(lat. digressio, egressio; gör. parekbazis), a stilisztikában néhány felvilágosító szó, melyet az előadás menetébe egy szóba került tárgyról mellesleg közbeszövünk. Alakjára nézve többnyire értelmező, v. közbevetett mondat, vagy olykor több mondat is. K.-nek annyiban mondható, hogy ily esetben a főtárgyról ideiglenesen másra fordul a beszéd. - K. a zenében kétféle, v. harmoniai v. pedig alaki. A harmoniai K. egyik hangnemből a másikba való áttérést jelenti s közönségesen modulációnak neveztetik, mit bővebben a harmonia tudománya tárgyal. Az alaki K. pedig az, mikor valamely zenemű alaphangulatából egy másikba K. történik, hogy aztán ismét visszatérjünk az eredetihez. Az ily alaki K.-nek ugy dallamilag, mint kidolgozásilag mindig új eszmékre, új formai s kisérleti hátterekre van szüksége.
filozofiai értelemben l. Tér; a fizikában l. Kitágulás; a geometriában l. Méret.
(Kithaeron), erős mészkő-hegység Beocia, Attika és Megarisz közt, melynek legmagasabb pontja az 1400 m. magas Elatea.
l. Állomás.
A nyilt vonalon rendesen csak egy sínpár, azaz egy vágány fekszik. Hogy a vonatok egymásnak kitérhessenek, az állomásokon ebből a vágányból más vágányokra kell átmenni. Ezt az átmenetet közvetítő vágányelrendezést kitérőnek nevezzük. Változatai sokfélék, legfőbben az egyszerü váltó-K. és a keresztező-K.
folyamhajókon; a helyi hajózási törvények szabályzata folytán a kitérési oldalnak megjelölésére használt lobogó, mely csak akkor tüzetik át, ha két hajó egymással szembe jövén, a kitérés valamely oknál fogva, p. az egyik vagy másik folyamparton szándékozott kikötés végett, nem a rendes előirt módon jobbra történik, hanem az ellenkező oldalra balra. Nálunk a Dunán a K. egy rúd végére kötött négyszögletes kék lobogó.
(bány.). Ha omladozó, törékeny és nedves kőzetbe jutnak a vágattal, célszerü egy K.-tal eltérni az egyes iránytól a közet oly rétegébe, melyben a vágat kevesebb költséggel helyreállítható és könnyeben fentartható.
l. Gyermekkitétel.
(exponens), a hatványozásnál az a szám, mely megmondja, hogy az alapszám mily hatványra emelendő. A kitevő az alapszámhoz annak jobbján felül kicsinyre irandó, p. a harmadik hatványa igy iratik: a3.
Ha a vm. állandó pozitiv számot jelent, akkor a z bármely valós értékhez az az hatvány (l. o.) egy és csakis egy értéke tartozik. A függvénytanban az a z exponenciális függvényének vagy K.-ének mondatik. A szó szorosabb értelmében K.-nek azonban csak ez függvényt nevezzük, hol
Ha ez-t hatványsorba fejtjük
E sor (exponenciális sor) z komplex értékeire vonatkozólag is összetartó s arra alkalmas, hogy ez K.-t a kitevő komplex értékeire vonatkozólag is értelmezze. E sor részletes vizsgálata arra vezet, hogy a z = x + ily komplex kitevő esetében ez = ex + iy = ex (cos y + i sin y),
hol cos y ill. sin y annak a szögnek koszinusza ill. szinusza, melynek mérőszáma évmértékben egyenlő y-nal. A K. legfontosabb tulajdonságai: 1. hogy eu ev = eu + v és 2. hogy ez értéke nem változik, ha z helyébe z + 2njeli helyettesíttetik, bármely pozitiv v. negativ egész számot lelent n; más szóval: a K. oly szakaszos függvény, melynek szakasza = 2jeli.
Ha u = ez akkor z-t az u természetes logaritmusának mondjuk és igy jelöljük: l. u. Ha u = o, akkor hozzá ily z érték nem található, minden más u-hoz ellenben végtelenül sok ily z érték tartozik; közülük azt, melynek képzetes része -jeli +jeli és közé esik, l. u főértékének mondjuk és igy jelöljük: (l. u). Belőle l. u többi értékei l. u = (l. u) + 2njeli képlet szerint adódnak, hol n tetszőleges egész számot jelent. Ezekután az általános K., t. i. az, szintén z tetszőleges értékeire értelmezhető, még pedig az = ez(l. a), bármily pozitiv szám legyen az a alap. Sőt, ha nem akarjuk fentartani, hogy a hatványozás egyértékü művelet legyen, akkor xt fogalma x és t bármely komplex értékére kiterjeszthető, s pedig xt = et l. x.