élettanát illetőleg a tapasztalatok arra utalnak, hogy az a testmozgásokat egyberendezüő szerv, közvetlenül pedig az izomérzések idegrendszerbeli középpontja. Kitünt, hogy oly állat, melynek gerincagya, nyultagya és kisagya ép, mig többi agyrészei hiányoznak, menekül bántalmazás elől, mozgásai a célnak megfelelően rendezettek. A K. megbetegedését, sértését mozgászavarok követik; K.-beteg egyének mozgászavaraikat onnan magyarázzák, hogy ugy érzik, mintha a föld lábuk alatt kisiklanék. Mindez az izomérzés zavarára utal.
(expropriatio). A tulajdonjog fogalmánál fogva a tulajdonos a tulajdonát képező dologgal és pedig ugy annak állagával, mint haszonvételeivel korlátlanul szabadon rendelkezhetik s abból minden mást kizárhat. A tulajdonjognak ezt a feltétlenségét korlátolja a K., amelynek erejénél fogva valamely dolgot a tulajdonostól annak akarata ellenére is el lehet venni. A közérdek ezt néha elkerülhetetlenné teheti s ez a közérdeknek elsőbbsége a magánérdek fölött képezi a K.-nak jogi igazolását. De éppen azért, mert a K. kétségtelenül a magánjognak sérelme s a magánjognak a közérdeknek feláldozása, a jogbiztonság a K.-nak törvény által való szabályozását követeli, mely szabályozásnál a jogállamnak két főszempontot kell szem előtt tartani. Először, hogy K. csak akkor engedtessék meg, ha azt a közérdek követeli, másodszor hagy a K. a magánjognak lehető kiméletével történjék s az elkobzott magánjogért a tulajdonos kártalaníttassék. Hazánkban a K.-t elősször az 1868. évi LV. t.-c., Budapestre nézve az 1868. LVI. t.-c. szabályozta, melyek helyébe később az 1881. XLI. t.-c. lépett. A törvény szerint K.-nak csak közérdekből és ebből is csak a törvény által taxitive felsorolt esetekben van helye. Ilyen esetek p. közutak, közhidak, vasutak építése, folyóvizek szabályozása, mocsarak lecsapolása, árviz elleni védelem, távirdák, állami épületek s intézetek felállítása, hadi erődítések; községekben új utcák, terek, viz-, gázvezetékek létesítése; még tovább terjed a K.-jog törvényhatósági joggal felruházott és 10 ezernél több lakossal biró rendezett tanácsu városokban s még tovább Budapest szék- és főváros területén; amott jelesül utcák és közterek szabályozására, közegészségügyi, forgalmi, kereskedelmi és közbiztonsági, Budapesten ezeken felül még közművelődési, szépítési v. bármely más közcélre szolgáló középületek és intézetek létesítésére, nagyobbítására, berendezésére. A K.-jogot a kereskedelmi, illetőleg a földmívelési miniszter engedélyezi. Tárgyát csak ingatlan dolog képezheti, de a K.-t sem az ingatlannak, sem a tulajdonosnak minősége nem akadályozhatja. A K. célja v. a tulajdonjognak v. az ingatlan ideiglenes használatának megszerzése. A tulajdonjog megszerzése mindig tehermentesen, tehát az ingatlanon fekvő terhek elenyésztetésével történik. A K.-t valódi és teljes kártalanítás mellett kell eszközölni. Számításba veendő tehát nemcsak a kisajátított ingatlannak értéke, hanem a K. folytán a tulajdonosnak okozott s a törvényben körülirt egyéb értékveszteség és költségtöbblet. A kártalanítást rendszerint készpénzben kell kifizetni. A K.-i eljárásra, mely a K.-ra jogosított által a törvény rendeleteinek megfelelően készítendő K.-i terv alapján történik, a közigazgatási hatóság, jelesül az illetékes közigazgatási bizottság kebeléből alakítandó bizottság, melynek határozatai ellen a miniszterhez lehet felfolyamodni, a kártalanítási eljárásra a birtokbiróságot képező kir. törvényszék illetékes. Egyezség hiányában a kártalanítási összeg becslési eljárás útján állapítandó meg. A kir. törvényszék határozatai ellen a kir. táblához és a m. k. Kuriához, két foku felebbezésnek van helye, a kézbesítést követő 8 nap alatt. A K.-ra jogosult a kártalanítási határozat jogerőre emelkedése után lép birtokba, melyben őt az illetékes közigazgatási hatóság megvédeni tartozik, viszont a kártalanítási összeget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles lefizetni. A K.-i eljárással járó költségeket a kisajátító viseli. Az ideiglenes K. tartama a tulajdonos beleegyezése nélkül 3 éven tul nem terjedhet. A kártalanítást itt évi haszonbér képezi, melyhez az ideiglenes használat megszüntével esetleg mutatkozó értékcsökkenésért adandó kártérítés járul. Ez a törvény azokban az esetekben, melyekben a K. oly vállalatok v. munkálatok céljaira történik, amelyek a magyar korona országainak közös, tehát Horvátországra is kiterjedő törvényhozásának v. kormányának vannak fentartva, Horvátországra is érvényes. V. ö. Melha K., A kisajátításról (Budapest 1889); Csuka S., Vasútkisajátítási kézikönyv (u. o. 1875). L. még Erdei kisajátítási jog.
