(Chlamys), a régi görögök köpenye, mely Tesszáliából vagy Makedoniából származott Athénbe. Hosszukás négyszögü lepel volt, melyet bal vállon átvetettek, a jobbon pedig a nyilt végeit kapoccsal erősítették meg. Rendesen gyapotszövetből való volt, a szegényeknél a gyapju természetes szinével birt, mig a gazdagabbak a fekete szint szerették. A legfőbb katonai személyek biborszinü K.-t hordtak. Egyébként a K. használatos volt utazásnál, vadászatnál s háboruban. A rómaiaknál sagum vagy paludamentum néven ismeretes. - K. botanikai értelemben, l. Lepel.
(Pazariste), község Lika-Krbava vmegye perusići j.-ban, (1891) 1951 horvát-szerb lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral; mint politikai községnek 5767 lakosa van.
Márton, ág. ev. lelkész, szül. 1740., megh. Köviben (Gömör) 1810. Hazai tanulásának végeztével Vittenbergába ment, honnan 1769-ben visszatérvén, 1770. csetneki tanár, 1772. rimabrezói lelkész s 1778. egyúttal kishonti esperes lett, mig 1779-től maglódi, 1784-től kövii lelkész volt. Jeles egyháztörténeti forrásmunkákat irt: Christiana seculi XVI. per Hungariam in religione tolerantia (Pest, 1783); Fata eug. conf. ecclesiarum. (u. o. 1865, Fabó András adta ki).
község Varasd vmegye klanjeci j.-ban, a járási szolgabirói hivatal székhelye, (1891) 1104 horvát lakossal, ferencrendi kolostorral, járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 4224 lakosa van. A község felett emelkedő Careva gora (511 m.) nevü hegyen Cesargrad (Császárvár) nevü vár romjai állanak, amelyekről szép kilátás nyulik Zagoriára és Dél-Stiriára.
György, honvéd tábornok, szül. Temesvárt 1820 ápril. 7., meghalt Budapesten 1892 máj. 17. Korán katonai pályára lépett s már 1842. hadnagy a magyar testőrségnél, 1847. főhadnagy a 12. határőrvidéki hadosztálynál. A márciusi napok után a magyar kormány szolgálatába állott s előbb Erdélybe küldetett, hogy a székely felkelést szervezze, majd szeptemberben Komáromba és Pozsonyba, hogy az erődítési munkálatokat vezesse. Mészáros Lázár visszalépése után 1849 jan. 4. K. vette át a felső-magyarországi hadsereg vezetését s itt háromszor verte meg Schlicket: Tarcalnál, Kereszturnál és Tokajnál. 1849 febr. 26-28. a kápolnai, ápr. 6. az isaszegi csatát nyerte meg. Ekkor tábornoknak nevezték ki. Mint ilyen vívta ki Görgeyvel (ápr. 10.) a váci s kilenc nap mulva a nagysarlói, ápr. 26. a komáromi ütközetet. Ezután hadügyminiszter, de csakhamar lemond ez állásról, hogy Komárom várának parancsnoka legyen. Jun. 13. kirohanást intéz a várat ostromló Barco osztr. tábornok seregére s visszanyomja a Duna balpartjára s azután Győrig nyomul előre s részt vesz a Vág és Komárom melletti csatában. A jun. 29-iki miniszteri tanács határozata következtében 18,000 emberrel Komárom védelme tétetik feladatává, e várost teszi hadi műveletei középpontjává, innen foglalja vissza Győrt s fentartja magát a várban seregével a világosi fegyverletétel után is (l. Komáromi kapituláció). K. ekkor eleinte Londonba, később Genovába, majd Svájcba ment. Az orosz-török (krimi) háboru kitörésekor K. Konstantinápolyba ment, de miután várakozásának megfelelő alkalmazást nem nyerhetett, csakhamar visszatért Genfbe, hol 1855. polgárjogot nyert. Később azonban pénzügyi téren szerepelt Konstantinápolyban, amennyiben tevékeny részt vett az ott felállított bank megalakulásában. Az olasz háboru idejében (1859) Torinóba ment és ott Kossuthtal és Telekivel megalakította a Nemzeti Igazgatóságot és Magyarországnak az Adriai-tenger felől tervezendő inszurrekcióját készítette elő, mi azonban a váratlanul bekövetkezett villafrancai békekötés által megakadályoztatott. Hasonló tervet alkotott 1866-ban, midőn Felső-Sziléziában magyar légiót alkotott, hogy azzal Magyarországba betörjön, de alig lépett magyar földre, a hadviselő felek közt létrejött a békekötés, minek következtében visszavonulni kényszerült. Az 1867-iki kiegyezés alkalmával amnesztiát kapott és Magyarországba visszatérvén, az illavai választókerület képviselője lett, mint ilyen a jobboldalon foglalt helyet és később a közpályáról egészen visszavonult. ezentul leginkább Konstantinápolyban és Genovában élvén, gyümölcsöző vállalatokat létesített és azoknak felvirágoztatására szánta tehetségét; politikai működését csak az 1876-77-iki orosz-török háboru alkalmával vette fel, amikor Konstantinápolyban hadi tanácsokkal szolgált a portának. 1877. pedig Magyarországon agitált egy Törökország javára viselendő magyar-orosz háboru mellett. Az ősz bajnokot ugy a Budapesten, mint a vidéken tartott népgyülések lelkesedéssel fogadták, de ebbeli szereplése meddő maradt és ő azontul ismét csak a közigazgatási téren működött. A komáromi közönség szobrot állít tiszteletére. A szobrot Róna József készíti. Irodalmi művei: Memoiren (Lipcse 1850, angola Wenckstern Ottó fordította London 1850); Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen (u. o. 18519; Der Krieg im Orient (Genf 1855. francia fordításban is megjelent u. o. 1855); Életem és élményeim (Budapest 1881); Emlékeimből (Függelékül gróf Teleki László levelei, u. o. 1886). V. ö. Krivácsy József, Görgei és Klapka (u. o. 1881); Vajda E., Komárom hőse (u. o. 1892).
