György, püspök, szül. Lopassón (Nyitra) 1710 ápr. 4., megh. Pécsett 1777 máj. 2. Tanulmányait részint Pozsonyban, részint Budán, részint Nagyszombatban végezte. 1733. pappá szenteltetvén, mint vágújhelyi káplán kezdé meg működését; rövid idő mulva Klobusichky érseki helynök mellé titkárnak hivatott meg. Ez időtől kezdve gyorsan emelkedett a legmagasabb tisztségekre. 1740. már pozsonyi, 1741. pedig esztergomi kanonokká és nyitrai főesperessé nevezték ki. 1747. már mint novii választott püspök előadó volt a kir. kancelláriánál. 1751. pécsi megyés püspökké neveztetett ki. Sok templomot épített, 15,000 kötettel megvetette a püspöki könyvtár alapját és megszerzé maga és utódai számára az érseki előjogokat. Érdemei vannak a magyar egyház történetére vonatkozó külföldi okmányok megszerzése és lemásoltatása körül. Az országgyülésnek munkás tagja, Tolna és Baranya vármegyének főispánja, Verőcének adminisztrátora volt.
(Kőhalmi) József, iró, főgimnáziumi tanár, szül. Vácott 1843 febr. 14. Középiskoláit u. o., Esztergomban és Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték 1866 jul. 25. Káplán volt Nagymaroson, Ipolyságon és Esztergomban. 1870 okt. 14. óta nagyszombati főgimnáziumi tanár, 1889 jul. 23. u. o. konviktusi alkormányzó, 1890 máj. 11. szentszéki ülnök. Számos cikkein, könyvismertetésein, leirásain stb. kivül, 1870 óta szerkeszti az István bácsi által alapított naptárt, 1886 óta pedig a Magyar Sion őrei c. vállalatot, melyből eddig öt kötet jelent meg. Önálló művei. Udalrik pápai zuáv (történeti regény, fordítás, Esztergom 1865); Árpádházi Szt. Erzsébet (ford., Eger 1867); Az egyház a szabadság légkörében (Esztergom 1868); A divatos nevelés következményei (ford., u. o. 1869); Madách Imrének Az ember tragédiája c. drámai költeményéről (Nagyszombat 1877); Czuczor Gergely (Pozsony 1884); Pályám emlékei (Nagyszombat 1884); Pázmány Péter élete (Pozsony 1884); Dr. Majer István v. püspök «István bácsi» a félszázados iró (Budapest 1885); Vázlatok Hajnald Lajos bibornok-érsek életéből (Pozsony 1889); Emlékezés Simor János bibornokra (Nagyszombat 1891) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
kisközség Árva vmegye námesztói j.-ban, (1891) 814 tót lak., kékfestőgyárral.
az ugyanily nevü járás székhelye Moszkva orosz kormányzóságban, a Szesztra és vasút mellett, (1892) 7860 lak., pamutiparral.
község Zágráb vármegye jaskai j.-ban, (1891) 2383 horvát lak.
város Csernigov orosz kormányzóságban, 41 km.-nyire Szurazstól, a Turoszna mellett, (1892) 12,680 lak., nagy vasöntőkkel, gyapjuszövéssel és nagy bőrgyárakkal; Kis-Oroszország egyik legiparosabb városa.
Teofil, kat. áldozópap, iró, szül. Pusztapákán (Kecskemét vidékén) 1857 márc. 13. Tanulmányait Cseklészen, Pozsony-Szt.-Györgyön, Vácott és Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1880 jun. 30. Káplán volt Doroghon, Buda-Eörsön, 1884. Ó-Budán, Budapesten és Józsefvárosban, 1883 okt. 27. kánonjogi doktor. 1893 okt. 10. óta szentszéki jegyző Esztergomban. Irodalmi munkássága: 1889-92. az Egyházi Közlönynek rendes dolgozótársa és a Lelkipásztor rovatnak vezetője. Önálló művei: Szt. Család (imakönyv, Budapest 1893); Vademecum Liturgicum (Budapest 1892).
község Zwickau szászországi kerületi kapitányságban, a cseh határ és vasút mellett, (1890) 5023 lak., jelentékeny hangszergyártással.