l. Andamánok.
l. Antillák.
legszorosb értelemben úri családból származott hajadon leány, újabban a hajadonok általábn divó társas címe. Hajdan igen megtisztelő cím lévén, a régi magyarok a szűz Máriát ruházták fel azzal és különösen Mária születése napját, mely augusztus havára esik, kisasszonynapjának, magát az augusztus hónapot pedig kisasszonyhavának nevezték el.
(augusztus), l. Kisasszony.
(növ.), l. Fájvirág.
l. Kipállás.
(az ókori Asia minor, Anatolia, a szorosabb értelemben vett Levante), Ázsiának Ny-i félszigete a Fekete-tenger, a Boszporus, Márvány-tenger, Dardanellák és a Földközi-tenger közt; K-en az Örmény-felföldig és Eufráteszig nyulik; DK-en az Amani-kapu vezet át a Sziriai-fensíkra. A felülete kisebbített kiadása Belső- v. Közép-Ázsiának; miként ez, K. is hegyes-halmos fensík, amelyen, különösen D-i részeiben, lefolyásnélküli vidékek vannak és amelyeket csaknem minden oldalról hegyláncok fognak körül. Az átlag 100 méter magas fensík nagyobbára tercierkőzetből áll; belőle sok helyen paleozoi láncok, minő a Szultán-dahg, nyulnak ki. Ezen kivül kialudt vulkánok is találhatók rajta; ilyenek az Ardsis-dagh (4000 m.), a régiek Argaeusa, a Hasszán-dagh (2900 m.) és a Karadsa-dagh. A D-i lépcső, amely róla levezet, a Taurusz (l. o.). Vizben K. nem gazdag; folyói nem hajózhatók. A legnagyobb folyók a Jezil-Irmak (Iris), a Kizil-Irmak (Halys) és a Szakaria, amelyek a Fekete-tengerbe, továbbá Gedisz-csaj (Hermus) és Menderesz (Maeander), amelyek az Egei-tengerbe torkolnak. A kisebb vizek sok helyen lefolyásnélküli, sósvizü tavakba gyülnek; ezek közül a nágyobbak a Tüsz-Csöllü, a Beiser-göl, az Egerdir-göl. Az éghajlat a Dél-európaihoz hasonlít; a Ny-i és D-i partokon a szubtropikus, belsejében száraz és kontinentális; csakis az É-i parton ér el az évi esőmennyiség 600 mm.-t. A belső részekben a tél meglehetősen zord, különösen a magasabb helyeken a hó és jég nem ritka; az Ala-, Hasszan-daghon néha még augusztusban is látni havat. Trapezuntban a juliusi középhőmérséklet 24,3°, a januáriusi 6,8° és az évi 18,5°. A legdélibb részekben a forróság nagy és nem ritkán föllép a malária is. A flóra igen változatos. Csihacsev (Asie mineure, 8 kötet, Páris 1852-69) 6500 növényfajt sorol fel; ezekhez járulnak a kulturnövények (l. Oszmán birodalom). Az É-i part erdős; ez erdőket a kitünő gyümölcsfákon kivül olyan fák alkotják, mint a Kaukázus É-i lejtőjének erdeit. A Ny-i és D-i, igen termékeny partvidék flórája egészen olyan, mint a dél-európai. A Taurusz erdei, miként a Libanon, fenyőkből és cédrusokból állanak. A belső fensíknak steppei jellege van. Az állatvilág még kevéssé ismeretes. Az emlősök a sakálon kivül délen és keleten a csíkos hiéna, a leopard, több kisebb macskaféle (Felis chaus, caligata, caracal), a medve, zorilla (Rhabdogale zorilla) és többféle gazella. A lepkék és madarak olyanok, mint a dél-európaiak; a gyíkok és kigyók ellenben változatosabbak. Bánya-kincsekben K. nem gazdag. Legismeretesebbek az Eszki-ser (l. o.) melléki, az erenkiöii és a Purszak-völgyi tajtékbányák; az Argana, Maden és Tokat melleti szén-, ólom- és rézbányák. Kősót és petroleumot szintén találnak. A földmívelés termékei közül a gabonafélék, különösen árpa, foglalják el az első helyet, továbbá jelentékenyek a különféle gyümölcsök, a szőllő, dohány, pamut, burgonya és foghagyma; egyéb kiviteli cikkek még a házi szárnyasok, tojások, bőrök, marha, szőnyegek, selyem, lenmag, viasz stb. A forgalom eszközei a belsejében még nagyon kezdetlegesek; sok helységet csak gyalogösvények kötnek össze. 1893 jan. 1-én 1567 km. hosszu volt a forgalomnak átadott vasúti hálózat. A lakosok között az uralkodó osztály az oszmánok, akiknek számát 1.200,000 főre becsülik és az egész félszigeten elterjedtek. Belsejében nomadizáló turkoman törzsek, kurdok, jürükök, taktadsik és kizilbethek, azonkivül betelepedett cserkeszek, georgiaiak, abkházok, bolgárok, cigányok, tatárok és zsidók laknak. A városokban Ny-on a kereskedés a görögök és egyéb európaiak, frankok, K-en pedig az örmények kezében van; végül Trapezunttól K-re a hegyekben rabló lázok laknak nagyobb számmal. A lakosok összes számát 9.123,432-re becsülik; az egyes vilajetekben, illetőleg mutessarifatokban a következő számban élnek: Iszmidben 246,824,Brusszában 1.300,000, Bigában 129,047, az Archipelaguson 325,866, Krétán 294,192, Szmirnában 1.390,783, Kasztamuniban 1.009,460, Angorában 892,901, Koniéban 1.088,100, Adanában 402,439, Szivaszban 996,120 és Trapezuntban 1.047,700.
