l. Ezüstklorid.
csoportja a szénvegyületeknek, amelyek a glikolokból (l. o.) sósav hatására keletkeznek oly formán, hogy azokban az egyik hidroxilcsoportot Cl helyettesíti, p.
Klórhidrogén
l. Sósav.
általában a klórgyök vegyületei más gyökökkel; rendesen azonban ez elnevezés alatt a sósav sóit vagyi a fémes gyökök klórral való vegyületeit értjük. A régibb kémiai terminologiában a klorür elnevezéssel is találkozunk. Ha ugyanis fémes gyök klórral kétféle vegyületet képez, a kevesebb klórtartalmut klórür, a klorban dúsat kloridnak nevezték. Manapság e vegyületeket mind egyszerüen K.-nak mondjuk és a közöttük levő különbséget rendesen a fémes gyök nevének változtatásával fejezzük ki, p.:
HgCl2 Hg2Cl2
kénesőklorid kénesőklorür (régi elnevezés)
merkuriklorid merkuroklorid (új elnevezés)
A K. a természetben igen gyakoriak, igy különöse a nátriumklorid (kősó) nagy mennyiségben fordul elő. Elég gyakoriak továbbá a kálium-K. és ezeknek magnéziumkloriddal és kalciumkloriddal képezett kettős sói. A tengerviz K.-ban bővelkedik. Ugyszólván minden természetes vizben K.-kat találunk. A növényi és állati organizmusban normálisan előfordulnak. A fém-K. szilárd halmazállapotu, rendesen kristályos testek, sók, melyek vizben könnyen oldhatók, csupán az ezüstklorid és merkuroklorid kivételével, melyek vizben nem oldódnak. Az ólomklorid vizben nehezen oldódik. Ami a K. képződését illeti, megemlítjük, hogy azok közvetlenül fém és klór egyesülése útján is keletkeznek. Klorid képződik továbbá, ha hidrogénnél erélyesebb fémet sósavban oldunk. Minden fém oxidja vagy karbonátja kloriddá alakul, ha azt sósavban oldjuk. Az egyes fém-K. sajátságait, készítési módját stb. l. az illető címszók alatt.
v. klorometria, a térfogatos analizis azon része, mely a szabad klór, különösen pedig a klórmész hatásképes klórtartalmának a meghatározásával foglalkozik. L. Klórmész és Kémiai analizis.
(ásv.), tulajdonképen egész ásványcsoport neve, melynek tagjai kovasavban szegény aluminium-, magnézium- és vas-szilikátok, rendesen zöld szinüek és a csillámokhoz hasonlóan igen jól hasadnak, egyhajlásu rendszerbeliek, nehezen olvadnak, puhák, pleochroitikusak. Kétféle szilikát izomorf keverékei, az egyik a szerpentin összetételének felel meg, a másik még magnéziumot is tartalmaz. A következő képlet fejezi ki általánosságban összetételöket: H4Mg3Si2 + H4Mg2Al2SiO9. Ehhez járul még vasoxid és vasoxidul, melytől a szint kapja. Nem eredeti, hanem metamorf ásvány. Rendesen K.-, tremolit-palában meg szerpentinben, magnetit-, kromit- és egyéb érctelepeken. Gyakori mint fészek vagy hasadékot betöltő ásvány gránitban, melafirban és sok egyéb kőzetben. Háromféle K.-ot szokás megkülönböztetni: a pennint, a klinoklórt és a ripidolitot, ezeken kivül pedig egész sorozatát az egyikhez v. másikhoz közel álló K.-os ásványoknak. A pennin kristályai gyakran romboéderes külsejüek; a klinoklóréi határozott, egyhajlásu rendszerbeliek; a ripodolitéi hatszöges külsejüek, melyek gyakran féreg módjára görbültek (helmint).
a klórossav sói.
kőzet, kloritpikkelyek tömege, melyhez gyakran még steatit és csillám járul. Sokszor quarc-szemeket és földpát-lemezeket is tartalmaz, valamint igen gyakori benne a magnetit, még pedig leginkább kristályalakban. Zöldes szinü, palás szerkezetü; rendesen agyagpalákkal, csillámpalákkal, steatitpalákkal együttesen képez hatalmas hegytömegeket. Az Alpokban mindenfelé igen közönséges. Járulékosan vagy mint zárványokat találni benne: magnetit nagy kristályait, titánvasat, dolomitot, mészpátot, gránátot, turmalint, aktinolitot, epidotot, titanitet, piritet, kalkopiritet, sőt aranyat is. Kevéssé mállik.
l. Kadmium.
l. Kalciumklorid.
l. Káliumklorid.