város Bozen tiroli kerületi kapitányságban, az Eisack jobbpartján, vasút mellett, a Branzoll kastély és Säben klastrom lábánál, (1890) 711 lak., közelében ezüstbányával. Kapucinusklastromában Benvenuto Cellini egyik képe látható. Fontos sztratégiai fekvésénél fogva a tiroli háborukban mindig szerepelt.
Ottó, német zeneszerző, szül. Langensalzában 1851 ápr. 7. A lipcsei egyetemen mennyiségtant tanult, de a zenéhez lépett át s bölcselettudori értekezése (1874): Die histroische Entwickelung des mussikalischen Kanons. Tanár lett a kölni konzervatoriumon s 1884. egyszersmind a Wüllner-szervezte zongoratanár-képző intézetnek vezetője. Zongora- és zenekari darabokat, kamarazenét, 1889. Das Mädchen vom See c. operát irt; könyvei még: Musikalische Gesichtspunkte (1881); Der Vortrag in der Musik (1883); Der Fingersatz des Klavierspiels (1885).
1. Gábor, 1848-iki évi fölmívelési s ipar- és kereskedelmi miniszter, szül. Pesten 1804 nov. 18., megh. Szegeden 1866 aug. 3. Atyja cseh eredetü katonatiszt, ki érdemeiért nemességet nyert, s magyar leányt vett nőül a Babarczy-családból. Pesten végezte iskoláit; 1824. tette le az ügyvédi vizsgálatot s ugyanazon évben Csongrád vmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé, 1825. pedig már fizetéses törvényszéki ülnökévé neveztetet ki. Az 1832-1836-iki, 1840-iki és 1844-iki nevezetes országgyüléseken már jelen volt s az ifjukor nemes hevével, de egyszersmind egy érett férfi komolyságával képviselte megyéjét. Deák Ferenc mellett mindig ennek egyik leghivebb barátja, a legjelesebb, legbefolyásosabb vezértagok s legelragadóbb szónokok egyike volt, ki minden ellenzéki kérdésben kimerítő szónoklatokat s ugy a meddő, de nem mellőzhető sérelmi politika lélekfárasztó küzdelmeiben hősies részt vett, mint a haladási kérdésekben a felvilágosodás fáklyáját hatalmasan lobogtatta. Ő volt már az 1840-iki gyülésen az u. n. «záradékok» vagy Clausulák, ezen védbástyák óvatos építőmestere, melyekbe a szorongatott ellenzék léptenkint visszavonult, s ekkor csinálta róla valamely versfaragó kanonok az epigrammot: Klauzal clausulae nomen et omen habet. Az 1840. V. t.-c.-ben a büntetőtörvénykönyvi javaslat elkészítésére kiküldött országos bizottmánynak ő is tagjává választatott s annak munkálkodásában Pesten folytonos buzgó részt vett. 1848 tavaszán, a márciusi nagy napok után részt vett Nyáry Pál és Rottenbiller Lipót társaságában, a mindinkább elmérgesedő mozgalmak mérséklő vezérletében, s arra használta föl szava s bölcs tanácsai erejét, hogy a felzavart áradat dúlásai a törvényesség medrén tul ne csapongjanak. Batthyány Lajos minisztériumában kénytelen volt az egyesült földmívelési-, ipar- és kereskedelmi tárcát elvállalni, hol a minisztertanácsban mindig a mérsékeltebb, a végső szakadást megelőzni törekvő, békéltető irányt követte. Midőn az események az ellenkező irányt emelték tulsúlyra, K. gyengélkedő egészsége miatt is, mely a munkaterhet s izgalmakat el nem birta, teljesen visszavonult a politika teréről. De az 1860-iki országgyülésen mint Szeged képviselője még is részt vett. Szegeden temettetett el, hol róla egy tér is neveztetik, az általa annyi fénnyel képviselt nagy alföldi város hálájának emlékeül. Pestnek szintén egyik utcája viseli nevét.