Története szorosabb összefüggésben van az ókor kulturfejlődésével, mint a régibb világ kontinensének bármely része. Közvetítő szerepe volt Kelet és Nyugat közt. Az ókori földraj K.-t a Halisztól (Kiszil-Irmak) számította, csakis a római uralom idején nyert ez a fogalom tágabb kiterjedést. Az egyes részek kozmografikus elhelyezkedése is változott az idők folyamában. A belső részt (amennyire következtetni lehet) frigek és Kappadókok tartották elfoglalva. A két törzs közé ékelődtek később a likaonok és a Kr. e. III. sz.-ban a galaták. A martvidéken a következő törzsek sorakoztak egymás mellé: Pontusz, Paflagonia, Bithinia, Troasz (és a kisebbik helleszpontusi Frigia), Misia, Lidia, Karia, Licia, Pamfilia, Pisidia és Kilikia. Végül K.-hoz számították még a következő Ny-i és D-i szigeteket: Leszbossz, Kiosz, Rodus, Ciprus stb. Az itt említett területen a khetitákat v. hittitákat nem számítva, melyek a II. ezredév végén Sziriától egész az Egei-tengerik hatoltak, nyugat felől a károk benyomulása mutatható ki. A II. évezreddel azután megindul a görög gyarmatosítás: először a Peloponnezusból (Arkádiából) Pamfiliába és Ciprusra, majd (az I. ezredben) Közép- és É.-Görögországból, utóbb ismét Peloponnezusból a Ny-i partra. A bevándorlás eredménye eoliai, jóniai és dór koloniák, melyek a közös érdek megóvása céljából városszövetségeket alkottak (jón dodekapolis, dór hexapolis). A közös ellenség első sorban Lidia volt, mely az V. és VI. században heves harcok után végre is úrrá lett K.-ban. Akkor történt először (és utoljára), hogy a Halisztól Ny-ra fekvő terület (Ó-K.) egységes birodalmat alkotott. Ám ezt már a VI. sz. közepén megbuktatják a persák, akik egész K.-t 3 szatrapiára osztották (Sardes, Daskyleion és Tarsus székhelyekkel). Az V. sz. kezdetén (Kr. e. 479) a Ny-i görögök visszanyerték ugyan szabadságukat, de az Antalkidasról nevezett békében (387) ismét elvesztették azt. Következett Nagy Sándor támadása a persák ellen, amikor K. képezte a hadaknak fővonalát. Igy lett testestől-lelkestől makedon, ugy hogy a nagy király halála után a hellenizmus itt virágzott legállandóbban és legteljesebben. Itt folytak le a diadochok és epigonok véres harcai is. Kr. e. 278. betörtek a galaták és megszállották a területet, mely róluk nyerte nevét. Majd megalakult a pergamumi birodalom, mellette pedig egyéb apró országocskák. 133. Pergamum a rómaiak kezére került, akiknak hatalma ezentul innen terjed el minden irányban egyre erősebben. A hanyatló hellenizmust politikai alapul felhasználni még egyszer, de hasztalan próbálja meg Mithridates, 63. elesik ő is és holtteste körül megalakul a római Asia minor, a következő tartományokkal: Asia, Bitinai és Pontusz, Galicia, Kappadócia, Likia és pamfilia, Cilicia és Ciprus, egy időre az állandóság jeleivel. De ez sem tart sokáig. A trónért való versengésekre heves harcok következnek a pártusokkal és új-persákkal. Majd a bizanciak osztják K.-t több közigazgatássi kerületre (temata). Ekkor is folytonos háboruk szinhelyét képezte, miglen a XI. sz.-ban az szeldsukok, a XIV. sz.-ban az oszmánok uralma alá került.
l. Építészet.