(gör.) a. m. vizóra; szűk nyilásu edény, mely viz kifolyatása által az idő közelített meghatározására szolgált. Régebben törvényszéki beszédek tartalmának meghatározására használták.
(gör.) a. m. lopásvágy. Helytelenül különös elmebetegségi formát látnak benne némely lajkusok. Tulajdonképen különböző elmebajok egyik melléktünetét képezi az idegen tárgyak elsajátítása. Igy p. a terjedő hüdéses elmezavarral járó rohamos értelmi hanyatlás és az itélet fonáksága, valamint végre a tompult öntudat és hiányos emlékezet okai annak, hogy az ilyen betegek értékes, de értéktelen tárgyakat is eldugnak és halomszámra összeraknak, épp ugy amint a legszükségtelenebbekből képtelen mennyiségeket vásárolnak és megrendelnek. Sok esetben egyszerü nagyzási téveszmékből kifolyólag is lopnak a betegek, midőn ugyanis sajátjuknak vélnek mindent. Mint ritkább és muló tünetet látjuk néha a K.-t a terhesség alatt föllépni.
Lyubomir, szerb mekanikus, szül. Szuboticában (Krassó-Szörény) 1844 jun. 29. Freibergben és Berlinben tanult bányászatot, aztán a szerb kormány megbizásából beutazta Vesztfáliát, Szászországot, Sziléziát és Csehországot. 1875. a belgrádi főiskolán a mekanika tanára lett. Feltalált egy új szénfúrót és 1882. Belgrád mellett gazdag kénesőtelepet (Avalla) fedezett föl. Művei. Zur Theorie der Kompensation des physischen Pendels (Belgrad 1879); Elméleti mekanika (szerbül, u. o. 1881); Inga kompenzált súlyponttal (szerbül, u. o. 1881).
(gör.) a. m. papi, a papság körébe való, a papsághoz tartozó, papi érzelmü. Első sorban a kat. papságra szokták a K. kifejezést alkalmazni. - K. párt, az a párt, mely a kat. egyház érdekeit védi és annak jogaiért, igényeiért és hatalmáért a sajtóban, ugymint a politikai küzdtéren síkra száll. - K. sajtó, hazánkban a Magyar Állam, Bécsben a Vaterland, Linzben a Linzer Volksblatt, Tirolban a Tiroler Stimmen, Grazban a Gr. Volksblatt, Németországban a Germania, Franciaországban a Monde és az Univers, Rómában az Osservatore Romano és Voce di Verita. K. jellegü tudományos vállalatok közül nevezendők: Analecta Bolandiana, Der Katholik, Historisch-Politische Blätter, a müncheni Historisches Jahrbuch, a Stimmen aus Maria Laach, a Literarische Handweiser és a Literarische Rundschau, Dublin Review stb.
egyházi jellegü irány, melynek hivei az egyház és a papság szolgálatában állva, annak igényeit és befolyását védelmezik. A szabadelvüség ellenlábasa.
(gör.), az ókorban az állami szempontból alapított koloniák lakóinak neve, ellentétben az apoikoszokkal (l. Apoikia). Az állami szempontból alapított ezen gyarmatok nyilván ősképeül szolgáltak a római koloniáknak. A fegyver jogán elfoglalt új állami területeket (kleroi) a győztes állam saját polgárai között osztotta el, akik ennek folytán a kléroszok birtokosai (kleruchok) lettek.
(fr. clergé, ang. clergy) a kat. egyházban a papirend, ellentétben a keresztény néppel, a lajkusokkal. K. görög szó a. m. sors. A papi rend a K. nevét némelyek szerint onnan nyeré, hogy az elsőnek megválasztott Mátyás sors útján lőn kiszemelve (szt. Ágoston), mások szerint onnan, hogy a Levi zsidó törzs Kanaan földjének elosztásánál nem nyert osztályrészt, hanem a tizedre utaltatott s igy neki «az isten» jutott osztalékul. A K., mely felszentelés (ordinatio) által az egyház közvetlen szolgálatára s az egyházhatalom gyakorlására van hivatva, alkotja a szoros értelemben vett Sacerdotimot, mig a keresztség által az egyház keblébe tagokul felvett lajkusok csak a tágabb értelemben vett Sacerdotiumhoz tartoznak. A papi rendnek, a K.-nak, mint az egyházhatalom gyakorlására különösen hivatott s jogosított rendnek szoros megkülönböztetése a lajkusoktól, egyik lényeges különbség a katolicizmus és a protestantizmus között, amely utóbbi a hiveknek általános papságát vitatja, s a papi rendet történetileg fejlődött, az ős keresztény egyházban nem gyökerező intézménynek tekinti. A papi rendbe való felvétel egyedüli módja a felszentelés (l. Egyházi rend), mely, miként a keresztség, eltörölhetetlen jelleget kölcsönöz, ugy hogy valamint a megkeresztelt nem keresztény hitre történt áttérés dacára nem szünik meg keresztény lenni, ugy az egyszer pappá felszentelt többé lajkussá nem lehet. A tridenti zsinat anatemával sújtja azokat, kik ezt tagadni merészelnék.
Kristóf, ág. ev. lelkész, szül. Iglón 1632 okt. 16., megh. Erfurtban 1706 febr. 20. Tanult szülőföldjén, majd 1648-tól a boroszlói gimnáziumban. 1650. a vittenbergai egyetem hittanhallgatói közé lépett s 1654. felkai diakonus, másfél évvel később matheóci, 1661. szepes-szombati lelkész lett. A gyászévtized kezdetén Lengyel-, majd Németországba menekült. Itt Vittenbergában állapodott meg, hol az egyetem 1674 okt. 9. magiszteri címmel ruházta fel. Ekkor Jenába ment, hol prédikálással és irodalmi működéssel foglalkozott, mely utóbbiért 1678. több rendbeli kitüntetés lett jutalma. 1680. Thennstädtben (Türingia) prédikátor, 1684. Erfurtban diakonus, a következő évben ugyanott lelkész lett. Költészet és teologia volt irói munkásságának két főiránya. Magyar vonatkozásu műve. Succincta papisticae in XIII. Scepus, oppidis Hungariae 1674. institutae deformationis narratio (Jena 1679).
Antal báró, osztrák tájnyelven iró német költő; szül. Péterváradon 1816 február 9., megh. Badenben 1884 jul. 6. Platzer álnév alatt Pesten és Pozsonyban mint népdalénekes lépett föl. Tetszést aratott az osztrák tájnyelven irt költeménygyüjteményével: Steierische Alpenblumen. Később saját költeményeit olvasta fel előbb Pesten és Bécsben, majd az osztrák tartományokban, később némely német udvarnál. Gyüjteményei közül említendők: Schwarzblattl aus'n Weanawald (Bécs 1843-1866); Das Mailüfterl (1853, 2. kiad. Drezda 1858).
(ejtsd: -sics) Pál (1390-1391), I. Tvrdko István boszniai király bánja volt Dalmáciában, mely 1390. Zsigmond kiárlyunktól teljesen elpártolt és magát a boszniai királynak alávetette. K. hivatalos címe «Horvátország és Dalmácia vajdája» volt. Hivataloskodása csak Tvrdko király haláláig (1391 márc. 23.) tartott. Életkörülményeiről mást nem tudunk, mint hogy előkelő boszniai család sarja és kitünő hadvezér volt. Utódja a horvát-bosnyák bánságban Vukcić Vuk lett, mignem Zsigmond 1393. Dalmáciát ismét visszaszerezte.