2. K. Imre, gazda, szül. Szegeden 1799 jan. 11., megh. Bécsben 1847 márc. 5. Az előbbinek bátyja. A nagyváradi nemesi konviktusban nyert neveltetése után a magyar kir. udvari kancelláriánál lépett hivatalba s ott Károlyi Lajos gróffal ismerkedett meg, ki terjedelmes uradalmi kormányzását K.-ra bizta. Habár K. az összes grófi uradalmakat lehetőleg gondozta is, mégis kiváló előszeretettel foglalkozott a tótmegyeri uradalommal (Nyitra), hol állandó lakása volt, és hol a kedvező helyzet az újításoknak biztos sikert igért. Ő szerezte meg e szép uradalomnak azt az osztatlan, a bel- és külföldön elismert hirnevet, melyet mai napig is megtartott. 1838. Rohoncra (Vas) tette át lakását és ott gazdasági tanintézetet alapított. Sajnos, hogy a nagyfontosságu hivatást teljesítő intézmény, melynek egyik kiváló érdeme volt, hogy az oktatás, az akkoriban hazánkban fennálló két másik gazdaképző intézettől, a keszthelyi Georgicon s a magyar-óvári főhercegi intézettől eltérőleg, magyar nyelven folyt, rövid másfél év alatt megszünt. K. ekkor a magánéletbe vonult vissza. Néhány évvel később azután Batthyány Gusztáv gróf két vasvármegyei birtokát, a tarcsait s a borostyánkőit vette bérbe, azon célzattal is, hogy a nagybirtokok bérrendszer útján való kezelésének okszerüségét kimutassa. E vállalkozásában Egan Eduárddal szövetkezett, ki a bérletet K. halála után is folytatta, sőt Borostyánkőt megvette. Utóbb Czilchert Róberttel társulva, Mosony vármegyében, Oroszváron növénytenyésztő intézetet alapított, melynek feladata volt, minden erre érdemes növényt nagyban termelni, nemesíteni és eladás útján forgalomba hozni, vagyis a növénytermelési kisérleti állomás eszméjét hazánkban K. már a negyvenes években tényleg megvalósította. Önállóan megjelent munka ugyan nem maradt K. után, de a Gazdasági Tudósításokban megjelent cikkei, melyek közül fontosabbak: Néhány tekintet Magyarország földművelésére (1837); Juhászati tisztek és juhászati viszonyok gróf Károlyi Lajos uradalmaiban (1838); Melyik jelenleg a legjövedelmezőbb merinójuh s melyek tenyésztésének főelvei (1840); Saját jószágkezelés, haszonbér és száztóli (1841) nagy elismeréssel találkoztak. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I. füz. 1879.
l. Billentyüzet.
l. Zongora.
köznyelven klavir, mely az Arezzói Guido által feltalált Spinett-ből keletkezett. Első tökéletesbített alakja volt a XVII. sz.-ban Silbermann által konstruált piano-forté-nak, mely aztán alapján vetette meg a mai zongorának (l. o.).
egyike a jónok 12 városból álló követségének (dodekapolisz) a szmirnai öböl mellett, részben szigeten, ismeretes arról, hogy itt született Anaxagoras (l. o.).
görög filozofus, Zenon után a stoicizmus egyik megalapítója, szül. Asszoszban (Kis-Ázsia) Kr. e. a harmadik században. mint ökölvivó jött Athénbe 4 drachmával, melyért Zenon előadásait hallgatta; éjjel azután kenyeret dagasztott és vizet hordott, hogy kenyerét keresse. Állítólag 19 évig hallgatta Zenont, s ennek halála után ő lett az iskola feje. 81 éves korában, ugy mondják, önként éhen halt. Sokat irt, de csak kevés töredék maradt fenn műveiből. Legteljesebben megmaradt a Zeust dicsőitő ének, melyet több ízben kiadtak és fordítottak. Ő irta me ga stoicizmusnak lényeges formáját, ő építette ki az egész rendszert. V. ö. Mohnike, K. der Stoiker (I. 1814).
