kisközség Hunyad vármegye hátszegi járásában, 833 lak., 48 magyar, 741 oláh. Körjegyzői székhely, ev. ref. templommal, de a lelkész Magyar-Brettyéről jár át. Állami elemi iskola. A helység felett a ref. temetőnél római település nyomai, Zsidovin néven ismeretes. Jellegzetes fedélcserepek, építő téglák kerülnek napfényre. A rómaiak innen Kis-Oklos felé átjáró utat vezettek keletre a szászvárosi völgybe Városviz tábor helyükhöz. A vicinális út Kis-Oklostól a patak mentén a Fazarel tetőn érte el a vizválasztót s ugy lejtett Alsó- és Felső-Városviz közti castrumhoz. K.-nél a római telep felett emelkedő Plesa-tetőn 1883 tavaszán aranykarikákat, rudakat túrtak ki a disznók tetradrachmákkal együtt. K. a magyarság egyik kis olvadozó oazisa.
(relegatio), a szabadságbüntetésnek egy neme, mely vagy: a) Kiutasítás és pedig v. az egész államra (u. n. száműzés, exilium), vagy az államnak bizonyos vidékeire, helyeire terjedőleg, vagy b) belebbezés (confinatio), mely bizonyos kényszertartózkodási helynek kijelölésében áll; vagy c) elszállítás (deportatio) távoli, leginkább tengerentuli vidékekre. Az állampolgároknak száműzése, amely általánosan alkalmazva a bűntetteseknek kölcsönös kicserélésére, vagy miután egyik állam sem köteles a másik államnak szemétjét befogadni és területén megtűrni, az ily elitélteknek folytonos toloncolására vezetne, napjainkban nincs többé alkalmazásban, de igen is az idegeneknek (l. o.) kiutasítása az országból. A mi törvényünk a belebbezést nem ismeri; a helyi kitiltás ellenben, mint rendőri intézkedés nálunk is ismeretes, a tilalom megszegése mint kihágás egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő. Ugyanigy büntetendők a kiutasításra itélt s engedély nélkül visszatét külföldiek is. L. még Belebbezés, Deportáció és Exilium.
(Chitin). Az ízelt állatok különösen a rovarok külső vázának, téhelyeinek stb. anyaga. Töménylúgban sem oldható, mig a keratin ebben feloldódik.
(Citium), gazdag és virágzó ókori város Ciprus szigetének déli partján, kikötővel. Itt született Zeno görög filozofus.
(Kythos), ma Termia, a görög Cikladok egyike, 10 km.-re Keosztól, terjdeleme 85 km2. Termékeny sziget. Meleg forrásairól hires.
tréfás elnevezése az üres, azaz húsnélküli köles- vagy rizskásának, mellyel az unalmas vagy nem kedvelt vendéget búcsuztatják. L. Kása.
(Chiton), a mai ingnek megfelelő alsó ruhadarab a görögöknél. Hosszukás négyszögü lepel volt, melyet kétrétbe hajtva ugy fektették a test körül, hogy mig egyik oldala egészen zárva volt, a másik oldalán nyitott maradt, legfölebb kapcsok tartották össze két szélét. A zárt oldalon a kar számára nyilást vágtak a lepelbe, a másik kar fölött pedig a két felső csücsköt a vállon kapocs füzte össze. A csipő táján öv szorította a testhez. A szabad polgárok K.-ja min da két vállat érte, a munkásoké és rabszolgáké a jobb kart s a mell jobb felét meztelenül hagyta. Ez utóbbinak különös neve is volt, Exomis-nak hivták. A dór nők K.-ja a térdig ért s gyapotból készült, az u. n. jón K., melyet Athénben Perikles idejéig viseltek, hosszabb volt s vászonból csinálták. Ez utóbbiból fejlődött a dupla K. (l. az ábrát), melynek jellemző sajátsága az volt, hogy a háton és mellen duplán feküdt, lejebb a lábig aztán egyszerüen hullott alá. A K. szine rendszerint a fehér volt.
[ÁBRA] Kíton.
János (kosztanicai), jogtudós, szül. 1560 körül, megh. Nagyszombatban 1619 dec. 20. A királyi ügyek igazgatója volt, szerzője a magyar törvénytár függelékébe felvett 3 jogtudományi munkának. V. ö. Vasárnapi Ujság 1866, 429. L. Corpus juris hungarici.
a. m. kipécézés, vagyis a járó viznek inkább úszó hordó és tonnákkal való kijelölése.
az a konzerválási mód, mellyel az állatokat holtuk után szárazon épségben iparkodunk a gyüjtemények számára megtartani. Kitömni szoktak főleg madarakat, csúszó-mászókat, emlősöket, kételtüeket, halakat és egyes puhább testü rovarokat és pókokat. a K. egész művészi mesterség, amelynek sok csinja-binja van. Mielőtt a hulla bőrét hasán, hátán v. oldalán felvágva lehúznák, az állat hosszáról, szélességéről, egyes részeinek nagyságáról pontos méréseket vesznek fel, azután a bőrt óvatosan lefejtik, mindennemü rothadó részektől, hústól megtisztítják és belső felét méreggel jól bekenik. Majd kóccal körülvett drótból készült vázra, vagy az állatt alakjának és nagyságának megfelelően turfából kifaragott modellre, vagy ha az állat nagy, akkor fadongákból összeállított alkotmányra húzzák reá. Azután a felvágott helyen a bőrt összevarrják, egyes részeit rendbe hozzák, a hiányzó részeket pótolják és végül természetes helyzetben felállítják. Csúszó-mászók, békák és halak belső részeit többnyire a szájnyiláson át veszik ki, azután az állatot homokkal kitöltve megszárítják. Ha már tökéletesen kiszárad, akkor a homokot kiöntik. A kitömés a leiró zoologiának egyik igen fontos segédtudománya, amelyet általában taxidermia néven ismernek. Újabb időben a K. hazánkban is igen tökéletesbedett és különösen nagy tökélyre vitte Lendl Adolf dr., kinek vezetése alatt álló és tulajdonát képező preparatoriumban valóban igen szép és természethű vadászati trofeák, biologiai csoportok, érdekes és tanulságos kitömött állatok készülnek. V. ö. Kárpáti Endre, Állatmuzeum (Budapest 1875); Herman Ottó, Magyarország pókfaunája (u. o. 1878-79, a pókok kitömésével bőven foglalkozik); Martin Philip L., Die Praxis der Naturgeschichte (Weimar 1884); Vangel J., Állatok konzerválása (Budapest 1892) stb.