l. Végrendelet.
a tudás vágyának az a fajtája, melynél a szubjektiv vágy kielégítése a fődolog, nem az igazság iránt való érdeklődés; a kezdet mindig a K.; ebből fejlődik ezután a tudás vágya, mely az újat keresi, nem mert új, hanem mert értékes. A K. kiváló vígjátéki tulajdonság, mely elég gyakran ostoroztatik, rendesen felsüléssel lakol. Már a legendákban és regékben is szerepel mint csunya jellemvonás. Csak a gyermekeknél természetes és vonzó.
Kivándorló az, aki egy bizonyos politikai egészet képező területről (állam, ország, tartomány stb.) más ily területre költözik, azzal a céllal, hogy ott új otthont alapít magának. A K. tehát - a bevándorlással (l. o.) szemben - egyik iránya a nemzetközi költözési mozgalomnak, mely viszont tulajdonkép csupán területi határok szerint különváló neme a vándorlási, az áttelepülési mozgalomnak általában. Az állami és társadalmi élet szempontjából fontos érdekek fűződnek a tömeges K.-hoz, a mennyiben az többé-kevésbbé jelentékeny hatást gyakorolhat a népesség számára és összetételére, s ezért annak fizikai, értelmi és gazdasági erejére. Az államok ez okból, noha a K. szabadságát a jelen század óta általánosan intézményileg biztosították, sok tekintetben törekednek a tömegesebb K. ellensúlyozására olykép, hogy a helyi népfölösleg az ország más vidékeire vagy legalább az anyaországgal szoros gazdasági és kulturális kapcsolatban maradó gyarmatokba vezettessék le (telepítési, gyarmatosítási politika). Egyébként az államok szerepe jelenleg általában a K. jogi szabályozására szorítkozik. (L. Emigráció.) Hazánkban a K.-ok és a bevándorlások nem képezik rendszeres adatgyüjtés tárgyát, ez okból K.-ról a maga egészében csupán népszámlálásunk alapján nyerhetünk tájékoztatást: a népszámlálás által tényleg megállapított és a népmozgalmi adatok (a születéseknek a halálozások fölött való többlete) szerint várható népszám közötti különbözet alapján. E szerint magyarországi összes K.-unk a lefolyt 1880-1890. évtizedre mintegy 200 ezer lélekre tehető. A K.-nak három főiránya van: a tengerentulra, Ausztria és Románia.
Az európai államokban csaknem kivétel nélkül jelentékeny szerepet játszik a tengerentuli K. Legnagyobbrészt a tengeri kikötővárosok adatgyüjtése útján tartatik nyilván a K.-i mozgalom. Minthogy pedig a tengerentulra kivándorló honfitársaink nagyobbára a külföldi s nevezetesen a német kikötővárosokon át veszik útjokat, közvetve a magyarországi K.-ról is nyerünk adatokat. A K.-i mozgalmat a hetvenes évek eleje óta, mióta az nagyobb arányokat öltött, a leginkább érdekelt európai államokra nézve, valamint a tengerentuli K. legfőbb irányai szerint 5-5 éves összegekben az alábbi táblázatok tüntetik fel.
[ÁBRA] Kivándorolt a tengerentulra összesen:
[ÁBRA] Bevándorolt az európai államokból:
A modern állam feladatát nem a kivándorlás tilalmazásában, hanem kivándorlóknak kizsákmányolás elleni megvédésében találja. Erre a célra szolgál hazánkban az 1881. XXXVIII. t.-c., mely a K.-et szabályozza. K., vagyis a kivándorlásnak közvetítése belügyminiszteri engedélyhez és 5000 forint biztosíték letételéhez kötvék. Az engedély továbbá csak olyanoknak adható, akik a törvényben előirt feltételek kimutatása által erkölcsi biztosítékot is nyujtanak. Az engedélyezett ügynökség külföldi ügynökégekkel csak külön engedély mellett léphet összeköttetésbe, és csak is az engedélyben határozottan megjelölt ügynökséggel. Az engedély bármikor visszavonható, s egy év leteltével megújítandó, különben megszünik. A K. egész üzletvezetése hatósági felügyelet alatt áll. Az üzletről rendes könyvek vezetendők. A fél a kivándorlás közvetítése iránt kötött szerződésből bármikor visszaléphet, mely esetben csak az érdekében tett tényleges kiadásokat tartozik megtéríteni. Kivándorlásnak közvetítése engedély nélkül mint kihágás 2 hónapig terjedhető elzárással és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
l. Egyéni szabadságjogok.
l. Halálbüntetés.
l. Kapós.
a törvény által megállapított birói szervezet mellett s annak mellőzésével egyes esetekre kirendelt különös biróságok. Jogállamban, melynek egyik alapelve az, hogy természetes birájától senkit elvonni nem szabad, K.-nak helye nincs. Más szempont alá esnek a törvényben gyökeredző s bizonyos föltételek beállta esetére rendelt K., jelesül a hadbiróságok és a rögtönbiróságok.
nem az állampolgárok összességére, hanem csak is azoknak bizonyos osztályára kiterjedő hatállyal kibocsájtott törvények. A K. ellentéte a közönséges v. közös jog, mely az állampolgároknak összességét egyformán kötelezi. A K. a jogegyenlőséggel ellentétben állván, kibocsátásuk csak különösen fontos s nyomós okokban találhatja igazolását. K. érvényét gyakran bizonyos meghatározott időtartamra szokás korlátolni. Ilyen K. volt a német birodalmi 1878. szocialista törvény.
tulajdonképen az egyenes adók, amelyeknek egy-egy adófizetőre eső összegeit az arra kirendelt hatósági személy külön-külön állapítja meg. A megállapítás vagy ugy történik, hogy egy-egy közigazgatási területre nézve megszabják az egyes adónemekből febolyandó összes bevételt s aztán a polgárokra eső hányadrészt ebből, illetőleg ennek megfelelően az adókivető közeg állapítja meg; vagy pedig megszabja a törvény az adót százalékokban. Az előbbi módon keletkeznek a felosztásos, az utóbbi módon pedig a százalékos adók. Ha az adóforrásnak vagy adótárgyak esetenkint való megbecsülése, vagy mérése nehézségekbe ütközik, akkor az illető adót v. illetéket ugy határozzák meg, hogy bizonyos középmértékhez alkalmazkodva általány gyanánt rójják ki az adótételeket.