János Baptiste, francia tábornok, szül. Strassburgban 1753 márc. 9., megöletett Kairóban 1800 márc. 20. 1769. Párisba jött, hogy az építészetben kiképezze magát, majd egy bajor nemes ajánlata folytán a müncheni katonaiskolába került s 1776. az osztrák seregbe lépett, melyből azonban már 1783. kilépett. Ekkor Belfortban mint építészeti felügyelő kapott állást. A francia forradalom kitörésekor egy önkéntes ezredbe lépett, s már 1793-ban mainz védelmezésében a poroszok ellenében annyira kitünt, hogy Custine dandártábornokká nevezte ki. Mainz feladása után (1793 jul. 22). Custine-nel együtt őt is elfogták, azonban a forradalmi törvényszék felmentette s Vendéebe küldötte. Itt több győzelmet aratott ugyan és Nantest is hatalmába kerítette, de mert a jakobinusok vérengzéseit elitélni merte, újból magára vonta a jakobinusok haragját, akik állásáról elmozdították. 1794 elején újra állást kapott, még peddig az északi seregben; harcolt Fleurusnél, bevette Maastrichtet és Mainz ostromához fogott, 1795-ben Jourdan előnyomuló hadtestének bal szárnyát vezényelte és Frankfurtb hatolt. A direktorium ármánykodásai miatt visszavonult a seregtől és 1796-98-ig Párisban tartózkodott. Ekkor Bonaparte egyiptomi seregéhez került és különösen a sziriai hadjáratban (Jaffa, Tabor), valamint később Abukir mellett tünt ki. Midőn pedig Bonaparte Egyiptomból hazavitorlázott, K.-ra bizta hátrahagyott seregét. K. nem tartotta lehetségesnek, hogy a magára hagyott és megtizedelt francia csapatok Egyiptomot sikerrel megvédelmezhessék, és ez okból 1880. Sidney Smithtel oly egyezséget kötött, melynek értelmében arra kötelezte magát, hogy a franciák Egyiptomból ki fognak vonulni. De midőn Keith angol tengernagy ezt a szerződést elvetette, K. arra határozta el magát, hogy újra meghódítja Egyiptomot. A felkelt Kairót csakugyan újra bevette és Heliopolisz mellett is diadalt aratott az egyiptomiakon. Néhány héttel ezen győzelem után K. orgyilkosság áldozatául esett el. Szülővárosa 1840. K.-nek szobrot emelt. V. ö. Ernulf, Le général K. (Páris 1867); Pajol, K., sa vie, sa correspondance (u. o. 1877).
Edvin, német orvos, szül. Königsbergben 1834 febr. 6. Orvosi tanulmányait u. o., Würzburg-, Jenában és Berlinben végezte, oklevelét 1857. nyerte el. 1859. tanársegéd lett a königsbergi élettani intézetnél, 1861. Virchow segédje lett, 1871. Würzburgba, 1873. Prágába, 1882. Zürichbe ment mint a kórboncolástan rendes tanára. A bakteriologiai elméletnek újabb időben egyik főképviselője. Művei. Handbuch der pathologischen Anatomie (2 köt., Berlin 1868-1880); Beiträge zur pathologischen Anatomie der Schusswunden (Lipcse 1882); Beiträge zur Geschwulstlehre (u. o. 1877); Über die umgestaltung medicinischer Anschauungen in den letzten drei Jahrzehnten (előadás, Lipcse 1878); Über die Aufgaben und die Bedentung der experimentellen Patholigie (előadás, Zürich 1882). Ezeken kivül számos becses dolgozata jelent meg Virchow Archivumában (1859 óta), a Mitteilungen der naturforsch. Gesellsch.-ban Bernben, az Archiv für mikrosk. Anatomie-ban stb.