyéb szerzeményei nyom nélkül maradtak, de elméleti műveit becsesekké teszi széles tudásra épített önálló gondolkozása. Fő műve. Die Kunst des reinen Satzes (2 kötet, 1774-79). Legelőször azonban egy tréfás műve jelent meg, az első zenei kockajáték: Der allzeit fertige Menuetten- und Polonaisenkomponist (1757); ezt követték: Konstruktion der gleichschwebenden Temperatur (1760); Grundsätze des Generalbasses als erste Linien der Komposition (1781); Gedanken über die verschiedenen Lehrarten der Komposition als Vorbereitung zur Fugenkenntnis (1782); Anleitung zur Singkomposition (1782).
József, puskaműves, szül. Pesten 1809., megh. u. o. 1869.; a puskaműves-ipar egyik megalapítója, ez iparág fejlesztése érdekében sokat tett; az ő buzgalma teremtette meg a régi lövöldét; volt főlövészmester is.
János, német festő, szül. Furtwangenben 1806 jun. 24., megh. u. o. 1866 nov. 19. Az augsburgi művészeti iskolában és a müncheni akadémián tanult, 1832-37. Rómában tartózkodott, majd hazájába visszatérve, 1842. Karlsruheban udvari festő lett. Annak idejében a legkedveltebb genrekép-festők közé sorolták. Legismertebb művei: A svájci gárdista; Rafael és Michelangelo a csapszékben; Ave Maria; Az improvizátor; A karlsruhei mezőgazdasági ünnep nyertesei (karlsruhei képtár); Menekülő jezsuiták; Bujdosók a Fekete-erdőben (müncheni új képtár); Guardia civica; A meglepett vasúti őr.
aranytermő hegy Alsó-Fehér vármegyében, Verespatak (l. o.) mellett.
(lat. cyrographum). Az oklevéltanban (diplomatica) előforduló oklevél-név. Ily oklevelek akkor adattak ki, midőn egyidejüleg több hiteles példányban való kiállításuk vált szükségessé. Elvágott oklevelek (cyrographum, literae per alphabetum incisae), váltók ezek s hazánkban már a XII. sz.-ban előfordulnak, s céljok volt a hamisítások megtörténtét megnehezíteni. Különböző eljárást követtek; az oklevél-példányokat legtöbbször ugyanegy hártyára irták, s a példányok közt levő tiszta pergamenre az ábécé kezdő betüit (ABC) jegyezték. Ezt a tiszta s csakis eme kezdőbetükkel ellátott hártyarészt azután közepén kettémetszették olyformán, hogy a kettémetszett betük felső része [ÁBRA] az első példányon alul volt látható, a kettémetszett betük alsó része [ÁBRA] pedig a második példányon felül esett. Néha az ábécé több betüje szolgált ily célra, máskor ismét maga a K. szó jegyeztetett a pergamenre. Előfordult az is, hogy az oklevelek két példányban nem egymás alá, - miként hazánkban rendszerint szokásos volt - hanem egymás mellé voltak irva. A két szöveg közé pedig egész hosszu mondatot irtak, s ha ez a hártya irás-olalára rá nem fért, folytatták azt a hátlapon is, a betük közepén, aztán a hártyát elvágták. Ilyformán szükség esetén a két példányt összeilleszteni s az egyezésből azok hiteles voltát megállapítani lehetett. Volt különben olyan eset is, hogy az oklevél szövege szerint cyrographumnak nevezi magát, anélkül, hogy oklevél-pár kiadásának szüksége felmerült volna (p. egyszerü adományozásnál); ily esetben a K. egyszerüen csak oklevelet jelent.
hadállást, különösen sáncot vagy várat védő hadi erő egyes csapatainak vagy seregrészeinek a támadásra való előnyomulása, mely célból a hadállásból kijön. Különösen a sáncokért és várakért vívott harcoknak a K.-ok a védelemnek leghathatósabb hadműveletei, melyeknek célja; az ostromló ellenséget fárasztó, sok csapatot igénybevevő biztosító szolgálat teljesítésére kényszeríteni, a vár környékéből élelmiszereket a várba szállítani, az ostromló fél által készített ostromló műveket elrontani, az ezekben talált lövegeket és lőszereket hasznavehetetlenné tenni stb. A K. annál sikeresebb, minél váratlanabbul indíttatik meg és minél gyorsabban és határozottabban történik az előnyomulás. Minden csapatot bizonyos feladat megoldásával biznak meg; amint ezt megtette, késedelmezés nélkül visszavezetendő, amiről az összes legénység már előre értesítendő, nehogy a visszavonulást legyőzetésének tekintse, ami önérzetét s ezzel katonai értékét apasztaná. Néha a vár vagy hadállás parancsnoka, ha a védelem sikeres folytatását már lehetetlennek tartja, az alája rendelt hadierőkkel az erődítésekből azért rohan ki, hogy az ellenség sorain át csapatait vagy legalább azok nagy részét a hadifogságba való jutástól megmentse; az ily K.-t tekintették mindig a várvédelem legméltóbb befejezésének. A vívásnál a K. (franc. passe) az a támadás, mely a jobb lábban való gyors előrelépéssel s az ezzel egyidejüleg intézett vágással vagy szúrással hajtatik végre.
a régi várak azon kapui, melyek rendesen nem használtatnak átjáróul, hanem csak a külső művekkel való közlekedésre és kirohanó csapatok kibocsátására; az újkorban épített várakban e célra használják a rendes kijárókat és főleg a poternákat (alagútszerü kijárót).