(gör.), az az intézmény, amelynek célja a betegségek felismerését és gyógyítását gyakorlatilag betegeken tanítani. A tulajdonképeni K. kórházszerü intézet, amelyben betegek ápoltatnak s - természetesen egészségük kockáztatása nélkül - részint oktatásra, részint tudományos vizsgálatokra használtatnak. Ezen célból a K.-k a lehető legjobban épült kórházak, gyakran külön pavilonok, s bőven fel vannak szerelve a beteg- és betegvizsgáló eszközökkel, s gyógyításra alkalmas tényezőkkel. Nagy városokban többnyire közkórházakban vannak elhelyezve, s ma már minden számottevő K., főleg belklinika, K.-i tudományos laboratoriumokkal van ellátva. Az ilyen K.-k speciális intézetek: van belorvosi, sebészeti, szülészeti és nőorvosi, szemészeti, fülészeti K., elme-, ideg-, bőrbajok K.-ja stb. ezen intézetek egyetemi tanárok vezetése alatt állanak. Más neme a K.-nak az u. n. poliklinika, amelynek igazi jelentősége az, hogy tanítási szempontból a tanár vagy tanársegéd orvostanhallgatókkal szegény betegeket lakásukon felkeres és ott rendes kezdelés alá vesz. Nálunk e éven az ambulatoriumot, tehát a bejáró betegek rendelését is jelzik. A K.-kat részint az állam, részint egyes alapítványok, részint egyesületek tartják fenn. Klinikusnak azon orvostanárokat nevezik, akiknek vezetése alatt K. van és azon hallgatókat, akik a K.-ra járnak.
l. Kongótégla.
(ferdeátló), az egyhajlásu kristályrendszerbeli kristályok ama melléktengelye, mely a főtengelylel ferde szöget alkot.
az az egyhajlásu kristályrendszerben ama dóma (l. o.), melynek lapja a ferdeátlóval egyközös.
(ásv.), l. Humit.
(ásv.) a. m. abichit (l. o.).
(ásv.), klorit-féle ásvány, egyhajlásu, anyagát a következő képlet fejezi ki: H2R5SiO12 + H6Al2O6, melyben R leginkább magnézium és vas. Lemezes halmazokban vagy fennőve találni, zöld. K. 2. Fs. 2,65-2,78. Legszebb kristályai az Uralból (Achamatowsk), továbbá Tirolból (Zillerthal, Pfitsch, Pfunders), Svájcból (Zermatt) ismeretesek. Kloritpalában igen gyakori. Piemontban Ala mellett hatoldalu oszlopai féregszerüen gorbültek.
(gör.), bármely vonal a horizonhoz való hajlásának meghatározására szolgálób készülék. Rendesen függő ónnal vagy libellával ellátott kör, mely állványával valamely lejtős lapra állítva a függő ónnak vagy a vizszintesre beállított libellát hordó karnak a körosztályzaton elfoglalt helyéből adja a lejtési szöglet értékét. A legtöbb buszola középpontjában szabadon forogható nehéz mutatóval bir, melynél fogva ezen készülék is K.-nek használható. Ha teljes körosztás kelyett csupán a készülék vizszintes beállását mutató jel van meg, a klinoszkóp nevével illetjük. Ilyen a kőműves háromszöge és vizimértéke.
(gör.) a. m. ferde-átlós véglap, vagyis az egyhajlásu kristályrendszer ama véglapja, mely az ép-átló végén lévén, a ferde-átlóval egyközös.
(gör.), az egyhajlásu kristályrendszerben olyan piramis, mely a ferde-átló irányában nyult meg.