1. Frigyes Miksa, német költő, szül. M m. Frankfurtban 1752 febr. 15., megh. 1831 febr. 25. Atyját korán elvesztette és nagy nyomorban maradt hátra családja. Saját szorgalmával és erélyével küzdötte fel magát. A giesseni egyetemen jogot tanult. Megnyerte Stollberg gróf és Goethe barátságát. 1870. orosz katonai szolgálatba lépett. Még ugyanazon évben hadnagyi rangra emelték, nemességet kapott, majd Pál nagyherceg udvarmestere lett, akit elkisért európai körútjára. Később nőül vette Katalin cárnő természetes leányát, s lassankint a lovagakadémia igazgatója, táborszernagy s a dorpati egyetem gondnoka lett. Drámai művei közül, amelyeket életének első felében irt, a következőket említjük ki: Die Zwillinge; Konradin. Leghiresebbé vált a vadregényes Sturm u. Drang, amely darabtól kapta nevét az egész nagy jelentőségü vadromantikus korszakos irány. Sok drámát irt azonkivül, amelyek mind ezt az irányt képviselik. V. ö. Erdman, Über K.-s dramatische Werke (Königsberg 1877); Schmidt E., Lenz und K., zwei Dichter der Genie-Zeit (Berlin 1878); Rieger M., K. in der Sturm- und Drang-Periode (Darmstadt 1880).
2. K. Miksa, német festő és szobrász, született Lipcsében 1857 febr. 18., a karlsruhei művészeti iskolában, majd a berlini művészeti akadémián Gussow vezetése alatt tanulta a festészetet, de már akkor számos rézkarcot is készített. Az 1878. berlini akadémiai kiállításon két tollrajz-sorozattal, a Krisztus-ciklussal és a Fantáziákkal keltett feltünést. A következő 15 év alatt Münchenben, Brüsszelben, Párisban és Rómában tartózkodott, azután Lipcse mellett Plagwitzban telepedett le, szakadatlanul alkotva műveit, melyek végre elnyerték a megillető elismerést. Rézkarcai közül említendők: Drámák, Egy szerelem, Egy élet, A halál. Olajfestményei közül nevezetesebbek: Páris itélete (1886), Krisztus keresztrefeszítése, Pieta, Hableányok, melyekben realisztikus, tisztán emberi felfogása, hatalmas, bár bizarr szinérzéke és rendkivül tájképfestő tehetsége nyilatkozik. A szobrászat terén legismertebb műve Salome szobra, mely többszinü anyagokból van összeállítva és igy főleg festői hatásu.
Miklós, a középkor egyik legkitünőbb dalnoka, született Erdélyben a XIII. század első negyedében. Élte javát II. András király udvarában tölté, hol igen kedvelt dalnok volt. A krakói, párisi és római főiskolákban végezte tanulmányait, nagy utazásokat tett s még a keleten is megfordult. Hire messze terjedt s mikor 1207. a németországi wartburgi dalnokok közt viszály ütött ki, Hermann őrgróf őt hivta meg itélőbirónak, melyet szerencséesn kiegyenlítvén: a türingiai udvarnál is nagy becsülésben részesült. II. András király feleségének, Gertrudnak is kegyében állott s őt nevezte ki ama küldöttség fejének, mely magyarhoni Szt. Erzsébet Türingiába kisérte. A magyar királyi udvarnál 3000 rénusi forint járuléka volt, mi az időben roppant értéket képviselt. Rothe krónikás azt irja róla, hogy fejedelmi háztartást tartott, mint egy püspök. Gertrud királyné halála után a hesseni fejedelem udvarába került, hol végelgyengülésben halt meg. K. nemcsak hires énekese, hanem költője is volt korának. Költeményei, melyek akkoriban igen elterjedtek s keresettek voltak, ily címü gyüjteményben jelentek meg: Sammlung von Minnie Singern aus dem schwäbischen Zeitpunkte. CXI Dichter enthaltend (Zürich 1758).