Mihály, osztrák iró, szül. Prágában 1834 febr. 15., megh. Bécsben 1888 febr. 25. Filozofiát tanult, aztán uságiró lett s 1859-66. ő szerkesztette az Ostdeutsche Post tárcarovatát; később a Neue Freie Presse levelezője volt, 1870-77. pedig a bécsi Montagsrevue-t szerkesztette. Ismertté tette nevét Rosenkranz és Güldenstern (Bécs 1885) c. vígjátéka, amely magyarul is megjelent (ford. Csiky Gergely, Olcsó K. 1883). Egyéb művei: Komische Geschichten aus dem jüdischen Volksleben (Berlin 1859); Von grünen Tisch (u. o. 1867); Aus dem befreiten Venedig (u. o. 1867); Bilder v. Marsfeld (Troppau 1868); In London u. unter den Feniern (u. o. 1869); Revolutionsbilder aus Spanien (Hannover 1869) stb. Elbeszélések: Zweierlei Juden (Bécs 1870); die Bankgrafen (Bern 1877, 2 köt.); azonkivül több vígjáték (Bécs 1885).
1. Henrik Gyula, német orientalista és utazó, K. Márton Henrik fia, szül. Berlinben 1783 okt. 11., megh. Párisban 1835 aug. 20. Ázsiai nyelveket tanult, majd a pétervári akadémia adjunktusa lett. 1805-1809. Golovin grófnak Khinába való követségi utazásánál K. mint tolmács több utazást tett Ázsiában. 1812. otthagyta tolmácsi állását s 1816. az ázsiai nyelvek tanára lett Párisban. Művei: Asiatisches Magazin (Weimar 1802); Archiv für die asiat. Litteratur, Geschichte u. Sprachkunde (Pétervár 1810, 1 köt.); Reise in den Kaukasus u. Georgien 1807 u. 1808 (Halle 1812-14, 2 köt., franc. Páris 1823); Tableaux historiques de l'Asie (u. o. 1823, 4 köt., atlasszal); Asia polyglotta (u. o. 1823, nyelvatlasszal); Mémoires relatifs a l'Asie (u. o. 1824-26, 2 köt.); Aperçu général des trois royaumes, traduit de l'original japonais-chinois (u. o. 1832); Schreiben an A. v. Humboldt über die Erfindung des Kompasses (kiadta Wittstein, Lipcse 1885).
2. K. Márton Henrik, német kémikus, szül. Wernigerodeben 1743 dec. 1., megh. Berlinben 1817 január 1. Eleinte gyógyszerészeti pályán volt Berlinben Rose Valentin gyógyszertárában, 1787. a kémia tanárává nevezték ki a berlini tüzérségi akadémián, majd pedig 1810-től az újonnan alapított berlini egyetemen. A tudományos akadémia tagjává választotta. Különösen a qualitativ és quantitativ analitikai módszerek kidolgozásában, bővítésében és alkalmazásában szerzett magának kiváló érdemeket. A tertonium, cirkonium és ceriumoxid, ugyszintén a mellitsav felfedezője. Főbb művei: Beiträge zur chemischen Kenntniss der Mineralkörper (6 köt., Berlin 1795-1815); Chemisches Wörterbuch 81807-10).
szent, szül. Assisiben 1193., megh. 1253 aug. 11., 18 éves korában néhány társnőjével együtt a Portiunkula-templomba menekült, ahol szt. Ferenc kezeiből a szerzetesi öltönyt felvette. Ekkor a bencésrendü apácáknak szt. Pálról nevezett kolostorába vonult, mig később szt. Ferenc ugyanazon rendnek pansói székházába küldé. Utóbb egy kis zárdát építtetett, amelyben az általa alapított szt. ferencrendü apácákat, a klarisszákat (l. o.) megtelepíté. Ünnepélyes temetésén a pápa, IV. Ince is megjelent. IV. Sándor pápa 1255. szentté avatta, majd utóbb, 1260. a klarisszák részére Assisiben új zárdát építtetett és a szent alapítónő tetemeit is odaviteté.
350 km. hosszu folyó a Skandináv félszigeten. A Hamar norvég tartományban fekvő Fämund-tóból Fämund-elv néven folyik ki; csakhamar fölveszi a Kis Ister és Sölen tavak lefolyását, aztán szűk völgyébe DK-nek folyik. Svéd területre érvén, K. nevet vesz föl, átmegy Wermland tartományon és a Wener-tó É-i részébe torkollik.
l. Clarenbach.